Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését? - 2. rész

Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését? - Az Európai Bíróság ítélete az API- Anonima Petroli Italiana-ügyben

2. rész: A jogsértés kimentése

A következő lépés annak eldöntése, hogy a versenyjogi jogsértés kimenthető-e közérdek védelmére való hivatkozással? Hangsúlyozni szükséges, hogy a míg a Wouters-ítéletben a társulási döntés kimentését vizsgálta a Bíróság, az API-Anonima Petroli Italiana- ügyben viszont a nemzeti szabályozás kimentéséről beszél végig a Bíróság.[1] Ezzel eldöntöttnek is tekinthető az a vita, hogy a vállalkozások saját maguk- az állam részvétele, jogszabálya nélkül- hivatkozhatnak-e arra, hogy közérdekű célt szolgál a versenykorlátozásuk. Az esetjogban eddig egyetlen ítélet sem született, melyben a Bíróság elismerte volna magánpiaci szereplők jogosultságát arra, hogy közérdekből korlátozzák a versenyt.

Miután a Bíróság elvben elismerte jogszerű célként a közúti közlekedés biztonságának védelmét, elutasította annak alkalmasságát a minimális költségek rögzítésére. Az ítélet szerint a szabályozás anélkül szorítkozik általánosságban a közúti közlekedés védelmére, hogy bármiféle kapcsolatot állapítana meg e kettő között. Az alkalmassági-szükségességi teszt során a Bíróság egy szigorú tesztet alkalmazott, amellyel eddig a versenyjogi esetjogban nem találkozhattunk. A cél megvalósítására kizárólag akkor lehet alkalmas a szabályozás, ha azt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni. Ennek a kívánalomnak pedig a kivételeket engedő szabályozás nem felel meg.[2] Érdekes, hogy a Bíróság a gazdasági szabadságok tagállami korlátozásával kapcsolatos esetjogából emeli át a koherens és szisztematikus védelem koncepcióját.

A Bíróság ráadásul a szabályozást két okból is aránytalannak is tartotta. Egyrészt nem teszi lehetővé a fuvarozó számára annak bizonyítását, hogy bár a minimális tarifánál alacsonyabb árakat kínál, de megfelel a biztonságra vonatkozó rendelkezéseknek. Másrészt számos olyan szabály létezik, amelyek kifejezetten a közúti közlekedés biztonságának védelmére vonatkozik.

Míg egy korábbi, a görög országos geológus kamarával kapcsolatos ügyben,[3] a Bíróság a szükségességi és arányossági teszt elvégzését a nemzeti bíróságra bízta, addig az olasz szabályozás tesztjét maga végezte el teljes körűen. Mondhatnánk azt is, hogy indokolt a két tényállás megkülönböztetése. A görög ügyben nem álltak a Bíróság rendelkezésére az értelmezéshez szükséges információk, az olasz horizontális árkartell kapcsán pedig egyértelmű lehetett az uniós jogértelmező számára, hogy a közúti fuvarozási liberalizáció hatását szeretné visszafordítani az állam a szakmai szervezet döntésének olasz jogba építésével.

Az ítéletből az a következtetés ered, hogy a Bíróság kimenthetőnek tartja azokat az állami intézkedéseket, amelyek egy vállalati társulás korábbi versenykorlátozó döntését emelik jogszabályi szintre és teszik mindenki számára kötelezővé. Ezen állami jogszabályok kimentésére a belső piaci joggyakorlatban megszokott jogos érdekek védelme szolgálhat igazolásként. A Bíróság viszont üzent is a tagállamoknak, a szigorú szükségességi és arányossági teszt próbáját nem állják ki azon versenykorlátozó jogszabályok, amelyek a jogos érdeket nem koherens és szisztematikus módon kívánják védelemben részesíteni.


[1] Ennek az alábbi logikus okai lehetnek:A tagállam kötelezte a döntés meghozatalára a társulást, majd a döntés versenykorlátozó hatásait meg is erősítette. A társulás tehát nem autonóm módon hivatkozik a közérdek védelmére mint a Wouters ügyben. Másrészt az előzetes döntési kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság is kifejezetten az olasz törvény uniós joggal való összeegyeztethetőségét vitatta.

[2] a rövid távolságra fuvarozók szabadon állapíthatták meg költségeiket, valamint ágazati megállapodással is el lehet térni a szabályozástól

[3] ECLI:EU:C:2013:489

állami versenykorlátozás, otka - állami szerepvállalás, szakmai szervezetek