Skip to main content

Új ítéleteket hozott az üzletkötéstől való elzárkózás vonatkozásában az Európai Bíróság – 1. rész

Az Európai Bíróság két ítéletet hozott március 25-én[1] amelyben az üzletkötéstől elzárkózást vizsgálta. Rövid poszt sorozatunkban kiemeljük az Európai Bíróság jelentősebb megállapításait és a végén elhelyezzük a korábbi joggyakorlat megállapításai viszonylatában.

Különleges felelősség[2]

„Az EUMSZ 102. cikk szerint tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik tehát azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt. […] A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 102. cikk értelmében vett „erőfölénnyel való visszaélés” fogalma olyan objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozás olyan magatartásaira vonatkozik, amelyek hatására – olyan piacon, ahol pontosan a szóban forgó vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült – a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők által nyújtott teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését.”[3]

Üzletkötéstől elzárkózás és a nélkülözhetetlen eszközök szerepe

„Annak megállapítása, hogy valamely erőfölényben lévő vállalkozás visszaélt a helyzetével, mivel

megtagadta a versenytárssal való szerződéskötést, azzal a következménnyel jár, hogy e vállalkozás köteles lesz e versenytárssal szerződést kötni. Márpedig az ilyen kötelezettség különösen sérti az erőfölényben lévő vállalkozás szerződési szabadságát és tulajdonhoz való jogát, mivel egy vállalkozás, még ha erőfölényben van is, főszabály szerint továbbra is szabadon megtagadhatja a szerződéskötést és az általa saját szükségleteire kialakított infrastruktúra használatát.  Ezenkívül, noha rövid távon az, hogy valamely vállalkozást erőfölénnyel való visszaélés miatt elmarasztalnak, mivel megtagadta a szerződéskötést valamely versenytárssal, elősegíti a versenyt, ezzel szemben hosszú távon a verseny fejlődése szempontjából és a fogyasztók érdekében általában az a kedvező, ha valamely társaság a saját használatára tarthatja fenn a tevékenysége érdekében általa kialakított létesítményeket. Ha ugyanis túlságosan megkönnyítenék a valamely termelési, beszerzési vagy forgalmazási létesítményhez való hozzáférést, ez nem ösztönözné a versenytársakat arra, hogy versengő létesítményeket alakítsanak ki. Ráadásul az erőfölényben lévő vállalkozás kevésbé lenne hajlandó hatékony létesítményekbe fektetni, ha versenytársainak egyszerű kérésére arra lehetni kötelezni, hogy ossza meg velük a saját befektetéseiből származó hasznot. Következésképpen, ha az erőfölényben lévő vállalkozás megtagadja az általa a saját tevékenysége érdekében kialakított infrastruktúrához való hozzáférést, e vállalkozás arra való kötelezése, hogy adjon hozzáférést, versenypolitikai szempontból csak akkor indokolható, ha az erőfölényben lévő vállalkozás valóban uralja az érintett piacot.[4] „[…] Így az ilyen vállalkozás kizárólag akkor kötelezhető arra, hogy hozzáférést biztosítson valamely versenytársnak az általa a saját tevékenysége érdekében kialakított infrastruktúrához, ha az ilyen hozzáférés nélkülözhetetlen e versenytárs tevékenységéhez, azaz ezen infrastruktúrának nem létezik valódi vagy lehetséges alternatívája. Ezzel szemben, ha az erőfölényben lévő vállalkozás hozzáférést biztosít az infrastruktúrájához, de e hozzáférést, a szolgáltatások nyújtását vagy az áruk értékesítését tisztességtelen feltételektől teszi függővé, a Bíróság által a Bronner ítélet 41. pontjában meghatározott feltételek nem alkalmazandók.[5]

[…] a hozzáférés nélkülözhetetlen jellegére vonatkozó feltétel nem alkalmazandó a valamely downstream piacon a versenytárs gazdasági szereplőket érintő árprés által jelentett visszaélés esetén.[6]

Folytatjuk...

[1] C-165/19 P sz ügy Slovak Telekom, a.s kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2021:239. és C-152/19 P sz ügy Deutsche Telekom AG kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2021:238.

[2] Érdemes megemlíteni, hogy e tekintetben a közelmúltbeli bírósági ítéletek szine mindig a Generics ítéletre hivatkoznak vissza. C-307/18 sz ügy Generics (UK) Ltd és társai kontra Competition and Markets Authority ECLI:EU:C:2020:52.

[3] C-165/19. P. sz. ügy. Slovak Telekom, a.s. kontra Európai Bizottság. ECLI:EU:C:2021:239. (n 1). 40-41. pontok.

[4] ibid. 46-48. pontok.

[5] ibid. 49-50. pontok.

[6] ibid. 52. pont.

 
 

© Summit. All rights reserved.
Powered by YOOtheme.