A közös jogkezelő éra végének kezdete

Régóta napirenden van, hogy a közös jogkezelők működése mostani formában versenykorlátozó, illetve a modern technikai kihívások nem igazolják a 20. században kivívott előjogokat. (Erről bővebben írtunk itt és itt.) Nem véletlen, hogy nem vállalta be az ArtisJus azt, hogy a GVH határozatot hozzon, inkább előre menekült kötelezettségvállalásba (lásd itt).

A közelmúltban született egy újabb ítélet, amely csak megerősíti korábbi következtetéseinket, miszerint a közös jogkezelők az Európai Unióban messze nem versenyeznek, illetve a kiváltságos helyzetüket előnyükre használják. 

Az Európai Bíróság C-641/15. sz. ügyében (Verwertungsgesellschaft Rundfunk GmbH kontra Hettegger Hotel Edelweiss GmbH. ECLI:EU:C:2017:131) az alábbi következtetésekre jutott:

Az osztrák közös jogkezelő állítása szerint egy osztrák szálloda (igen tetszetős :D) azáltal, hogy a szobákban rendelkezésre bocsátja a TV-ket, nyilvánossághoz közvetítést végez. A bíróság megerősítette, hogy korábbi ítéletei szerint a TV-vel történő adásközvetítés minősülhet nyilvánossághoz közvetítésnek. Ugyanakkor kifejtette, hogy "[m]indazonáltal többek között az előadóművészek kizárólagos jogától vagy a hangfelvétel‑előállítók jogától eltérően, amelyekről a 2006/115 irányelv 8. cikkének (1), illetőleg (2) bekezdése rendelkezik, a műsorsugárzó szervezetek e cikk (3) bekezdése szerinti kizárólagos joga a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő nyilvánossághoz közvetítés esetére korlátozódik." ... "[a] belépti díj fizetésére vonatkozó feltétel tekintetében rá kell mutatni, hogy [...] ez a feltétel olyan ellenérték megfizetését feltételezi, amelyet a kifejezetten valamely televízió‑műsor nyilvánossághoz közvetítéséért kérnek, így abban az étteremben vagy bárban, ahol a televízió‑műsorokat közvetítik, az étel vagy italfogyasztás megfizetése nem tekintendő az e rendelkezés értelmében vett belépti díj megfizetésének."

 

közös jogkezelők, ArtisJus