Uber in France

While December should be a month of joy and happiness, Uber has been facing bans and problems again in Europe.

Earlier this month the service was banned in Spain as a preventive measure of a local judge. The measure came ahead of a complaint filed by the Madrid Taxi Association.

Another local judge, this time in France, decided not to ban UberPop, which is similar to UberX in the United States. However, as the NYT appointed on Monday 15, “In the latest legal twist for Uber, Pierre-Henry Brandet, the French Interior Ministry spokesman, said that new legislation called the Thévenoud Law — which requires all drivers who chauffeur paying passengers to have a license and appropriate insurance — would form the basis of the ban.” And of course, UberPop does not meet the licensing requirement.

Mr. Brandet called for “better regulating the profession to avoid unfair competition.” He announced fines up to $370,000 and up to two years in prison for those who operate such services, starting on January first.

Nonetheless and against all expectations and thoughts, a recent report made by Zendrive, a driving analytics company, concluded that “Taxi drivers are faster, less safe than Uber and Lyft counterparts”.

To perform the study, Zendrive hired passengers to take rides and secretly record the experience. The study assessed the driving habits of more than 1,000 drivers in San Francisco and shows that taxi drivers were the worst at obeying traffic laws (such as speeding or phone usage).

It proves how in San Francisco Uber, Lyft and Sidecar drivers were the least likely to speed: 22% of rideshare cars in the study exceeded the speed limit, compared to 27% of average drivers and 32% of taxi drivers. When using the phone while driving, non-professional drivers were least likely (18%) to do it, with rideshare drivers coming in next (20%), and taxi drivers coming in last (25%).

This report is very relevant since the claim about safety has been constantly held by Uber enemies. Now that bans are becoming more and more frequent, maybe policy makers should better consider statistics and studies and take the opportunity to improve a market that has not changed over the past decades. They should assess the situation for the benefit of consumers, which is the ultimate aim of competition policy. Protecting unquestioningly an antiquated industry does not seem to be the best option any more.

References:

El País “Judge orders Uber to cease all operations in Spain”

New York Times “France Says It Will Ban Uber’s Low-Cost Service in New Year”

Business insider “French Cabbies Say They're Going To Block Paris Roads On Monday Over Uber”

“Taxi drivers are faster, less safe than Uber and Lyft counterparts, study finds” by Jessica Plautz

National Post “Chris Selley: The anti-Uber double standard”

State ownership / private ownership benefits

Today I was invited as a panel member for a discussion on the benefits of state ownership or private ownership in the economy. I am a competition lawyer with a large amount of reading behind me on IO and microeconomics, so wouldn't call myself an expert. However, my idea that which one is better was basically strengthened during the discussions with my learned colleagues. The whole debate is pointless in theory and a matter of reality in practice. And the latter one is a matter of political culture.

Alapvető jogok - két tanulmány

A minap előadást tartottam a GVH-ban - a közelmúltban többször is - az alapvető jogok és versenyjog témában. Az előadáson is említettem, itt is közzéteszem a két e témában a közelmúltban született tanulmányt, amely végül is a két ellenpólust jelentheti a kérdés tanulmányozása során:

INTERNATIONAL CHAMBEROF COMMERCE: Due Process in EU Antitrust Proceedings - Comments on and Analysis of the European Commission's and EU Courts' Antitrust Proceedings. http://www.iccindiaonline.org/policy-statement/may2014/DueProcesPaper.pdf.

és

WILS WOUTER P. J.: The Compatibility with Fundamental Rights of the EU Antitrust Enforcement System in Which the European Commission Acts Both as Investigator and as First-Instance. http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2363440.

Az előadás az OTKA K 109414. sz. kutatása (Az állam aktív gazdasági szerepvállalásának EU jogi keretei) keretében valósult meg.

Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését? - 2. rész

Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését? - Az Európai Bíróság ítélete az API- Anonima Petroli Italiana-ügyben

2. rész: A jogsértés kimentése

A következő lépés annak eldöntése, hogy a versenyjogi jogsértés kimenthető-e közérdek védelmére való hivatkozással? Hangsúlyozni szükséges, hogy a míg a Wouters-ítéletben a társulási döntés kimentését vizsgálta a Bíróság, az API-Anonima Petroli Italiana- ügyben viszont a nemzeti szabályozás kimentéséről beszél végig a Bíróság.[1] Ezzel eldöntöttnek is tekinthető az a vita, hogy a vállalkozások saját maguk- az állam részvétele, jogszabálya nélkül- hivatkozhatnak-e arra, hogy közérdekű célt szolgál a versenykorlátozásuk. Az esetjogban eddig egyetlen ítélet sem született, melyben a Bíróság elismerte volna magánpiaci szereplők jogosultságát arra, hogy közérdekből korlátozzák a versenyt.

Miután a Bíróság elvben elismerte jogszerű célként a közúti közlekedés biztonságának védelmét, elutasította annak alkalmasságát a minimális költségek rögzítésére. Az ítélet szerint a szabályozás anélkül szorítkozik általánosságban a közúti közlekedés védelmére, hogy bármiféle kapcsolatot állapítana meg e kettő között. Az alkalmassági-szükségességi teszt során a Bíróság egy szigorú tesztet alkalmazott, amellyel eddig a versenyjogi esetjogban nem találkozhattunk. A cél megvalósítására kizárólag akkor lehet alkalmas a szabályozás, ha azt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni. Ennek a kívánalomnak pedig a kivételeket engedő szabályozás nem felel meg.[2] Érdekes, hogy a Bíróság a gazdasági szabadságok tagállami korlátozásával kapcsolatos esetjogából emeli át a koherens és szisztematikus védelem koncepcióját.

A Bíróság ráadásul a szabályozást két okból is aránytalannak is tartotta. Egyrészt nem teszi lehetővé a fuvarozó számára annak bizonyítását, hogy bár a minimális tarifánál alacsonyabb árakat kínál, de megfelel a biztonságra vonatkozó rendelkezéseknek. Másrészt számos olyan szabály létezik, amelyek kifejezetten a közúti közlekedés biztonságának védelmére vonatkozik.

Míg egy korábbi, a görög országos geológus kamarával kapcsolatos ügyben,[3] a Bíróság a szükségességi és arányossági teszt elvégzését a nemzeti bíróságra bízta, addig az olasz szabályozás tesztjét maga végezte el teljes körűen. Mondhatnánk azt is, hogy indokolt a két tényállás megkülönböztetése. A görög ügyben nem álltak a Bíróság rendelkezésére az értelmezéshez szükséges információk, az olasz horizontális árkartell kapcsán pedig egyértelmű lehetett az uniós jogértelmező számára, hogy a közúti fuvarozási liberalizáció hatását szeretné visszafordítani az állam a szakmai szervezet döntésének olasz jogba építésével.

Az ítéletből az a következtetés ered, hogy a Bíróság kimenthetőnek tartja azokat az állami intézkedéseket, amelyek egy vállalati társulás korábbi versenykorlátozó döntését emelik jogszabályi szintre és teszik mindenki számára kötelezővé. Ezen állami jogszabályok kimentésére a belső piaci joggyakorlatban megszokott jogos érdekek védelme szolgálhat igazolásként. A Bíróság viszont üzent is a tagállamoknak, a szigorú szükségességi és arányossági teszt próbáját nem állják ki azon versenykorlátozó jogszabályok, amelyek a jogos érdeket nem koherens és szisztematikus módon kívánják védelemben részesíteni.


[1] Ennek az alábbi logikus okai lehetnek:A tagállam kötelezte a döntés meghozatalára a társulást, majd a döntés versenykorlátozó hatásait meg is erősítette. A társulás tehát nem autonóm módon hivatkozik a közérdek védelmére mint a Wouters ügyben. Másrészt az előzetes döntési kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság is kifejezetten az olasz törvény uniós joggal való összeegyeztethetőségét vitatta.

[2] a rövid távolságra fuvarozók szabadon állapíthatták meg költségeiket, valamint ágazati megállapodással is el lehet térni a szabályozástól

[3] ECLI:EU:C:2013:489

Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését?

Hogyan foglalja jogszabályba az állam egy szakmai szervezet versenykorlátozó döntését? - Az Európai Bíróság ítélete az API- Anonima Petroli Italiana-ügyben

1.rész: A jogsértés

Az Európai Unió Bírósága 2014. szeptember 14-én meghozta az API- Anonima Petroli Italiana- ügyben ítéletét,[1]amelyben egy olasz bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmét bírálta el. A jogvita középpontjában az állt, hogy egy döntően vállalkozásokból álló szakmai szervezet az olasz jog felhatalmazása alapján meghatározhatja-e a közúti fuvarozási ágazatban a minimális üzemeltetési költségeket és ezáltal a minimális szolgáltatási díjat.

Egy olasz törvény a közúti szállítás és logisztika általános tanácsának (továbbiakban: Consulta) feladatkörébe helyezte a kormányzat szállítási stratégiájának meghatározását. A Consulta vegyes tagságú szervezet, tömöríti az ágazatban működő vállalkozások képviselőit, valamint az állami szervek képviselőit is. A tagok számát tekintve az előbbiek lényegesen nagyobb számban vettek részt a Consulta működésében. A Consulta keretein belüli szerv az Osservatorio, amelynek tíz tagja közül nyolc a közúti fuvarozók képviselője, kettő állami képviselő. Egy 2008-ban meghozott liberalizációs törvény alapján a megrendelő által fizetendő díj nem lehet kevesebb, mint a minimális üzemeltetési költségek, amelyek meghatározása az Osservatorio feladata. Az Osservatorio 2011-ben elfogadott egy táblázatot, amelyben a harmadik személyek számára közúti fuvarozást végző vállalkozások minimális üzemeltetési költségeit rögzítették. E táblázatot átvette a közlekedési minisztérium főigazgatójának rendelete. A rendeletbe foglalt „minimálár” meghatározásával szemben több vállalkozás indított eljárást az állammal szemben a szerződéses szabadság megsértése alapján. Az előzetes döntés kérő bíróság kétségét fejezte ki azon védekezés kapcsán, hogy a rendelet közlekedésbiztonsági célt szolgál. Kérelmében a nemzeti bíróság a szolgáltatásnyújtás és tőke szabad áramlása, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 101. cikk (hasznos hatás vagy effet utile doktrína) alapján fogalmazta meg kérdéseit. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a minimális költségeket olyan szervezet határozta meg, amelyben az ágazati magánszereplők vannak jelen és jogalkotói szinten előre meghatározott kritériumok hiányában döntenek a termék áráról.

A Bíróság a hasznos hatás doktrínája alapján értelmezte az uniós jogot és előrebocsátotta, hogy a tagállamok e doktrína szerint nem hozhatnak, és nem tarthatnak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony érvényesülését gátolják. Ez valósul meg, amennyiben a tagállam előírja vagy előnyben részesíti az EUMSZ 101. cikkel ellentétes megállapodások kötését, vagy az ilyen megállapodások hatását erősíti, akár pedig ha a saját szabályozásának állami jellegét megszünteti azáltal, hogy a gazdasági jellegű döntések meghozatalának felelősségét magán piaci szereplőkre ruházza. A Bíróság az olasz tényállás kapcsán nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy a fenti elkövetési magatartások melyikébe ütközik az állam magatartása. A törvény szövegét tekintve az a következtetés vonható le, hogy a törvény kötelezi az Osservatorio-t a minimális díjszabás meghozatalára. Egy másik lehetséges értelmezés szerint, amelyet valószínűleg a Bíróság is osztott, a szabályozás csak lehetővé teszi az Osservatorio számára a hatáskörgyakorlást, ugyanis a törvény alapján az Osservatorio hallgatása esetén közvetlenül a közlekedési miniszter feladata a költség-meghatározás. Bár a hasznos hatás doktrínája megsértésének „elkövetési magatartása” az állam szempontjából irreleváns, ennek az elhatárolásnak a tétje a vállalkozás társulása tekintetében mégis nagy. A vállalkozás társulása kizárólag akkor rendelkezik felelősséggel a versenyjogsértésért, amennyiben önálló piaci magatartás kifejtésére lehetősége volt, tehát az olasz jogszabály nem kötelezte a döntés meghozatalára. Az ítéletből azonban az tűnik ki, hogy a Bíróság az állam magatartását a versenykorlátozó hatás megerősítése címén ítélte meg. [2]

A következő lépésben a Bíróság azt értelmezte, hogy az Osservatorio vállalkozások társulása-e vagy sem. A megerősítő válasz meghozatalánál a Bíróság figyelembe vette a következő tényeket: a döntéshozók többségükben vállalkozások képviselői voltak, akik saját érdekeiket érvényesítették és nem közérdeket. A döntést többségi alapon hozták, anélkül, hogy az állam vétójoggal vagy más olyan joggal rendelkezett volna, amely ellensúlyozhatná a közigazgatás és a magánszektor közötti erőviszonyokat. A szervezet tagjai nem voltak az érintett gazdasági szereplőktől független szakértők. A Consulta nem állami hatáskör-delegáció körében járt el, mert bár törvény kötelezte a közúti közlekedés biztonsága védelmének és a harmadik személyek számára történő közúti árufuvarozás piaci szabályos működésének biztosítására, a nemzeti szabályozás nem tartalmazott sem olyan eljárási szabályokat, sem pedig olyan érdemi előírásokat, amelyek lehetővé tették volna annak biztosítását, hogy az Osservatorio a minimális működési költségek megállapítása során úgy viselkedjen, mint a közhatalom jogosultja, amely közérdekű célokból cselekszik. A hatóságok semmiféle ellenőrzést nem gyakorolnak a költségrögzítés kritériumai vonatkozásában és e költségek rendeleti átültetése előtt más közjogi szervekkel való konzultációra sem kerül sor.

A Bíróság a fenti okfejtésnél nem hivatkozik saját korábbi esetjogára, de egyértelmű, hogy a Wouters-ítéletben[3] megalkotott hármas feltételrendszerrel veti össze az olasz tényállást. A végkövetkeztetés tehát az, hogy vállalkozások társulási döntése áll fenn, a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására alkalmas döntés pedig horizontális árkartell.


[1] C-184/13-C187/13., C-194/13., C-195/13. és C-208/13. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2014:2147

[2] az ítélet 42-43. pontja: a szabályozás kötelezővé tette a költségrögzítést

[3] C-309/99., ECLI: EU:C:2002:98

Sikeres workshop

2014. május végén sikeres workshopot tartottunk 'Az állam gazdasági szerepvállalásának uniós jogi keretei' címmel az OTKA kutatásunk keretében.

Az előadás diái letölthetőek innen:

pdfPapp Mónika: Az EU állami támogatási joga

pptxSzilágyi Pál: Az állami protekcionizmus lehetőségei egy magyar jogeset kapcsán: a C-385/12. sz. ügy margójára

pptTóth Tihamér: Az állam gazdasági szerepvállalásának uniós jogi keretei: a görög lignit ügy tanulságai

A „fogyasztó” képe(i) az EU jogban: Szabályozás, Gazdasági Szabadságok és Versenyjog

A „fogyasztó” képe(i) az EU jogban: Szabályozás, Gazdasági Szabadságok és Versenyjog

Beszámoló az Oxfordi Egyetem Európai és Összehasonlító Jogi Intézete által 2014. március 27-28-án rendezett konferenciáról

Az Európai és Összehasonlító Jogi Intézet által szervezett konferencián európai magánjogászok, versenyjogászok és fogyasztóvédelmi jogászok járták körül azt a témát, hogy a fogyasztó hogyan jelenik meg mint „védendő jogi tárgy” az európai uniós jog különböző szakágaiban. Ez a szemlélet rávilágított arra, hogy a fogyasztó képe mennyire más lehet attól függően, hogy a másodlagos jogi szabályozás alanyaként gondolunk-e rá vagy például a bírósági esetjogban élvez privilegizált szerepet mondjuk mint a belső piaci, védjegyjogi vagy a versenyjogi rendelkezések által védett személyi kör. Ez az összefoglaló néhány, a konferencián elhangzott gondolatot foglal össze, a teljesség és a részletesség igénye nélkül. A tizenhét előadás közül teljesen szubjektív módon, saját preferenciám szerint választottam ki kettő, azonban meg kell jegyezni, hogy a többi előadó is igen érdekes gondolatokat vetett fel, amelyeket a konferencia szervezőinek elképzelése szerint egy szerkesztett kötetbe foglalnak bele.

TÓTH, TIHAMÉR: Az állam gazdasági szerepvállalásának versenyjogi keretei az EU-tag Magyarországon

pdfTÓTH, TIHAMÉR: Az állam gazdasági szerepvállalásának versenyjogi keretei az EU-tag Magyarországon. In KATONA, KLÁRA (szerk.): Vállalati versenyképesség és az állam szerepe - Hitek és tévhitek. Budapest, Pázmány Press, 2011.

A tanulmány ’A verseny szerepe és felfogása Magyarországon’ c. OTKA 78683. számú kutatás részét képezi.

Tóth Tihamér: Az Alkotmánybíróság határozata a Gazdasági Versenyhivatal közleménykiadási jogáról. Jogállamiság és a joggyakorlatot ismertető közlemények

Megjelent Tóth Tihamér 'Az Alkotmánybíróság határozata a Gazdasági Versenyhivatal közleménykiadási jogáról. Jogállamiság és a joggyakorlatot ismertető közlemények' c. tanulmánya a Jogesetek Magyarázata periodikában.

Hivatkozás: Tóth Tihamér, Az Alkotmánybíróság határozata a Gazdasági Versenyhivatal közleménykiadási jogáról. Jogállamiság és a joggyakorlatot ismertető közlemények. Jogesetek Magyarázata 2010/1. 12.

Facebook MySpace Twitter Digg Delicious Google Bookmarks Linkedin RSS Feed