A „fogyasztó” képe(i) az EU jogban: Szabályozás, Gazdasági Szabadságok és Versenyjog

A „fogyasztó” képe(i) az EU jogban: Szabályozás, Gazdasági Szabadságok és Versenyjog

Beszámoló az Oxfordi Egyetem Európai és Összehasonlító Jogi Intézete által 2014. március 27-28-án rendezett konferenciáról

Az Európai és Összehasonlító Jogi Intézet által szervezett konferencián európai magánjogászok, versenyjogászok és fogyasztóvédelmi jogászok járták körül azt a témát, hogy a fogyasztó hogyan jelenik meg mint „védendő jogi tárgy” az európai uniós jog különböző szakágaiban. Ez a szemlélet rávilágított arra, hogy a fogyasztó képe mennyire más lehet attól függően, hogy a másodlagos jogi szabályozás alanyaként gondolunk-e rá vagy például a bírósági esetjogban élvez privilegizált szerepet mondjuk mint a belső piaci, védjegyjogi vagy a versenyjogi rendelkezések által védett személyi kör. Ez az összefoglaló néhány, a konferencián elhangzott gondolatot foglal össze, a teljesség és a részletesség igénye nélkül. A tizenhét előadás közül teljesen szubjektív módon, saját preferenciám szerint választottam ki kettő, azonban meg kell jegyezni, hogy a többi előadó is igen érdekes gondolatokat vetett fel, amelyeket a konferencia szervezőinek elképzelése szerint egy szerkesztett kötetbe foglalnak bele.

A konferencián Hans Micklitz, a firenzei Európai Egyetemi Intézet professzora rögtön a lényegre tapintott rá, amikor az európai fogyasztó képét piaci alapú, változatos koncepcióként vázolta, amely más és más attól függően, hogy mely európai uniós jogágról beszélünk. Általánosan használt jelzőkkel is leírja a jogalkotó, illetve a jogalkalmazó Bíróság a fogyasztót. Így bevett a felelős fogyasztó, magabiztos fogyasztó, az érzékeny és kiszolgáltatott fogyasztó vagy az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó fogalma is.

Ugyanakkor a koncepció fragmentáltságától függetlenül a fogyasztó kategóriája az EU szintjén alkotmányos szintű védelemben részesül. Hans Micklitz előadásában rávilágított azokra az európai bírósági jogesetekre, amelyekből egyértelmű, hogy a nemzeti parlamenti szintről a védelem elmozdul az Európai Bíróság irányába, elég csak az Aziz ítéletre[1] utalni, amelyben a fogyasztóvédelem társadalmi és alkotmányos jelentősége egyértelmű vált a gazdasági válság következtében jelzáloghitelüket törleszteni nem képes és ennek következtében lakásukat elvesztő spanyol fogyasztók ezreinek ügyét meghatározó európai bírósági esetjogra. A megválaszolandó kérdés az, hogy az Európai Bíróság-e a legmegfelelőbb fórum arra, hogy a másodlagos európai jogalkotás hiányosságait orvosolja és általában vajon a Bíróság felkészült-e arra, hogy az európai szabályozás társadalmi deficitjét kompenzálja? Gondolhatunk-e az Európai Bíróságra akként, hogy egy európai társadalom, vagy még tovább menve egy európai identitás építője és ezáltal az EU legitimitási válságát feloldó uniós fórum, amikor az előzetes döntési eljáráson keresztül olyan fogyasztóvédelmi kérdéseket válaszol meg, amelynek társadalmi és nemzeti alkotmányos jelentősége felbecsülhetetlen?

Dorota Leczykiewicz, az Oxfordi Egyetem oktatója az EU fogyasztó és szabályozási költségek: Alkotmányos következmények címmel tartotta meg előadását. Témájának kiindulópontja a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv 5. cikke, amely szerint „minden jogalkotási aktus tervezetének egy külön feljegyzésben részletesen tartalmaznia kell a tervezet előrelátható pénzügyi hatásait. A jogalkotási aktus tervezetének figyelembe kell vennie annak szükségességét, hogy az Unióra, a nemzeti kormányokra, a regionális vagy helyi hatóságokra, a gazdasági szereplőkre és a polgárokra háruló pénzügyi vagy igazgatási terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel.”

A Bíróság joggyakorlata szerint[2] az arányosság sérelme okán csak akkor lehet megsemmisíteni egy másodlagos jogszabályt, amennyiben az uniós jogalkotó nyilvánvalóan nem megfelelő módját választotta a szabályozási cél elérésének. A Vodafone ítéletben[3]a felperes a roaming díjak korlátozását előíró rendelet érvényességét kérdőjelezte meg azon az alapon, hogy az nemcsak a nagykereskedelmi, hanem a kiskereskedelmi roaming díjakat is maximalizálta, ezért a szubszidiaritás és arányosság elve sérül. A távközlési cég álláspontja szerint az EU-s árszabályozás következtében túlzott mértékű gazdasági veszteségeket szenved el. A Bíróság a felperes keresetét azzal utasította el, hogy a kiskereskedelmi árak maximalizálása arányos, mivel a versenynyomás eredményeként a roaming díjak nem csökkentek az Európai Unióban. A Bíróság értelmezésében az uniós jogalkotó az általános belső piaci jogharmonizációs jogalap alapján elfogadhatta a szóban forgó szabályozást, mivel az EU piacteremtési politikájának részét képezik az alacsony árak. Ezt pedig nemcsak a piaci verseny teremtheti meg, hanem szabályozás is. Dorota Leczykiewicz azt a kérdést tette fel, hogy hogyan egyeztethető össze ez a bírósági értelmezés a szubszidiaritás és arányosság elvével, azon belül pedig azzal a céllal, hogy a gazdasági szereplőkre s a polgárokra háruló terheket a lehető legkisebbre csökkentsék? A McDonagh ítéletben[4]a Bíróságnak arról kellett döntenie, hogy a légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendelet alapján lehet-e a kártalanítás összegét maximalizálni abban a helyzetben, amikor az utas az izlandi vulkánkitörés miatt szenvedett el kárt. A légiszolgáltató szerint az arányosság elve sérülne, ha időben vagy összegszerűségében nem lenne az a kártalanítás korlátozható, amelyet egy ilyen előre nem látható esemény miatt szenvedett el az utas. A Bíróság ezt az érvet azzal hárította el, hogy a légitársaságok előre kalkulálják a díjaikat és ezeket a nem várt költségeket is beépíthetik a díjaikba, amelyet áthárítanak a fogyasztókra. Dorota Leczykiewicz álláspontja szerint az uniós jogalkotó arra a premisszára épít, hogy a vállalkozások a fogyasztókra fogják hárítani a terheket. Ezt a feltételezést pedig az uniós bíróság is jóváhagyja hallgatólagosan, amikor nem vizsgálja részletesebben az arányossági elv betartását. A realitás pedig az marad, hogy a magas szintű fogyasztóvédelemnek az árát végső soron nem a vállalkozások, hanem a fogyasztók fizetik meg.

A konferencialátogatás az OTKA K 109414 számú „Az állam aktív gazdasági szerepvállalásának EU jogi keretei” című kutatási projektje keretében került megvalósításra.

dr. Papp Mónika résztvevő kutató

ELTE ÁJK Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék

MTA TK HPOPs kutatócsoport tagja

 


[1] C-415/11. Aziz v Catalunyacaixa

[2] C-491/01 British American Tobacco, C-453/03 ABNA

[3] C-58/08. Vodafone

[4] C-12/11. McDonagh

otka - állami szerepvállalás