WHERE IS THE COMMISSION’S WEBSITE?

I was trying to confirm my registration to the conference organised by the European Commission, but the website is gone. Anonymous might be behind this? Update: It’s back again. (23:57) Update: It might have been a hacker attack... See.

THE ECONOMICS OF EC COMPETITION LAW

I am sitting at the book introduction of the Hungarian translation of the book by Simon Bishop and Mike Walker.

Congratulations to the translators, the GVH and of course the authors.

WHY IS COMPETITION LAW ONE OF THE MOST PROSPEROUS SUBJECTS IN ACADEMIA?

... because you can become a prime ministerMario Monti the freshly elected prime minister of Italy is the former European Commissioner responsible for competition policy. His short bio from Wikipedia can be read here. (By the way, Wikipedia needs donations to be free and alive. See here.) His carreer is probably closer to academia than to anything else. Good prospects ... but mixing competition ideas with politics is not a good and popular idea. (I am not involved in politics apart from being a competition law teaching academic who is also a voter.)

WHY THE QUESTION OF MINORITY SHAREHOLDINGS IS IMPORTANT

Recently a small group of swiss researchers conducted a study and came to the conclusion that 147 large multinationals "rule the world" and these undertakings, the core of multinationals, "can be seen as an economic "super-entity" that raises new important issues both for researchers and policy makers." They find that "transnational corporations form a giant bow-tie structure and that a large portion of control flows to a small tightly-knit core of financial institutions." They are basically connected to each other for example by cross-ownership structures, etc. This does not reach the level of control in term of competition policy, but it is not difficult to see how such a structure of firms might reduce incentives to compete on the multi-product markets where they are active.

The study itself refers to the fact that "mutual ownership relations among firms within the same sector can, in some cases, jeopardize market competition".

Well done. The floor is now for policy makers to find out how to deal with minority shareholdings in a consitent manner.

FOLLOW-ON ON THE SPORTS LAW CONFERENCE - UPDATES

On Thursday and Friday we had a great conference on sport and law. The first day was dealing with competition law issues and I can say - confirmed by all the participants to whom I have spoken to - the conference was very interesting and a great success. Apart from the general approach the conference was really going into details of the relevant problems and everyone is excited about the judgement of the European Court of Justice next week in the joined cases C-403/08. Football Association Premier League and Others v QC Leisure and Others and C-429/08. Karen Murphy Media Protection Services Ltd

The conference even made it to one of the most famous blogs (Chillin'Competition) and to several newsportals. (Thanks to Alfonso.)

Thank you for the sponsors of the event, regarding competition law especially to the Hungarian competition authority (GVH) and to DLA Piper, represented  by Nick Fitzpatrick with a very interesting presentation.

There were two masterminds behind the first day (I am not one of them) and I would like to congratulate them! (I am not sure if I can publish their names, so I didn't.)

Updates - we will upload the slides below after receiving permission

The presentation of Ádám REMETEI-FILEP was based on chapter 5 of the following articles written previously by him:

Remetei-Filep, Ádám: The whereabouts rules of WADA and competition law. Competition Law Research Centre: Budapest, 2011. Nr.: CLRC WP/2011/1.

Remetei-Filep, Ádám: Anti-doping rules and competition law: an analysis of the Guillermo Cañas case. Competition Law Research Centre: Budapest, 2011. Nr.: CLRC WP/2011/2.

Slides:

pdfRichard Parrish: Competition Law and Sport

pdfDr. Ian Forrester, QC : The ECJ/GC Divergence on the Rationale for Entrusting to Sporting Bodies the Right to Regulate the Game

pdfPim Smits: Dutch case law on selling sport broadcasting rights

pdfREMETEI FILEP Zsuzsanna: Sport and the application of State aid rules

thumb Tth_Miklsthumb Tth_Tihamr

thumb Szarka_gnesthumb Javier_Berasategithumb Nick_Fitzpatrick

thumb Cstrtki_eladk

thumb Richard_Parristhumb Ian_Forresterthumb Remetei_Filep_dmthumb Alfonso_Lamadridthumb Remetei_Filep_Zsuzsithumb Kznsg_1thumb Kznsg_2thumb MTA_folyosthumb MTA_folyos_2

110 millió euróra bírságolták a Facebookot – a bizottsági és a GVH-s ügyek tanulságai

2017. május 18-án jelent meg a DG COMP sajtóközleménye, mely szerint a Facebook Whatsapp felvásárlását vizsgáló 2014-es bizottsági eljárás során valótlan és félrevezető információt nyújtott be adatszolgáltatásai alkalmával. Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa kiemelte, hogy a vállalkozásoknak minden tekintetben meg kell felelniük az uniós fúziós előírásoknak, azaz valós információt kell szolgáltatniuk az eljárás alatt, ugyanis a Bizottságnak pontos tények teljes ismeretével kell rendelkeznie, hogy meg tudja ítélni az összefonódás hatásait. Amennyiben félrevezető tényt, adatot közöl a vállalkozás, úgy számolnia kell azzal, hogy a cselekményével arányos és elrettentő mértékű bírságot kap (maximum az előző évi árbevételük 1 %-ig terjedőt).

A vállalkozások tehát teljes felelősséggel tartoznak azért, ha helytelen, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak. Ez a felelősség szándékos magatartás mellett a gondatlanra is vonatkozik, és attól független, hogy volt-e bármilyen hatása a fúziók értékelésének végső eredményére.

Bővebben: 110 millió euróra bírságolták a Facebookot – a bizottsági és a GVH-s ügyek tanulságai

ÁRPARITÁS - A VÉGSŐ DÖNTÉS AZ OLASZ SZENÁTUS KEZÉBEN

Több internetes forrás  is beszámolt arról, hogy az olasz szenátus hamarosan döntés hoz az árparitás és az ún. garantált legjobb ár klauzulákra vonatkozó, a parlament által benyújtott törvénytervezetről, amely a fogyasztók érdekeinek védelmét tekintve is kiemelkedő fontossággal bír.
A jelenleg alkalmazott klauzulák kizárják, hogy a szállásadó helyek a saját internetes felületükön kedvezőbb díjszabást tüntessenek fel, mint ami meghirdetésre kerül egyéb online utazási ügynökségek webes felületén.
A tervezet erre a problémára kíván megoldást nyújtani, védve a fogyasztókat és teret engedve a tényleges szabad versenynek. Mindazonáltal azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az olasz turisztikai iparágra is jelentős hatással bírna, hiszen felzárkózhatna Franciaországhoz és Németországhoz, ahol a verseny effajta torzulása már nincsen jelen. 
Mindebből úgy tűnhet, hogy ha a javaslat nem kerül elfogadásra, Olaszország lemarad a legnagyobb konkurensei (Franciaország és Németország) mögött, további gazdasági változásokat generálva.
A szenátus honlapján is elérhető a tervezet, amely a következőket tartalmazza:
Az Olasz Köztársaság Szenátusának  (Senato della Repubblica) 2085. számú törvénytervezetének 50. pontja
(Azon klauzulák semmissége, amelyek megtiltják a szállásadó helyek számára, hogy kedvezőbb árakat és feltételeket kínáljanak, mint a számítógépes helyfoglalási rendszereken rögzítettek.)
Semmis minden olyan megállapodás, amellyel a turisztikai tevékenységet ellátó jogi személy arra kényszerül, bármely módon vagy eszközzel, hogy a végfogyasztó számára ne kínálhasson kedvezőbb díjszabást és egyéb kondíciókat, mint amelyeket a vele szerződött, harmadik félen keresztül kerülnek meghirdetésre rá vonatkozóan, függetlenül a szerződésre egyébként irányadó jogi szabályozástól.
A Nemzeti Korrupcióellenes Hatóság (ANAC) és az Olasz Fogyasztóvédelmi Hatóság (AGCM) fenntartásokkal kezeli a javaslatot. Többek között azt kérdőjelezik meg, hogy a tervezet az egyenlő bánásmóddal, a szabad versenyhez való joggal, és a hatályos uniós direktívákkal összhangban van-e. Szabályozni kívánja a szerződési szabadságot is.
Kétségkívül egy komoly problémára kellene olyan megoldást találni, amely nem sért sem közösségi irányelvet, sem alapjogot. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az online hirdetési felületek kvázi összefogják a szállásadókat, amelyekből mind az újonnan csatlakozott hirdetők, mind a már regisztráltak profitálhatnak.
A kérdés rendkívül összetett, és nem csak a jogi szabályozás, hanem a gazdasági és szociális kihatásai miatt is.
Mindezek után a végső döntés immár a szenátus kezében van.
Vajon áldását fogja-e adni a törvényjavaslatra, amelyet legalább annyian üdvözölnek, mint amennyien bírálnak?

Források:

http://www.federalberghi.it/comunicati/comunicati.aspx?IDEL=265#.Vygqm2uLTIU     http://www.ansa.it/sito/notizie/economia/2016/03/14/ddl-concorrenza-federalberghisi-art.50_a05606b2-6006-4691-a67e-0f52bb8cf006.html    
http://www.lavoripubblici.it/news/2015/12/lavori-pubblici/Codice-Appalti-e-Direttive-Europee-segnali-negativi-dall-ANAC-e-dall-AGCM_16275.html 
Franciaországban 2015. augusztus 7. napján hatályba lépett Macron törvény kimondja a fent említett záradékok semmisségét, továbbá a szállásadóhelyek számára teljes rendelkezési szabadságot kínál az árak, kedvezmények rendelkezésének tekintetében.
Németországban 2015. december 23-án tiltották meg a Booking.com cégnek, hogy a korábban is említett záradékok alkalmazásával éljen
http://www.senato.it/service/PDF/PDFServer/BGT/00940669.pdf

Csoportos kereset – sajátos módszerek?

Január közepén volt szerencsém személyesen jelen lenni Londonban a Competition Appeal Tribunalon a MasterCard ellen folyó csoportos kereset („class action”) első olyan bírósági meghallgatásán, amin már materiális jellegű ügyek is szóba kerültek. A keresetet a Bíróság még nem fogadta be – ezen a meghallgatáson a kereset elindításához szükséges feltételek fennállását vitatták meg a felek és a Bíróság. E bejegyzésben a meghallgatáson elhangzottakról adok rövid összefoglalót a gazdasági kár méréséhez szükséges adatok és az alkalmazható közgazdasági módszerek kérdéseköreiben.[1]

csoportos kereset, magánjogi jogérvényesítés

Bővebben: Csoportos kereset – sajátos módszerek?

Az OTA éra végének kezdete?

Csupa ilyen hatásvadász címmel jelenik meg most blogposzt, de jó érzés látni, azt amit kutatásaink évekkel ezelőtt és folyamatosan megerősítettek: az árparitási klauzulák versenykorlátozóak.

Az Európai Bizottság közzétette jelentését: http://ec.europa.eu/competition/ecn/hotel_monitoring_report_en.pdf 

Ezt a Bundeskartellamt üdvözölte, mint a korábbi döntésének megerősítését: http://www.bundeskartellamt.de/SharedDocs/Meldung/DE/AktuelleMeldungen/2017/06_04_2017_ECN_Bericht_Hotelportale.html

Itt az ideje, hogy a GVH és a jogalkotó is lépjen a magyar fogyasztók jólétének védelme érdekében.

 

OTA, booking.com, MFN, travel market, utazásközvetítők

A közös jogkezelő éra végének kezdete

Régóta napirenden van, hogy a közös jogkezelők működése mostani formában versenykorlátozó, illetve a modern technikai kihívások nem igazolják a 20. században kivívott előjogokat. (Erről bővebben írtunk itt és itt.) Nem véletlen, hogy nem vállalta be az ArtisJus azt, hogy a GVH határozatot hozzon, inkább előre menekült kötelezettségvállalásba (lásd itt).

A közelmúltban született egy újabb ítélet, amely csak megerősíti korábbi következtetéseinket, miszerint a közös jogkezelők az Európai Unióban messze nem versenyeznek, illetve a kiváltságos helyzetüket előnyükre használják. 

Az Európai Bíróság C-641/15. sz. ügyében (Verwertungsgesellschaft Rundfunk GmbH kontra Hettegger Hotel Edelweiss GmbH. ECLI:EU:C:2017:131) az alábbi következtetésekre jutott:

Az osztrák közös jogkezelő állítása szerint egy osztrák szálloda (igen tetszetős :D) azáltal, hogy a szobákban rendelkezésre bocsátja a TV-ket, nyilvánossághoz közvetítést végez. A bíróság megerősítette, hogy korábbi ítéletei szerint a TV-vel történő adásközvetítés minősülhet nyilvánossághoz közvetítésnek. Ugyanakkor kifejtette, hogy "[m]indazonáltal többek között az előadóművészek kizárólagos jogától vagy a hangfelvétel‑előállítók jogától eltérően, amelyekről a 2006/115 irányelv 8. cikkének (1), illetőleg (2) bekezdése rendelkezik, a műsorsugárzó szervezetek e cikk (3) bekezdése szerinti kizárólagos joga a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő nyilvánossághoz közvetítés esetére korlátozódik." ... "[a] belépti díj fizetésére vonatkozó feltétel tekintetében rá kell mutatni, hogy [...] ez a feltétel olyan ellenérték megfizetését feltételezi, amelyet a kifejezetten valamely televízió‑műsor nyilvánossághoz közvetítéséért kérnek, így abban az étteremben vagy bárban, ahol a televízió‑műsorokat közvetítik, az étel vagy italfogyasztás megfizetése nem tekintendő az e rendelkezés értelmében vett belépti díj megfizetésének."

 

közös jogkezelők, ArtisJus

Az üres hordozói díj visszaigénylésének intézményesülése Magyarországon

„A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elfogadta az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület, a Filmjus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete, a Hungart Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület és a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége Közös Jogkezelő Egyesület (közös jogkezelők) kötelezettségvállalását, amelynek teljesítésével pontosabbá válik az üres hordozói díj meghatározása mind a díjfizetők, mind a díjjogosultak számára, és megvalósul az üres hordozói díj fogyasztói visszaigénylésének lehetősége is.”

A filmek, zenei- és irodalmi művek másolása manapság, a technika fejlődésével egyre egyszerűbbé, gyorsabbá és ezáltal egyre gyakoribbá válik. Az ilyen jellegű audio- és audiovizuális adattartalmak magáncélú felhasználása legálisnak minősül. Pontosan emiatt volt szükség a szerzők sajátos jogvédelmére az üres hordozói díj bevezetésével, melyet a közös jogkezelő szervezetek évente állapítanak meg, különféle gazdasági elemzésekre alapozva. Az üres kép- vagy hanghordózó forgalmazása után szedett jogdíj a gyártót, az importőrt, és az összes belföldi forgalmazót terheli, akik az Artisjus felé kötelesek adatszolgáltatásra, a fizetendő jogdíj megállapítása végett. A jogdíj pedig törvényi szabályozás alapján szétosztásra kerül az előadóművészek, zeneszerzők, írók, hangfelvétel-kiadók, filmelőállítók, filmalkotók és képzőművészek között.

Mivel a közös jogkezelő szervezetek monopolisztikus helyzetben vannak, ezért fontos vizsgálni, hogy a jogdíjak megállapításának körülményei megfelelően valósultak-e meg. A Gazdasági Versenyhivatal szerint az éves díj megállapításánál nem maximálisan vették figyelembe a tartalomfogyasztási szokások változásait, ezáltal pedig fogyasztói érdekek is sérülhettek.

A közös jogkezelő szervezetek kötelezettségvállalásait a GVH elfogadta, mely szerint:

  • Üres hordozói díj visszaigénylésének intézményesítése magánszemélyek számára, amennyiben saját tartalmaikat másolják a hordozókra
  • 3 éven keresztül közgazdasági elemzések az üres hordozói díj megalapozására, a versenyjogi szempontokat figyelembe véve
  • Edukációs kampány 3 éven keresztül a visszatérítési igényről való információnyújtásra
  • A honlapon önálló tájékoztatás a visszatérítési lehetőségekről
  • Heti 3x2 órás ügyfélfogadási idő
  • Magánszeméllyel való vitás kérdések esetén a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala keretében működő Egyeztető Testület eljárásában való részvétel, az eljárás költségeit megtérítve.

A visszaigénylés intézménye már a 2017-es jogdíjközleményben lesz megtalálható, a honlap pedig legkésőbb 2017. január 31-én elérhetik az érdeklődők.

Források:

http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016_os_sajtokozlemenyek/az_ures_hordozoi_dij_fogasztoi_visszaigenylesenek_.html

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

https://dalszerzo.hu/2016/12/09/jogkezeloi-kotelezettsegvallalas-versenyjogi-ugyben-ures-hordozo-dij/

http://mtmi.hu/dokumentum/513/mk10_web.pdf

http://www.mahasz.hu/faq

közös jogkezelők, ArtisJus, üres hordozói díj

Adóhatóság szerepében az Európai Bizottság?

Az Európai Bizottság az egyik 2013 óta tartó nyomozását zárta le napjainkban. Eredménye, hogy az Apple Írország javára 13 milliárd eurót köteles visszafizetni.

Az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik az állami támogatások jogszerűségének a vizsgálata. E hatásköre keretében 2013 óta mélyreható vizsgálatokat indított a tagállamok által bizonyos vállalatok részére biztosított feltételes adómegállapításokkal kapcsolatban. Ennek következményeként több vállalat is célkeresztbe került, többek között a Fiat Chrysler, a Starbucks, a McDonald’s, és az Amazon, valamint a nekik kedvezményt biztosító országok, így Luxemburg, Hollandia és Írország. A feltételes adómegállapításokról, más néven rulingokról azt kell tudni, hogy önmagukban teljesen jogszerűek, az adóhatóságok a vállalatok kérelmére adnak előrejelzést arról, hogy egy adott ügylet milyen mértékű adókötelezettséget von majd maga után, valamint értelmezést adnak bizonyos speciális adójogi rendelkezéseket illetően. Az állami támogatások uniós ellenőrzésének a célja, hogy a tagállamok ne részesítsenek egyes vállalkozásokat másoknál kedvezőbb adóügyi bánásmódban, akár feltételes adómegállapításokon keresztül, akár más módon.

A Bizottság arra a megállapításra jutott az Apple-lel kapcsolatban, hogy a cég az adómegállapításoknak köszönthetően olyan előnyben részesült, amelyben más vállalatok nem, ezáltal jutva tiltott állami támogatáshoz. A rulingok által lehetővé vált, hogy az Apple jóval kevesebb adót fizessen be, számszerűsítve 2003 óta az európai nyeresége után 1%-ot adót rótt le, 2014-ben viszont már csak a nyeresége 0,005 %-át. Az adókedvezmények biztosítása az amerikai cég javára 1991 óta van folyamatban, azonban az állami támogatások joga a vizsgálatok megindításától visszafelé számított 10 éves elévülési időt tartalmaz, vagyis az eddig be nem fizetett adó visszatéríttetése 2003-tól lehetséges. Továbbá az európai szabályok értelmében a bírság kifejezés nem helytálló, mert a visszatérítésre való kötelezéssel csak a tisztességes verseny kerül helyreállításra.

A Bizottság megállapításaiban az szerepel, hogy Írország a feltételes adómegállapításokon keresztül olyan módszer alkalmazását tette lehetővé az Apple-nek, amely alapján belső felosztással a cég nyereségének nagy részét egy „központi irodához” tudta átcsoportosítani, ami után egyáltalán nem fizetett adót, a fennmaradó rész után fizetendő adót pedig Írországban rótta le. Ez a „központi iroda” semmilyen államhoz nem tartozott, nem volt sem alkalmazottja, sem saját telephelye, tevékenysége kizárólag alkalmi igazgatótanácsi ülésekből állt. A Bizottság vizsgálata arra irányult, hogy indokolatlan előnyt biztosított-e az Apple-nek a vállalkozás írországi adóköteles nyereségének kiszámítására jóváhagyott módszer. A vizsgálat kimutatta, hogy Írország olyan mesterséges belső nyereségfelosztást hagyott jóvá, amelynek nem voltak tényszerű és gazdasági indokai, melynek eredményeként az Apple más vállalkozásoknál lényegesen kevesebb adót fizetett, ami az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szerint jogellenes.

 

A Bizottság e döntése még nem jelenti azt, hogy az Apple fizetni is fog, hiszen a döntés ellen a cég is, és Írország is fellebbezett az Európai Bírósághoz.

AUSZTRIA IS A TETTEK MEZEJÉRE LÉPETT - VÁRHATÓAN BETILTJA A SZŰK ÁRPARITÁSI KLAUZULÁKAT

Ahogy korábban előre jeleztem szakmai anyagokban, a szűk árparitási klauzulák a szállodai közvetítési piacon erősen versenykorlátozóak. A német versenyhatóság elnöke a döntésüket úgy jellemezte, hogy azoknak semmilyen érzékelhető pozitív hatása nincs a fogyasztókra nézve. (Lásd itt és itt.)

A minap jött ki a HOTREC jelentése az OTA-król. Nem fest túl szép képet, de pontosan összecseng azzal a megállapítással amelyeket szakmai anyagokban jeleztem, nevezetesen az OTA-k különösen káros hatással vannak a kis- és középvállalkozásokra, melyek szálláshelyeket üzemeltetnek. A HOTREC jelentés sajtóközleményét lásd itt. A címe is beszédes egyébként: Dominant online platforms gaining market share in travel trade, no signs of increased competition between online travel agents, azaz a domináns online platformok növelték a piaci részesedésüket az utazás értékesítési piacon és nincs jele annak, hogy nőne a verseny az utazásközvetítők között.

A Magyar Szállodaszövetség röviden regált is a jelenségre, hasonlóakat tapasztalva. Lásd itt.

A legújabb hír pedig, hogy Ausztira is a tettek mezejére lépett. Felismervén - vélelmezzük - hogy a versenyhatóságok vagy túlságosan lassúak vagy nem kellő komolysággal kezelik a helyzetet, jogszabály útján kívánkja megtiltani a szűkített árparitást. Lásd itt.

A magyar versenyhivatal az ágazati jelentésében nem tartotta kifejezetten aggályosnak a szűkített árparitási klauzulákat. Ahogy korábban kifjetettem tanulmányaimban (lásd pl. fentebb), a szűk árparitási klauzulák súlyosan versenykorlátozóak. Hovatovább, a versenyjogi szempontokon túlmenően az eltörlésük javítja a nemzetközi versenyképességet és az iparág versenyző jellegére tekintettel a fogyasztói jólét is jelentősen nőne az eltörlés hatására. Ez ha jól értjük egybevág a kormányzati elképzeléssel is. Javasolt tehát, hogy az Országgyűlés mielőbb fogadjon el a nyugat-európai országokhoz hasonló tiltó szabályozást.

(Disclaimer: A blogbejegyzés szerzője a szállodaiparban érdekelt.)

SPANYOL FUTBALLKLUBOK KAPTAK JOGTALAN ÁLLAMI TÁMOGATÁST

Az Európai Bizottság különböző vizsgálatok lefolytatása után megállapította, hogy Spanyolország hét profi futballklubját tiltott állami támogatásban részesítette, megsértve ezáltal az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, valamint tisztességtelen előnyhöz juttatva a klubokat. A klubok név szerint az FC Barcelona, a Real Madrid, a Valencia, az Athletic Bilbao, az Atlético Osasuna, az Elche, valamint a Hercules.
Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos úgy nyilatkozott, hogy tisztességtelen versenyhez vezethet, ha az adófizetők pénzét profi futballklubok finanszírozására használják fel.
Az uniós állami támogatási szabályok lényege annak a biztosítása, hogy az állam piaci beavatkozásai ne torzítsák a versenyt bizonyos piaci szereplők előnyben részesítése által. A futballklubok széleskörű tevékenységet folytatnak, mint például marketing, kereskedelem, tv-közvetítések, játékosok adása-vétele és mindezeket nemzetközi szinten, számos esetben jelentős forgalmat lebonyolítva.
A Bizottság első vizsgálata a Real Madrid, FC Barcelona, Athletic Bilbao és Atlético Osasuna számára nyújtott adókedvezményeket érintette.  Spanyolországban a foci klubok úgy adóznak, mintha korlátolt felelősségű társaságok lennének, azonban a fent említett négy klub adószintjét a nonprofit társaságoknak megfelelően állapították meg, aminek következtében 20 éven keresztül 5 %-kal kevesebb adót kellett fizetniük. A spanyol adójogszabályokat csak 2016 januárjában változtatták meg, megszüntetve a diszkriminatív adókedvezményeket. Mivel az érintett kluboknak juttatott adókedvezmények jogtalan támogatásnak minősülnek, így az eddigi megnemfizetett adójukat most kénytelenek utólag megfizetni. A Bizottság az elérhető adatok alapján a visszafizetendő összeget nem találja túlzottnak (0-5 millió euró/klub), de a pontos összeget a spanyol hatóságok fogják majd meghatározni.
A második bizottsági vizsgálat egy ingatlan-átruházást vett górcső alá, amely a Real Madrid és Madrid városa között jött létre. Ennek eredményeként állapították meg, hogy a tranzakcióval érintett ingatlant 18,4 millió euróval túlértékelték a Real Madrid javára.
A harmadik eljárás az állami tulajdonban lévő Valencia Institute of Finance (IVF) által a Valencia, az Elche és a Hercules részére nyújtott hitelbiztosítékokat vizsgálta. Az IVF-től kapott biztosíték lehetővé tette a klubok számára, hogy kedvezőbb feltételek mellett jussanak hitelhez, ami által olyan gazdasági előnyre tettek szert, amelyből a többi, támogatásban nem részesülő versenytársai kimaradtak. A hitelfolyósítás idején az említett klubok anyagi problémákkal küzdöttek, ennek ellenére a támogatás mégsem kapcsolódott olyan szerkezetátalakítási tervhez, amely a klubok életképességének javítását célozta, emellett a versenytorzítás ellensúlyozására vonatkozó intézkedések implementálása is elmaradt. A Bizottság annak érdekében, hogy a versenyfeltételek kiegyenlítődjenek a klubok között, a Valenciát (20,4 millió euró), a Herculest (6,1 millió euró) és az Elchét (3,7 millió euró) a kapott támogatások visszafizetésére kötelezi.
A gazdasági szereplőknek juttatott állami pénzek az uniós szabályokkal összeegyeztethetőek, ha azok megfelelnek a piaci magánbefektetők elvének. Amennyiben a támogatást nyújtó állam olyan módon viselkedik, ahogy hasonló piaci körülmények között, hasonló jellemzőkkel rendelkező bármely más piaci szereplő tette volna, akkor az állami beavatkozás nem minősül állami támogatásnak, azaz a vállalkozás nem részesül jogtalan előnyben.
Nemcsak a spanyol futballklubok kerültek az európai versenyhatóság látókörébe. A holland kluboknak nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban azonban a Bizottság azt állapította meg, hogy a négy holland klub (FC Den Bosch, MVV Maastricht, NEC Nijmegen és Willem II, Tilburg) nem részesült jogellenes előnyben a többi piaci szereplő kárára.  A PSV Eindhoven klubbal összefüggő ingatlan-átruházási tranzakcióban pedig fel sem merült állami beavatkozás. 
A holland klubok az anyagi helyzetük javítása miatt részesültek támogatásban, azonban megmentési és szerkezetátalakítási támogatásban csak olyan vállalkozások részesülhetnek, amelyek hajlandóak vállalni a Bizottságnak a Nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közleményében meghatározott feltételeket, valamint reális esélyük van a versenyképességük növelésére. Az érintett klubok vállalták a munkavállalóik, valamint a regisztrált játékosaik számának és fizetésüknek a csökkentését a kapott támogatás által okozott versenytorzulás mérséklése érdekében, ezért a támogatás nem minősült jogellenesnek.

A NÉMET VERSENYHIVATAL BOOKING.COM DÖNTÉSE - PLWP 2016/17.

Az alábbi bejegyzés műhelytanulmány formájában olvasható a PLWP műhelytanulmányok részeként is. Lásd itt.

 

1. BEVEZETŐ

Jelen tanulmány egy bemutató elemzése a világ legjobb versenyhatóságaként számon tartott Bundeskartellamt booking.com döntésének. Az ún. online utazásközvetítők (továbbiakban: OTA-k), lényegében egy a taxis világból jól ismert Uberhez hasonló platformként működnek. Összekötik a vállalkozásokat és a fogyasztókat, melyért cserébe a vállalkozásoktól jutalékot kapnak. A rendszerek működése a 2000-es évek elején indult hódító útjára, mára viszont szinte megkerülhetetlen szereplői lettek a turizmusnak. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk az eddigi egyetlen teljes, booking.com-ra összpontosító versenyelemzést tartalmazó hatósági döntést egy tanulmánysorozat egyik részeként.

 

2. A HATÓSÁG DÖNTÉSE


A Bundeskartellamt 2015. december 22-én határozatot hozott, melyben elmarasztalta a Booking.com B.V. vállalkozást (továbbiakban: booking.com) az ún. szűk árparitási klauzulák alkalmazásától, valamint kötelezte az általános szerződési feltételeinek megváltoztatására. A hatóság döntése területileg a németországi szállodákra és egyéb szállásadó helyekre terjed ki. A booking.com az amerikai Priceline, Inc. holland leányvállalata, amely egyben Németország vezető szállásfoglaló oldala is. A határozat szerint a booking.com által a szálláshelyekkel szemben alkalmazott általános szerződési feltételek, de az egyedi szerződéses feltételek is, az ún. legjobb ár klauzulák alkalmazásával sértik a versenyjogi szabályokat. A hatósági eljárás – tekintettel a korábbi HRS döntésre – az ún. szűk árparitási klauzulák alkalmazását és versenyjogi megítélését vizsgálta. A szűk árparitási klauzulák megtiltják, hogy egy szállásadó a saját online felületén kedvezőbb árakat kínáljon, vagy kedvezőbb minimum foglalhatósági feltételeket adjon meg.
A booking.com foglalási rendszere lehetővé tesz közvetlen foglalásokat, azonnali visszaigazolással, aktualizált szobaárakkal. A foglalással a szerződéses kapcsolat a szálláshely és a fogyasztó között jön létre. Ezzel párhuzamosan a fogyasztó és a booking.com között egy szálláshely közvetítési kapcsolat is létrejön. A fogyasztó részére nem számláznak fel költséget, hanem a fogyasztó a szálláshely számára fizeti ki a szálláshely által meghatározott árat. A szálláshely és a booking.com között ugyanakkor létrejön emellett egy szerződés a foglalási rendszerbe történő felvételről. Ennek keretében minden megvalósult foglalás után a szálláshely 10 – 50% közötti jutalékot fizet a booking.com részére. Az átlagos szálláshelyek számára a három legnagyobb OTA (booking.com, HRS és Expedia) messze a legnagyobb online bevételi forrást jelentik, bár megpróbálnak a függőség csökkentése érdekében mindent megtenni.
A Bundeskartellamt 2013. december 20-án a HRS vonatkozásában már megállapította, hogy az adott szállásközvetítő által alkalmazott legjobb ár- és feltételklauzulák versenyjogba ütköznek. Ezt a düsseldorfi bíróság is megerősítette 2015. január 9-én . Mindazonáltal a booking.com tovább alkalmazta a legjobbár klauzuláit, majd 2015. július 1. napjával azokat ún. szűk árparitási klauzulákra módosította.
A hatósági vizsgálat tárgya a szállásközvetítő portálok által nyújtott közvetítési szolgáltatás (szállásközvetítési szolgáltatás) volt, amely magába foglalja a keresés, összehasonlítás és foglalást szolgáltatásösszességét. Nem tartozott a vizsgálat szerint az érintett piac körébe a szállodák saját honlapja, a specializált portálok, melyek nem nyújtják ezen szolgáltatásösszességet, az online utazási irodákat, a szállásszervezőket és a metakeresőket. A piac ezen meghatározását a düsseldorfi bíróság korábban már megerősítette.
A nevezett érintett piacon alkalmazott legjobbár klauzulák érzékelhető versenykorlátozást eredményeznek a szállásközvetítő portálok és a szálláshelyek között. A szűkített legjobbár klauzulák csökkentik többek között a szálláshelyek számára annak a lehetőségét, hogy a szobaárak tekintetében megkülönböztessék magukat a szállásközvetítőkhöz képest. Bár a szűkített árparitási klauzulák formálisan egy ilyen árdifferenciálást lehetővé tesznek, ugyanakkor megtiltják, hogy a szálláshelyek az online oldalukon alacsonyabb árat alkalmazzanak, mint a booking.com portálján. Ez azt a visszás helyzetet eredményezi, hogy ha egy szálláshely egy szállásközvetítő oldalon célzottan alacsonyabb árat szeretne alkalmazni, akkor a saját oldalon ahhoz képest a booking.com árparitás miatt magasabb árat kellene meghatároznia. Ez pedig érthetően ahhoz vezet, hogy a szálláshelyek nem élnek a gyakorlatban az árdifferenciálás lehetőségével. Ez továbbá ahhoz is vezet, hogy a booking.com sem érdekelt az árak csökkentésében, vagy kedvezőbb feltételek biztosításában.
A szűk árparitási klauzulák versenykorlátozó hatását erősíti a szálláshelyekkel szembeni árparitási kikötés és a booking.com általános szerződési feltételei által előírt minimum rendelkezésre állási kikötés. Ezek szerint amíg a szálláshelyek a szállásközvetítő oldalon legalább egy szobát rendelkezésre bocsátanak, addig a szűk árparitási klauzulák teljes mértékben ki tudják fejteni a hatásukat. Emellett a szűk árparitási klauzulák piaclezáró hatással is járnak a már meghonosodott szálláshely oldalak kárára.
Hovatovább, a szűk árparitási klauzulák a szálláshelyek piacán is korlátozza a versenyt. E tekintetben a szálláshelyek közötti árverseny érintett, mivel a szálláshelyek nem tudnak kedvezőbb árat adni az oldalaikon, mint a közvetítő oldalon. A korlátozó hatást továbbá erősíti az Expedia által alkalmazott legjobbár klauzula.
A legjobbár klauzulák nem teljesítik az egyedi mentesülés feltételeit. A booking.com nem tudta bizonyítani, hogy az egyedi mentesülés feltételei teljesülnek. Nincsnek hatékonysági előnyök, továbbá azt sem tudta bizonyítani a booking.com, hogy fennállna a potyautas jelenség, amelyet a klauzulák orvosolnának.
A német versenyhatóság kifejezetten kiemelte, hogy az árparitási klauzulák ésszerűtlen korlátozását jelentik a booking.com-tól függőségben lévő kis- és közepes szálláshelyeknek.


3. A VERSENYJOGI KÉRDÉSEK


3.1. Az érintett piac


A versenyjog mai állása szerint a német versenyhatóság döntése az egyetlen, amelyben teljes versenyfelügyeleti eljárás során megállapították az érintett piacot a booking.com magatartása vonatkozásában. A Bundeskartellamt az érintett piac vonatkozásában a HRS döntésében követett elveket folytatta, melyet a düsseldorfi bíróság is helybenhagyott. A bírósági ítélet értelmében az érintett piac a közvetítési szolgáltatások kínálati piaca a szálláshelyközvetítők vonatkozásában (szállásközvetítési piac), amelyen a szálláshelyközvetítők eladóként, a szálláshelyek pedig vevőként jelennek meg. Nem tartozik a piachoz a szálláshelyek foglalási oldala, a specializált portálok, az online utazási irodák, a szállásszervező portálok, valamint a metakeresők.
A booking.com amellett érvelt, hogy az árparitási klauzulák puszta léte bizonyítja a szélesebb piacmeghatározást, azaz a foglalási piacok meghatározását érintett piacként. A booking.com álláspontja szerint minden rendelkezésre álló értékesítési csatorna egyenrangú. Ehhez egyébként hasonlatos a példája szerint a repülő utak foglalásának piaca, ahol az egyes csatornák és a közvetlen értékesítés egymással versenyeznek.
A Bundeskartellamt szerint a keresleti helyettesíthetőség elve alapján nem helytálló a booking.com érvelése, így nem indokolt a korábbi, bíróság által jóváhagyott gyakorlattól való eltérés. Az egységes és tág foglalási piac nem tekinthető kiindulási alapnak. A keresés, összehasonlítás és foglalás együttese tekinthető érintett piacnak.
A szálláshelyek részéről keresleti oldalon megjelenő szolgáltatás a szálláshely foglalások közvetítése. Ehhez képest mellékszolgáltatás az interneten való megjelentetés és összehasonlíthatóvá tétel. A megjelentetés és a portál vonzóvá tétele a közvetítő érdeke a szálláshely szolgáltatók versenyében ugyanis így tudnak kiemelkedni. Ennek a költségeit azonban a szálláshelyekre terhelik, mint reklám- és összehasonlítási szolgáltatás költsége. A szűkebb érintett piac meghatározását bizonyítja az is, hogy a HRS 2012-ben képes volt áremelést véghezvinni és a szolgáltatási feltételeit szigorítani, és amelyet az érintett szálláshelyek kénytelenek voltak elfogadni.
Az érintett piac meghatározás szűk voltát erősíti a közvetett hálózati hatás jelenléte is. A funkcionális helyettesíthetőség a szálláshelyközvetítők közvetítői szolgáltatása között korlátozott a hálózati hatások miatt.
A többek által sugalmazott egyéb értékesítési csatornák nem tartoznak az értinett termékpiac körébe. A kínálati helyettesíthetőség pl. a metakeresők részéről nem ok más piacmeghatározásra, hiszen tényszerűen a döntés idejében azok nem nyújtanak foglalási lehetőséget, hanem átirányítják a fogyasztót egy szállodai foglalási oldalra, vagy egy szálláshelyközvetítő oldalra.
Érintett földrajzi piacként a Bundeskartellamt a düsseldorfi bíróság ítéletével összhangban a nemzeti piacot jelölte meg. Ennek okai között szerepelt a Németországban aktív hotelportálok gazdasági súlypontja, a területi jelenléte, a portálkínálatok tartalmi megjelenítése, a reklámok köre és a portálok piaci fejlődése, valamint a szálláshelyek és a hotelvendégek területi keresleti lehetőségei, a tényleges fogyasztói magatartások és szokások.
3.2. A versenykorlátozás
A Bundeskartellamt szerint a booking.com és a szálláshelyek közötti megállapodás a német versenytörvény 1. §-a szerint (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, továbbiakban: GWB), valamint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján is versenykorlátozó és ilyen hatással is járnak.
A booking.com által alkalmazott legjobb ár klauzulák a versenyjog értelmében vett versenykorlátozó megállapodások. Megállapodásnak minősülnek ugyanis tipikusan az általános szerződési feltételekben alkalmazott kikötések is, amelyek egy másik vállalkozásra nézve kötelezőek. A megállapodások körébe tartoznak továbbá az olyan klauzulák is, amelyek egy másik vállalkozást arra köteleznek, hogy bizonyos feltételek esetén azonosan kedvező árakat vagy feltételeket kell biztosítson. Végezetül a hivatal azt is megjegyzi, hogy az azonos, vagy hasonló feltételekkel alkalmazott szerződések esetén azokat együttesen kell elbírálni, nem egyesével.
A tagállamok közötti kereskedelem a hatóság szerint kétségkívül érintett lehet, a szerződések, a szerződéses feltételek alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem korlátozására.
A booking.com által alkalmazott szűk árparitási kikötések versenykorlátozó hatásúak voltak, amely hatást más szálláshelyközvetítők hasonló rendelkezései csak erősítenek. A szálláshelyközvetítési portálok esetén az alkalmazott szűk árparitás jogellenesen korlátozza a szálláshelyeket. Ezt a megközelítést a düsseldorfi bíróság is jóváhagyta. Az árparitási klauzulák kedvezőtlenné teszik, hogy a szálláshelyek kedvezőbb közvetítői feltételeket kapjanak egyes szálláshelyközvetítőktől. Hovatovább új piacra lépők elől is lezárják a piacot az ilyen feltételek.
A Bundeskartellamt megerősíti, hogy a helyes elemzési módszer annak vizsgálata, hogy mi lenne a versenykorlátozó megállapodások nélkül a piaci helyzet. Nem fogadható el így többek között az az érv sem, hogy a tág árparitáshoz képest a jelenlegi szűk árparitásos piaci helyzet kedvezőbb, hiszen a kérdés nem ez, hanem az, hogy fennáll-e versenykorlátozás, azaz a klauzulák eredményeként van-e versenykorlátozás vagy sem?
A versenykorlátozó hatása a szűk árparitási klauzuláknak egyértelmű. A szálláshelyek bár az egyes szálláshelyközvetítők esetén megadhatnak eltérő, alacsonyabb végfelhasználói árakat a booking.com-hoz képest. Ez a magatartás elviekben lehet profitábilis a szálláshely számára, ha a másik szálláshelyközvetítő alacsonyabb jutalékot alkalmaz és az a magatartás a szálláshely nyereségét növelné. Ugyanakkor a szűk árparitási klauzulák megtiltják a szálláshely számára, hogy a saját foglalási oldalán kedvezőbb árakat vagy foglalhatóságot adjon meg, mint ami a booking.com oldalán szerepel. A két tényező hatása a gyakorlatban azt eredményezi, hogy egyrészt a szálláshely nem határozhatja meg szabadon az általa nyújtott szolgáltatás árát. Ez tehát a vállalkozás ármeghatározási szabadságát korlátozza, amely versenykorlátozásként hat a szálláshelyek piacán is. Ameddig a szálláshelyek a saját oldalukon nem határozhatják meg szabadon az árat, addig az ármeghatározás nem piaci alapon történik, a szálláshelyközvetítők piacán nem a kereslet határozza meg az árakat. Másodsorban a klauzula hatására a szálláshely, ha más szálláshelyközvetítő esetén alacsonyabb árakat is adna meg, arra lenne kényszerítve, hogy a saját oldalán a booking.com oldalán alkalmazott magasabb árat tüntesse fel. A szűk árparitási klauzulák előnyeiként emlegetett elvi lehetőségek a gyakorlatban nem tudnak érvényesülni, így valójában elméleti lehetőségek.
A klauzulák továbbá az alábbi versenykorlátozó hatásokkal is járnak: a) az árdiszkrimináció hiányában a szálláshelyek nincsenek arra kényszerítve, hogy jobb feltételeket vagy árakat határozzanak meg az egyes közvetítők esetén; b) a versenykorlátozó hatások felerősödnek a minimum foglalhatóság, a kontingensek és a legjobb árgarancia következtében; valamint c) a szűk árparitási klauzulák a piacot lezárják, illetve kiszorító hatással járnak.
Bármely tényezőt összevetve azzal a helyzettel, amely a korlátozás nélkül fennállna, arra a következtetésre jut a versenyhatóság, hogy a booking.com által alkalmazott klauzulák hatásukban versenykorlátozóak. A Bundeskartellamt alapos vizsgálatot és elemzést követően egyetlen pozitív valóságos, reális lehetőséget sem tudott azonosítani a szűk árparitási klauzulák esetén.
A versenyhatóság azonban nem csak a szállásközvetítői piacon látta megalapozottnak a versenykorlátozás fennállását, hanem a szálláshelyek esetén is, azaz a tényleges szobaárak esetén is versenykorlátozó hatással járó magatartást állapított meg.
Utóbbi esetén a Bundeskartellamt megerősítette, hogy a vizsgálati modell az, hogy a klauzulák hatását azzal a helyzettel kell összevetni, mintha azok nem érvényesülnének.
Az árparitási klauzulák szükségszerűen korlátozzák a szálláshelyek ármeghatározási képességét, ármeghatározási szabadságát. A rendelkezések ugyanis megszüntetik az árdifferenciálás lehetőségét, amely inherens része az ármeghatározási szabadságnak. A szálláshelyek egymás közötti versenyében ez azt jelenti, hogy hasonló szobák esetén a szálláshely nem tud kedvezőbb feltételt adni, mint a booking.com oldalán. A klauzulák tehát szinte teljesen kiiktatják az árat, mint versenytényező a közvetlen online értékesítés esetén. Eredményét tekintve a lehetséges árcsökkentés a végfogyasztó érdekében megszűnik, ahogy a kedvezőbb árajánlatok lehetősége is bizonyos időszakokra. Ezzel a verseny egyik leglényegesebb eleme kerül kiiktatásra. A versenyhatóság külön kiemelte, hogy az árparitás eltörlése jelentősen növelné az árversenyt a szálláshelyek között is.
A hatóság által azonosított versenykorlátozások nemcsak elméleti korlátozások, hanem egyértelmű az érzékelhető versenykorlátozó hatás.


4. AZ EGYEDI MENTESÜLÉS LEHETŐSÉGE


A Bundeskartellamt megvizsgálta, hogy a booking.com által alkalmazott feltételek teljesítik-e az egyedi mentesülés feltételeit és arra a következtetésre jutott, hogy azok nem teljesülnek. A versenyhatóság elnöke a döntést ismertető tájékoztatón egyenesen úgy fogalmazott, hogy „semmilyen érzékelhető előnye a fogyasztóknak nem származik” azokból.
A versenyjogi mentesülési lehetőség egyik feltétele sem teljesült tehát a vizsgált alapján. A klauzulák nem vezetnek hatékonyság javuláshoz. Nem lehetett ugyanis egyetlen ilyen tényezőt sem azonosítani a vizsgálat során. Hovatovább a legtöbb esetben inkább fogyasztói jólét veszteség állapítható meg, így pl. kiemeli a hatóság, hogy a szálláshelyközvetítők a saját javukra fordítják a szálláshelyektől kapott jutalékot és a működés során semmilyen formában nem növelik a fogyasztói jólétet. Hovatovább, pl. a gyakran hangoztatott „reklám a hotelnek” sem teljesül a valóságban, hiszen a szálláshelyközvetítők – igen hatékonyan – magukat reklámozzák, nem pedig a szálláshelyeket. A versenyhatóság tehát hosszasan elemezte a hatékonysági előnyöket, de érdemben egyet sem tudott azonosítani.
Érdekességként felmerült, hogy a booking.com a saját bevétel kiesését állította be káros piaci hatásként, ha megszűnne a szűk árparitás. A Bundeskartellamt azonban helyesen rávilágított arra, hogy a vállalkozás bevétel kiesése kizárólag a vállalkozásnak lenne hátrányos, sem a fogyasztói jólétet nem érintené, sem pedig a piaci versenyre nem lenne káros hatással.
A klasszikus potyautas érvet is cáfolta a német hatóság. A szálláshelyközvetítők egyik gyakran hangoztatott érve, hogy ha nem lenne árparitás, akkor a szálláshelyek az ő befektetéseiken gazdagodnának, mivel a szálláshely oldalon történő összehasonlítást követően az alacsonyabb árú szálláshely oldalán foglalnának. Ez az érv a jól ismert cellofán tévedéshez hasonlatos jelentős tévedésként értékelhető, ha egy versenyhatóság elfogadja, hiszen csak abban az esetben lehetséges ennek elfogadása, ha nem volt kellő körültekintő piacelemzés. E tekintetben is a német versenyhatóság helyesen értékelte a piacot. A hatóság szerint alapvetően nem bizonyított a potyautas jelenség a szálláshelyközvetítők kárára. Tehát nem lehetett arra érdemi bizonyítékot találni, hogy az árparitás nélkül a szálláshelyek a booking.com befektetéseinek hasznát érdemtelenül élveznék, abból gazdagodnának. Sőt, élő példák a nem szálláshelyközvetítő összehasonlító oldalak léte arra, hogy az árparitás nem szükséges ehhez.
Az egyedi mentesülés második feltételét sem tudta bizonyítani a booking.com, azaz azt, hogy a fogyasztók részesülnének a booking.com által állítottan elért hatékonyságnövekedésből. Bár a versenyhatóság már azt sem találta bizonyítottnak, hogy bármilyen érdemi hatékonyságnövekedés következne be, megvizsgálta ezt a feltételt is. Az állítólagos fogyasztókhoz eljutó előny a piaci átláthatóság és a keresési költségek csökkenése. A hatóság egyszerűen megválaszolta ezt a felvetést, mikor is kifejtette, hogy az árparitási klauzulák semmilyen módon nem növelik a transzparenciát és nem csökkentik a keresési költségeket. Ezt pedig a piac utóbbi években bekövetkezett fejlődése is bizonyítja.
A Bundeskartellamt szerint továbbá a versenykorlátozó rendelkezések nem elengedhetetlenek még akkor sem, ha elfogadnánk, hogy vannak hatékonysági előnyök és azok a fogyasztók javára válnak. Versenyjogilag tehát fennáll az érdemi versenykorlátozás ez esetben is. Külön kiemeli azt is a döntés, hogy a szálláshelyközvetítők lényegileg semmilyen innovációt nem jelentenek, érdemben fogyasztói jólétet növelő fejlesztéseket szinte nem végeznek. Emellett azt is fontosnak tartotta megjegyezni a német hatóság, hogy a versenykorlátozások nem, csak maga az érdemi verseny képes a fogyasztók javát szolgáló üzleti modelleket kialakítani, a booking.com által alkalmazott korlátozások viszont éppen ezt a versenyt korlátozzák.

 

5. ZÁRSZÓ


A magyar versenyhatóság ágazati vizsgálatának téves következtetéseit, és a Bundeskartellamt határozatának helytállóságát bizonyítják az elmúlt fél év folyamatai, miszerint Magyarországon a szálláshelyközvetítők soha nem látott mértékben fejlődnek, addig nemzetközi szinten komoly árverseny kezdődött az árparitás megszűnésével. A magyar hatóság ágazati vizsgálatának következménye, hogy az ágazat hazai és nemzetközi versenyképessége jelentősen csökken és a végfelhasználók, a versenyjog által védett fogyasztók példátlan fogyasztói jólét veszteséget könyvelhetnek el. A GVH – szemben pl. a bankközi jutalékok piacával – lényegében abba a hibába esett az ágazati vizsgálat során, hogy a versenykorlátozó klauzulákat szükségesnek ítélte a piac megfelelő működéséhez, holott a piac érdemi vizsgálata – ahogy a Bundeskartellamt is kiemeli – rávilágít arra, hogy egytelen versenykorlátozó klauzula sem szükséges a vélelmezett előnyök eléréshez, ugyanis működőképes nemzetközi vállalatok bizonyítják, hogy pontosan ugyan azon előnyöket versenykorlátozás nélkül is tudják biztosítani.
Nem véletlen, hogy azon országokban, ahol a versenyhatóságok érdemben nem folytattak versenyvizsgálatot, a jogalkotás vette kézbe a helyzet rendezését és biztosította, hogy a fogyasztói jólétet ne veszélyeztesse a szálláshelyközvetítők által kialakított oligopolisztikus rendszer. Tekintettel a Bundeskartellamt egyértelmű versenyjogi következtetéseire, miszerint a szálláshelyközvetítők által alkalmazott szűk árparitási rendszer is egyértelműen versenykorlátozó, továbbá mivel semmilyen – tehát semmilyen – érdemi jótékony hatással nem járnak a fogyasztók számára, így Magyarországon is a jogalkotás tudja jelen helyzetben hatékonyan védeni a fogyasztói jólétet, valamint javítani az ágazat versenyképességét. Más országokhoz hasonlóan tehát Magyarországon is javasolt az árparitási klauzulák betiltása a szálláshelyközvetítői piacokon. Jobb példa nem is lehetne ehhez, mint a nemzetközi piacokon a német hatóság döntését követően beindult óriási verseny a szálláshelyek közvetlen árazása és a szálláshelyközvetítők között.
Egy érdekes adat a hatóság határozatából, hogy a booking.com a teljes jutalékbevételének 30 – 60%-át Google kereső szavak vásárlására fordítja . Ha figyelembe vesszük, hogy emellett munkavállalókat is alkalmaz, akkor mi sem szemléletesebb ennél, minthogy tehát a szállodai árból kifizetett 15% - 50%-ig terjedő jutalék semmilyen formában nem szolgálja a fogyasztók érdekét, kizárólag a szálláshelyközvetítők piaci pozíciójának megőrzésére fordítják azt. A jelentős összeget figyelembe véve alappal feltételezhető, hogy az egyébként extrém versenyző piacon ezt a forrást a szállodák a saját szolgáltatásuk fejlesztésére fordítanák jelentős részben. Kifejezetten igaz az ez a kis- és középvállalkozásokra, ahogy a hatóság határozata is kiemeli, hiszen ők szenvedik a legjelentősebb károkat ennek a magatartásnak köszönhetően.
A hatóság külön kiemelte, hogy éppen az árparitás eltörlése eredményezne javulást a szolgálatásban, hiszen ezáltal lenne a szálláshelyközvetítő arra kényszerítve, hogy a fogyasztók számára mind kedvezőbb szolgáltatásokat nyújtson. Az egyedi mentesülés vizsgálata során megállapította a Bundeskartellamt, hogy a szűk árparitási klauzulák korlátozzák az árversenyt, a minőségi versenyt mind a szálláshelyközvetítők között, mind pedig a szálláshelyek között. Az ágazati vizsgálatot követően a GVH piaci beavatkozása nem valószínű, így a jogalkotóra marad jelen piacon a fogyasztói jólét védelme.

BKartA, 20 Dezember 2013, B9-66/10 - HRS
B9-121/13 Bookingcom BV, Bookingcom (Deutschland) GmbH, HRS-Hotel Reservation Service Robert Ragge GmbH, Expedia Inc, Hotelverband Deutschland (IHA) eV
OLG Düsseldorf, 9 Januar 2015, VI-Kart 1/14 (V) - HRS

A NÉMET VERSENYHIVATAL HRS DÖNTÉSE. PLWP 2016/18.

Az alábbi bejegyzés műhelytanulmány formájában olvasható a PLWP műhelytanulmányok részeként is. Lásd itt. (Szilágyi P, ‘A német versenyhivatal HRS döntése’ PLWP 2016/18.)

Bevezető

Jelen tanulmány egy bemutató elemzése a világ legjobb versenyhatóságaként számon tartott Bundeskartellamt HRS döntését mutatja be[1] a döntést felülvizsgáló düsseldorfi bírósági ítélet[2] figyelembevételével. Az ún. online utazásközvetítők (továbbiakban: OTA-k), lényegében egy a taxis világból jól ismert Uberhez hasonló platformként működnek. Összekötik a vállalkozásokat és a fogyasztókat, melyért cserébe a vállalkozásoktól jutalékot kapnak. A rendszerek működése a 2000-es évek elején indult hódító útjára, mára viszont szinte megkerülhetetlen szereplői lettek a turizmusnak. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk az eddigi egyetlen teljes versenyelemzést tartalmazó hatósági döntést egy tanulmánysorozat egyik részeként. 

A hatóság döntése

A Bundeskartellamt 2013. december 20-án döntést hozott az ún. HRS ügyben. A HRS Magyarországon kevésbé jól ismert szálláshelyközvetítő szolgáltató. A tevékenysége a szallas.hu vagy a booking.com portálokkal vethető leginkább össze.

A versenyhatóság a határozatában megállapította, hogy a HRS által alkalmazott legjobbár klauzulák versenykorlátozóak Németország területére nézve. A hatóság azok alkalmazását megtiltotta a jövőre nézve.  A HRS szálláshelyekkel kötött ún. MFN (legkedvezőbb vásárlói feltételek) kikötései sértik a versenyjogi rendelkezéseket. Az érintett termékpiac a szálláshelyek szobáinak értékesítése ún. szálláshelyportálokon keresztül, amely egész Németország területét lefedi. A HRS általános szerződési feltételeiben, de az egyes egyedi szerződésekben található MFN feltételek a verseny jelentős korlátozását jelentik a szálláshelyközvetítők és a szálláshelyek között is. Emiatt nem szükséges annak vizsgálata, hogy cél szerint versenykorlátozó kikötésekről van-e szó.

A HRS által kötött szolgáltatási szerződések alapján a szálláshelyek bekerülnek a HRS szálláshelyfoglalási rendszerébe. Ennek keretében a HRS nem vásárol szobakontingenseket, hanem egyes szobákat közvetít, amelyért egy standard jutalékot kap foglalásonként. A határozat pillanatában 15%-ot.

A fentiek mellett van egy szerződéses kapcsolat a szálláshely vendégei és a HRS között is. A HRS foglalási rendszerén keresztül a fogyasztó követlen foglalást tud tenni adott árak mellett. A fogyasztó részére a HRS nem számláz semmilyen költséget és a vendégek csak a feltüntetett szálláshely árat fizetik ki.

Az MFN kikötések a HRS és a szálláshelyek között létrejövő szerződéses kapcsolat keretében kerülnek alkalmazásra, melyek betartását a HRS szisztematikusan ellenőrzi is és megszegés esetén szankciókat alkalmaz.

A termékpiacba nem tartoznak bele az offline értékesítési csatornák. Ennek oka, hogy a szálláshelyközvetítő oldalakon a vásárlók a keresés, összehasonlítás és foglalás szolgáltatásegyüttesét kapják. Az érintett földrajzi piac pedig Németország, tekintettel arra, hogy a portálok az egész ország területét lefedik, a portáloknak tipikusan regionális fókuszuk van, helyi alkalmazottakkal.

Az MFH kikötések jelentős mértékben hatás alapon korlátozzák a versenyt. Megszüntetik a szálláshelyközvetítő oldalak számára annak a kényszerét, hogy alacsonyabb jutalékokat ajánljanak fel a szálláshelyek számára, vagy hogy a versenytársakkal szemben új stratégiákat dolgozzanak ki. Új vállalkozások számára a piacralépés jelentősen nehezebb és a szálláshelyek számára is jelentősek a korlátozások. Utóbbiak nem tudják arra használni a szálláshelyközvetítő portálokat vagy egyéb értékesítési csatornákat, hogy más árakat vagy feltételeket ajánljanak. Hovatovább a Németországban működő másik két nagy szálláshelyközvetítő portál alkalmazott MFN kikötések csak felerősítik a versenykorlátozást.

Az MFN kikötések vertikális korlátozások, azonban a jelen ügyben a csoportmentességi rendeletek nem alkalmazhatóak, ahogy az egyedi mentesülés sem. Ami az egyedi mentesülést illeti, az MFN kikötések előnyei nem haladják meg az azokkal járó versenykorlátozó hatásokat. A hatóság szerint, még ha van is potenciális hatékonysági előnye az MFN kikötéseknek a potyautas jelenség kiküszöbölése kapcsán, akkor is marginális. A korlátozás továbbá nem nélkülözhetetlen, valamint a fogyasztók nem részesülnek az elért előnyből kellő mértékben. A kikötések továbbá tisztességtelen korlátozást jelentenek a kis- és középvállalkozások számára.

A határozat értelmében a vonatkozó kikötéseket rövid időn belül meg kellett szüntetnie a HRS-nek.

A versenyjogi kérdések

Az érintett piac

Az érintett termékpiac a szállodai szobák értékesítése szálláshelyközvetítőkön keresztül. Az érintett termékpiac magába foglal minden olyan terméket és szolgáltatást, amely helyettesítőként szolgál a fogyasztók szemszögéből vizsgálva. Jelen esetben meg kell különböztetni az egyes értékesítési csatornákat és a HRS által nyújtott értékesítéshez kapcsolódó szolgáltatásokat tekintettel a jelentős különbségekre. Így pl. nem mellékes, hogy a szolgáltatásokat együttesen nyújtják-e, vagy egyesével, vagy, hogy az értékesítési lánc azonos szintjén történik-e azok alkalmazása. Figyelembe kell továbbá venni a szolgáltatások körét és irányát is. Bár a hatóság a piac mindkét oldalát figyelembe veszi, elsősorban a szálláshelyekre összpontosított.

A vizsgálat alapján a versenyhatóság arra jutott, hogy az online értékesítés nem helyettesítője az offline értékesítésnek, hanem azok kiegészítik egymást. Az online értékesítés esetében a szálláshelyközvetítők közvetlen kapcsolatot hoznak létre a szálláshelyek és a leendő vendégek között. A közvetlen szerződéses kapcsolat alapján a szálláshelyszolgáltatók gyakran szolgáltatás csomagot is értékesítenek, valamint a keresés-összehasonlítás-foglalás együttese jelenik meg a fogyasztók felé. A szálláshelyek saját oldalai vagy a specializált portálok nem tudnak ilyen szolgáltatásösszességet kínálni sem a szálláshelyek irányába, sem a fogyasztók irányába. Az online utazási irodák és az utazási irodai portálok általában nem rendelkeznek közvetlen szerződéses kapcsolattal a szálláshelyek irányába, így az értékesítési lánc más szintjén működnek.  A metakeresők tipikusan csak árösszehasonlítási szolgáltatást nyújtanak és szintén a disztribúciós lánc más szintjén működnek.

A versenykorlátozás

A Bundeskartellamt szerint az MFN kikötések sértik a német versenytörvény 1. §-át, valamint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését.

A HRS és a szálláshelyek között alkalmazott MFN kikötések hatás alapon bizonyosan versenykorlátozóak. A kikötések megszüntetik a versenynyomást, hogy a szálláshelyközvetítők alacsonyabb jutalékokat alkalmazzanak a szálláshelyek számára, vagy, hogy új értékesítési innovációkat vezessenek be, valamint nehezebb a piacralépés is.

A szálláshelyek számára igen nehéz eltérő árak vagy feltételek alkalmazása akár az egyes szálláshelyközvetítők, akár más értékesítési csatornák esetén.

Az MFN kikötések versenyjogi értelemben megállapodások, melyben a felek kifejtik az akaratukat egy bizonyos piaci magatartás tanúsítása érdekében. Megállapodásnak minősül versenyjogi értelemben az az akaratkifejezés is, amellyel egy vállalkozás felhatalmaz egy másikat olyan magatartás tanúsítására, amely utána kötik azt. A jelen ügyben felmerült tényállás esetén egyértelműen ilyen helyzetekről van szó.

A szálláshelyek azt vállalták szerződéses kötelezettségeik körében, hogy egyetlen más vállalkozás számára sem biztosítanak kedvezőbb feltételeket, mint a HRS számára, vagy ha mégis, akkor a kedvezőbb feltételeket biztosítják az utóbbinak is. (MFN kikötések)

A HRS MFN kikötései lehetővé teszik, hogy a szálláshelyközvetítő meghatározott magatartást kérjen számon a szálláshelyeken, azaz, hogy a szálláshelyek számára az Interneten elérhető legkedvezőbb árakat, kapacitást és egyéb feltételeket biztosítsa.

Felmerült annak a kérdése, hogy vajon a HRS nem versenyjogi értelemben vett ügynök-e? A versenyhatóság megállapítása szerint azonban a HRS nem valódi ügynök, tehát a versenyjogi rendelkezések, így a versenykorlátozó megállapodások tilalma alkalmazandó. Az igazi, versenyjogi értelemben vett ügynöki megállapodások esetén az ügynök nem visel érdemben gazdasági kockázatot a szerződött szolgáltatás vonatkozásában, hanem nagymértékben a megbízó instrukciói szerint kell eljárnia. A HRS azonban nem valódi ügynök, hiszen az MFN kikötések semmilyen olyan rendelkezést nem tartalmaznak, amely a megbízónak tudható be, sőt, a versenykorlátozás a HRS-nek tudható be. A szálláshelyek érdemben nincsenek befolyással a HRS magatartására. Az MFN kikötések tehát nem az ügynök, sokkal inkább a megbízó magatartását korlátozzák. A HRS továbbá nem egy függő helyzetben lévő személy, hanem saját maga viseli a gazdasági és pénzügyi kockázatokat.

Felmerült az a kérdés is, hogy vajon nem járulékos versenykorlátozásokról van-e szó?  Ezt azonban a hatóság egyértelműen elvetette, hiszen a kérdéses rendelkezések nem egy egyébként nem versenykorlátozó megállapodáshoz kapcsolódnak, hanem éppen ellenkezőleg. Azokra nincs szükség a potyautas jelenség megakadályozásához. Attól pl. nem lesz szükséges egy MFN kikötés, mert azt sokan alkalmazzák, sőt, ha így van, akkor a HRS által alkalmazott csak erősíti a piacon a versenykorlátozást.

A kérdéses rendelkezések tehát hatás alapon bizonyosan versenykorlátozóak. A Bundeskartellamt szerint a HRS által alkalmazott MFN kikötések objektíven alkalmasak arra, hogy közvetlenül korlátozzák a szálláshelyek ármeghatározási szabadságát, melyet erősíti a hatékony felügyelet lehetősége. A versenykorlátozás több tekintetben is megjelenik, egyrészt a szálláshelyközvetítők között, másrészt a szálláshelyek között.

A szálláshelyközvetítők esetében a versenykorlátozás kihat a versenyre a jutalékok tekintetében, a legjobb feltételek nyújtása tekintetében, valamint a piacralépés nehézségére nézve. Az MFN kikötések megszüntetik a szálláshelyközvetítők közötti versenyt a tekintetben, hogy törekedjenek érdemben versenyezni a jutalékok mértékére nézve. Csökkentik tehát a márkák közötti versenyt és a márkán belüli versenyt is. Az alacsony szobaárak és foglalási feltételek jelentőségét éppen az MFN kikötések alkalmazása támasztja alá, hiszen így akarják biztosítani a szálláshelyközvetítők, hogy senki ne ígérjen alájuk árakban vagy foglalási feltételekben.

Az MFN kikötések gazdasági hatása olyan, mintha közvetlen összejátszás lenne a szálláshelyközvetítők között, azaz a tekintetben, hogy egy adott szállodai szobát milyen minimum áron értékesítsenek. Mivel a szálláshelyek nem tudnak kedvezőbb árakat kínálni online, így a HRS-t semmi sem tartja vissza, hogy emelje a jutalékát, hiszen azt a szálláshely még a vevőre sem tudja átterhelni. A HRS oldalán alkalmazott ár tehát egy központi jelentőségű versenytényező. Összességében az MFN kikötések erős versenykorlátozó hatással járnak, melyből a HRS profitál.

Az MFN klauzulák megakadályozzák továbbá más szálláshelyközvetítő portálok fejlesztéseinek kibontakozását, valamint az értékesítési csatornák fejlesztését. Így pl. a HRS 40 szállodát regisztrált ki a rendszerből, mert valamilyen csomag formában alacsonyabb áron értékesítettek szobákat más rendszereken keresztül.

Az MFN kikötések továbbá megnehezítik a piachoz való hozzáférését az új versenytársaknak. Ha egy új piacra lépő szálláshelyközvetítő nem tud alacsonyabb áron kínálni szobákat pl. alacsonyabb jutalékok biztosítási által, akkor jelentősen nehezedik a piacra lépés. A szálláshelyeknek is kevésbé vonzó egy új partnerrel szerződni, ha az alacsonyabb jutalékokat nem tudják a vevőiknek közvetíteni. Ahogy a Bundeskartellamt kiemeli, végezetül a HRS MFN kikötései különösen károsak a versenyre nézvén, hiszen a meggyökeresedett vállalkozásokat védi az innovatív piacralépőktől. A kikötések még a különösen hatékony vállalkozásokat is megakadályozza a piacralépésben.

Az MFN kikötések azonban nem csak a szálláshelyközvetítők között korlátozzák a versenyt, hanem a szálláshelyek között is. Az árparitási klauzulák megakadályozzák, hogy pl. a jutalék csökkenésből elért előnyöket a szálláshelyek a vevőknek, a fogyasztóknak eljuttassák. Ez pedig kevesebb szállóvendéghez vezet. Ha a szálláshely nem tud differenciált árakat meghatározni, akkor nem tudják hatékonyan fedezni a költségeiket. A HRS hotel partnerei nem szabadok az ármeghatározásukban pl. a speciális ajánlatok esetén sem (pl. reggelivel vagy anélkül történő szobaár). A szálláshelyeknek lényegében bármilyen speciális ajánlatát fel kell töltenie a HRS oldalára is. A kikötésnek köszönhetően a márkán belüli verseny jelentősen korlátozott. Az ármeghatározás szabadsága a versenyt csak erősítheti. Az ármeghatározás minden esetben a szálláshelyek szabadsága kell legyen, hiszen ők viselik a kockázatát. Nem kényszeríthetőek tehát a szálláshelyek MFN klauzulák által arra, hogy azonos árat kínáljanak az egyes értékesítési csatornákon. Ez igaz nem csak az online, hanem az offline értékesítési csatornákra is, ugyanis utóbbiakra is korlátozó hatást gyakorolnak a kikötések.

Az egyedi mentesülés lehetősége

A Bundeskartellamt megvizsgálta, hogy alkalmazható-e a német versenytörvény, vagy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesülés. Az MFN kikötések csökkentik az árversenyt és a minőségi versenyt mind a szálláshelyközvetítők között, mind a szálláshelyek között. A Bundeskartellamt vizsgálata alapján a négy mentesülési feltételből az első három nem teljesül. Nem nő a hatékonyság, nem részesülnek a fogyasztók az előnyökből kellő mértékben, továbbá nem is elengedhetetlen a kikötés a vélelmezett előnyök eléréséhez.

A német versenyhatóság kiemeli, hogy nem igazán van bármi alapja a potyautas jelenségnek. A potyautas jelenség lényege jelen ügyben, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a szobaárakban megjelenő különbségek káros hatással lennének a szálláshelyközvetítők által tett befektetésekre és így az általuk nyújtott szolgáltatások minőségére, valamint a szálláshelyközvetítők közötti versenyre. Ez azonban nem állja meg a helyét a hatóság szerint, hiszen pl. a HRS befektetései nem szerződés specifikusak és a portál általános megítélését javítják, tehát nem veszélyeztetheti azt a potyautas jelenség. A szálláshelyközvetítői oldalon felmerülő ún. billboard hatás nem valószínűsíthető jelenség. A szálláshelyközvetítők közötti verseny továbbá minden további nélkül biztosítani tudja a minőségi versenyt közöttük.

A Bundeskartellamt összevetette a HRS állításait a piaci tényekkel és arra jutott, hogy nem található arra semmilyen bizonyíték, hogy a HRS jelenlegi jutalékrendszere – beleértve az MFN kikötéseket is – képes növelni a hatékonyságot, más, MFN kikötések nélküli rendszerekhez képest. Még az sem világos a hatóság szerint, hogy bármilyen hatékonyság növekedés egyáltalán megfigyelhető.

Összességében tehát az MFN kikötések versenykorlátozóak és lényegileg semmilyen fogyasztói jólétnövekedési előny nem származik belőlük, tehát jogellenesek, mondta ki a Bundeskartellamt.

A düsseldorfi bíróság ítélete

A Bundeskartellamt határozatát megtámadták a düsseldorfi bíróság előtt, amely a kérdéses ügyben 2015-ben hozott ítéletet.[3] A bíróság lényegében minden kérdésben a versenyhatóság határozatát erősítette meg, így külön nem térünk ki az ítélet részleteire. Lényegében egyetlen érdemi kérdésben sem tévedett a bíróság szerint a versenyhatóság, sőt kiemelte, hogy teljes és körültekintő piacelemzést végzett. A bíróság továbbá áttekintette a piac fejlődését is az ítéletében is szintén arra a következtetésre jutott, hogy a piacon jelentős és érzékelhető érdemi versenykorlátozás állt fenn, amely nem mentesülhet a német versenytörvény, vagy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján sem. Külön kiemelte, hogy szintén nem talált bármilyen hatékonysági érvet az MFN kikötések mellett, különösen pedig nem igazolható a potyautas jelenség fennállása.

Zárszó

A magyar versenyhatóság ágazati vizsgálatának téves következtetéseit, és a Bundeskartellamt, valamint a düsseldorfi bíróság határozatának helytállóságát bizonyítják az elmúlt évek folyamatai, miszerint Magyarországon a szálláshelyközvetítők soha nem látott mértékben fejlődnek, addig nemzetközi szinten komoly árverseny kezdődött az árparitás megszűnésével. A magyar hatóság ágazati vizsgálatának következménye, hogy az ágazat hazai és nemzetközi versenyképessége jelentősen csökken és a végfelhasználók, a versenyjog által védett fogyasztók példátlan fogyasztói jólét veszteséget könyvelhetnek el. A GVH – szemben pl. a bankközi jutalékok piacával – lényegében abba a hibába esett az ágazati vizsgálat során, hogy a versenykorlátozó klauzulákat szükségesnek ítélte a piac megfelelő működéséhez, holott a piac érdemi vizsgálata – ahogy a Bundeskartellamt is kiemeli – rávilágít arra, hogy egytelen versenykorlátozó klauzula sem szükséges a vélelmezett előnyök eléréshez, ugyanis működőképes nemzetközi vállalatok bizonyítják, hogy pontosan ugyan azon előnyöket versenykorlátozás nélkül is tudják biztosítani.

Nem véletlen, hogy azon országokban, ahol a versenyhatóságok érdemben nem folytattak versenyvizsgálatot, a jogalkotás vette kézbe a helyzet rendezését és biztosította, hogy a fogyasztói jólétet ne veszélyeztesse a szálláshelyközvetítők által kialakított oligopolisztikus rendszer. Tekintettel a Bundeskartellamt egyértelmű versenyjogi következtetéseire, miszerint a szálláshelyközvetítők által alkalmazott szűk árparitási rendszer is egyértelműen versenykorlátozó, továbbá mivel semmilyen – tehát semmilyen – érdemi jótékony hatással nem járnak a fogyasztók számára, így Magyarországon is a jogalkotás tudja jelen helyzetben hatékonyan védeni a fogyasztói jólétet, valamint javítani az ágazat versenyképességét. Más országokhoz hasonlóan tehát Magyarországon is javasolt az árparitási klauzulák betiltása a szálláshelyközvetítői piacokon. Jobb példa nem is lehetne ehhez, mint a nemzetközi piacokon a német hatóság döntését követően beindult óriási verseny a szálláshelyek közvetlen árazása és a szálláshelyközvetítők között.

Egy érdekes adat a hatóság booking.com határozatából[4], hogy a booking.com a teljes jutalékbevételének 30 – 60%-át Google kereső szavak vásárlására fordítja[5]. Ha figyelembe vesszük, hogy emellett munkavállalókat is alkalmaz, akkor mi sem szemléletesebb ennél, minthogy tehát a szállodai árból kifizetett 15% - 50%-ig terjedő jutalék semmilyen formában nem szolgálja a fogyasztók érdekét, kizárólag a szálláshelyközvetítők piaci pozíciójának megőrzésére fordítják azt. A jelentős összeget figyelembe véve alappal feltételezhető, hogy az egyébként extrém versenyző piacon ezt a forrást a szállodák a saját szolgáltatásuk fejlesztésére fordítanák jelentős részben. Kifejezetten igaz az ez a kis- és középvállalkozásokra, ahogy a hatóság határozata is kiemeli, hiszen ők szenvedik a legjelentősebb károkat ennek a magatartásnak köszönhetően.

A hatóság külön kiemelte határozatában, hogy éppen az árparitás eltörlése eredményezne javulást a szolgálatásban, hiszen ezáltal lenne a szálláshelyközvetítő arra kényszerítve, hogy a fogyasztók számára mind kedvezőbb szolgáltatásokat nyújtson. Az egyedi mentesülés vizsgálata során megállapította a Bundeskartellamt, hogy az MFN klauzulák korlátozzák az árversenyt, a minőségi versenyt mind a szálláshelyközvetítők között, mind pedig a szálláshelyek között. Az ágazati vizsgálatot követően a GVH piaci beavatkozása nem valószínű, így a jogalkotóra marad jelen piacon a fogyasztói jólét védelme.


[1] BKartA, 20 Dezember 2013, B9-66/10 - HRS

[2] OLG Düsseldorf, 9 Januar 2015, VI-Kart 1/14 (V) - HRS

[3] Ibid.

[4] Lásd részletesen Pál Szilágyi, ‘A német versenyhatóság booking.com döntése’ PLWP 2016/17, http://plwp.eu/evfolyamok/2016/175-2016-17.

[5] Köztudomású, hogy a két nagy szálláshelyközvetítő a Google AdWords öt legnagyobb ügyfele közé tartozik világszinten.

SIKERES VERSENYJOGI KONFERENCIA

Az idén 10. születésnapját ünneplő Versenyjogi Kutatóközpont május 20-án nemzetközi konferenciát szervezett a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról. Az immáron negyedik éve tartó rendezvénysorozat újabb eseményét idén is Darák Péter, a Kúria elnöke nyitotta meg. Vendégeink között köszönthettük Anita Vegtert, az NmA, a Holland verseny- és szabályozó hatóság fogyasztói ügyekkel foglalkozó vezetőjét, Veronica Manfredit, a Bizottság JIgazságügyi és Fogyasztói ügyekkel foglalkozó főigazgatóságának osztályvezetőjét és Szente Istvánt, az NFH főigazgatóját (nem mellékesen Pázmány öregdiákunkat). Összesen 17 meghívott előadó három panelban megvitatta a megtévesztő reklámokkal kapcsolatos általános fogyasztó- és versenyvédelmi feladatokat, a gyerekreklámok és az online marketing aktuális kérdéseit.

További részletekért kattintson ide: www.ucp.versenyjog.com

HOUSE OF LORDS JELENTÉS A SZŰK ÁRPARITÁS ELTÖRLÉSÉT JAVASOLJA? AZ OLASZOK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK

Az alábbiakban megtalálható a House of Lords - köztudottan igen igényes - legújabb jelentésének az OTA-kra - különösen az árparitásra - vonatkozó legfontosabb megállapításait:

"121. Az online platformok terjedõ árkorlátozásai kritikus vizsgálatot igényel a versenyhatóságoktól. Míg egyes korlátozások indokoltak lehetnek annak érdekében, hogy az árösszehasonlító oldalak mûködhessenek, ezek a kikötések - különösen ha tágan vannak megfogalmazva - lehetõvé teszik, hogy kizsákmányolják az eladókat és kiszorítsák a versenytársakat. A versenyhatóságoknak így esetrõl esetre szükséges vizsgálódnia.

122. Bár elismerjük, hogy a nemzeti versenyhatóságok által a Booking.com és az Expedia ügyekben elért kötelezettségvállalásokban eltörölték a tág árparitási klauzulák alkalmazását, megjegyezzük, hogy az alkupozícióban meglévõ jelentõs asszimetria amely jellemzi az online utazási szektort azt eredményezheti, hogy a tág árparitási klauzulák hatásai a gyakorlatban fennmaradnak, még a tilalmat követõen is.

123. Azt javasoljuk a Competition and Markets Authority számára, hogy haladéktalanul rendeljen el ágazati vizsgálatot az online utazási irodai szektorban. A vizsgálatnak figyelembe kell vennie, hogy a tág értelemben vett árparitás hatásos volt-e, azt az állítást, hogy az OTA-k továbbra is megakadályozzák a szállásadókat, hogy más OTA-knak kedvezõbb árakat ajánljanak és egyéb, az OTA-k által állítólag folytatott megtévesztõ gyakorlatokat, mint pl. a „hasonmás weboldalak” mûködtetése. Mivel ez egy összeurópai probléma, azt javasoljuk az Európai Bizottságnak, hogy támogassa ezt a vizsgálatot és hangolja összes a többi nemzeti versenyhatóság bármely vonatkozó tevékenységével.
124. Úgy véljük, hogy a vizsgálat megállapításai szélesebb körben is használhatóak lesznek és hasznos betekintést nyújtana arról, hogy más iparágakban hogyan kezeljünk hasonló magatartásokat. Bár a rendelkezésünkre álló bizonyítékok az utazási szolgáltatásokra vonatkoznak, a vizsgálat hasznos lehet az OTA-k és más szolgáltatók közötti kapcsolatok áttekintéséhez, mint pl. amelyek a fogyasztói árakat és költségeket érintik.
125. Megjegyezzük, hogy növekszik a szabályozói széttagoltság az OTA szektor vonatkozásában, amely a tagállamok egyoldalú intézkedéseinek köszönhetõ. Ez aláássa az Egységes Digitális Piac megteremtésének ambícióját. A tekintetben sürgetjük a Verseny Fõigazgatóságot, hogy adjon iránymutatást kellõ idõben, amely egyértelmûsíti az OTA-k által használt szûk és tág árparitási kikötések alkalmazását."
Mindeközben Európa másik részében, Olaszországban is az árparitási klauzulák betiltásáról fog hamarosan dönteni a Szenátus.