Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését?

Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését? - Az Európai Bíróság ítélete az API- Anonima Petroli Italiana-ügyben

1.rész: A jogsértés

Az Európai Unió Bírósága 2014. szeptember 14-én meghozta az API- Anonima Petroli Italiana- ügyben ítéletét,[1]amelyben egy olasz bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmét bírálta el. A jogvita középpontjában az állt, hogy egy döntően vállalkozásokból álló szakmai szervezet az olasz jog felhatalmazása alapján meghatározhatja-e a közúti fuvarozási ágazatban a minimális üzemeltetési költségeket és ezáltal a minimális szolgáltatási díjat.

Egy olasz törvény a közúti szállítás és logisztika általános tanácsának (továbbiakban: Consulta) feladatkörébe helyezte a kormányzat szállítási stratégiájának meghatározását. A Consulta vegyes tagságú szervezet, tömöríti az ágazatban működő vállalkozások képviselőit, valamint az állami szervek képviselőit is. A tagok számát tekintve az előbbiek lényegesen nagyobb számban vettek részt a Consulta működésében. A Consulta keretein belüli szerv az Osservatorio, amelynek tíz tagja közül nyolc a közúti fuvarozók képviselője, kettő állami képviselő. Egy 2008-ban meghozott liberalizációs törvény alapján a megrendelő által fizetendő díj nem lehet kevesebb, mint a minimális üzemeltetési költségek, amelyek meghatározása az Osservatorio feladata. Az Osservatorio 2011-ben elfogadott egy táblázatot, amelyben a harmadik személyek számára közúti fuvarozást végző vállalkozások minimális üzemeltetési költségeit rögzítették. E táblázatot átvette a közlekedési minisztérium főigazgatójának rendelete. A rendeletbe foglalt „minimálár” meghatározásával szemben több vállalkozás indított eljárást az állammal szemben a szerződéses szabadság megsértése alapján. Az előzetes döntés kérő bíróság kétségét fejezte ki azon védekezés kapcsán, hogy a rendelet közlekedésbiztonsági célt szolgál. Kérelmében a nemzeti bíróság a szolgáltatásnyújtás és tőke szabad áramlása, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 101. cikk (hasznos hatás vagy effet utile doktrína) alapján fogalmazta meg kérdéseit. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a minimális költségeket olyan szervezet határozta meg, amelyben az ágazati magánszereplők vannak jelen és jogalkotói szinten előre meghatározott kritériumok hiányában döntenek a termék áráról.

A Bíróság a hasznos hatás doktrínája alapján értelmezte az uniós jogot és előrebocsátotta, hogy a tagállamok e doktrína szerint nem hozhatnak, és nem tarthatnak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony érvényesülését gátolják. Ez valósul meg, amennyiben a tagállam előírja vagy előnyben részesíti az EUMSZ 101. cikkel ellentétes megállapodások kötését, vagy az ilyen megállapodások hatását erősíti, akár pedig ha a saját szabályozásának állami jellegét megszünteti azáltal, hogy a gazdasági jellegű döntések meghozatalának felelősségét magán piaci szereplőkre ruházza. A Bíróság az olasz tényállás kapcsán nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy a fenti elkövetési magatartások melyikébe ütközik az állam magatartása. A törvény szövegét tekintve az a következtetés vonható le, hogy a törvény kötelezi az Osservatorio-t a minimális díjszabás meghozatalára. Egy másik lehetséges értelmezés szerint, amelyet valószínűleg a Bíróság is osztott, a szabályozás csak lehetővé teszi az Osservatorio számára a hatáskörgyakorlást, ugyanis a törvény alapján az Osservatorio hallgatása esetén közvetlenül a közlekedési miniszter feladata a költség-meghatározás. Bár a hasznos hatás doktrínája megsértésének „elkövetési magatartása” az állam szempontjából irreleváns, ennek az elhatárolásnak a tétje a vállalkozás társulása tekintetében mégis nagy. A vállalkozás társulása kizárólag akkor rendelkezik felelősséggel a versenyjogsértésért, amennyiben önálló piaci magatartás kifejtésére lehetősége volt, tehát az olasz jogszabály nem kötelezte a döntés meghozatalára. Az ítéletből azonban az tűnik ki, hogy a Bíróság az állam magatartását a versenykorlátozó hatás megerősítése címén ítélte meg. [2]

A következő lépésben a Bíróság azt értelmezte, hogy az Osservatorio vállalkozások társulása-e vagy sem. A megerősítő válasz meghozatalánál a Bíróság figyelembe vette a következő tényeket: a döntéshozók többségükben vállalkozások képviselői voltak, akik saját érdekeiket érvényesítették és nem közérdeket. A döntést többségi alapon hozták, anélkül, hogy az állam vétójoggal vagy más olyan joggal rendelkezett volna, amely ellensúlyozhatná a közigazgatás és a magánszektor közötti erőviszonyokat. A szervezet tagjai nem voltak az érintett gazdasági szereplőktől független szakértők. A Consulta nem állami hatáskör-delegáció körében járt el, mert bár törvény kötelezte a közúti közlekedés biztonsága védelmének és a harmadik személyek számára történő közúti árufuvarozás piaci szabályos működésének biztosítására, a nemzeti szabályozás nem tartalmazott sem olyan eljárási szabályokat, sem pedig olyan érdemi előírásokat, amelyek lehetővé tették volna annak biztosítását, hogy az Osservatorio a minimális működési költségek megállapítása során úgy viselkedjen, mint a közhatalom jogosultja, amely közérdekű célokból cselekszik. A hatóságok semmiféle ellenőrzést nem gyakorolnak a költségrögzítés kritériumai vonatkozásában és e költségek rendeleti átültetése előtt más közjogi szervekkel való konzultációra sem kerül sor.

A Bíróság a fenti okfejtésnél nem hivatkozik saját korábbi esetjogára, de egyértelmű, hogy a Wouters-ítéletben[3] megalkotott hármas feltételrendszerrel veti össze az olasz tényállást. A végkövetkeztetés tehát az, hogy vállalkozások társulási döntése áll fenn, a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására alkalmas döntés pedig horizontális árkartell.


[1] C-184/13-C187/13., C-194/13., C-195/13. és C-208/13. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2014:2147

[2] az ítélet 42-43. pontja: a szabályozás kötelezővé tette a költségrögzítést

[3] C-309/99., ECLI: EU:C:2002:98

állami versenykorlátozás, otka - állami szerepvállalás, szakmai szervezetek