AstraZeneca és versenyjog - 1. rész
Sokat szerepel a médiában az AstraZeneca mostanában, így gondoltuk röviden felemlegetjük a közelmúltbeli ügyét a versenyjog területén
A versenyjogban nagy visszhangot kiváltó ügy volt az AstraZeneca ügy, amely mind a Törvényszéket[1], mind az Európai Bíróságot[2] megjárta.
A jogvita abból keletkezett, hogy egy egészen régi – és jól ismert – uniós szabályozás alapján gyógyszereket csak tagállamok által adott forgalombahozatali engedéllyel lehet forgalomba hozni. A forgalombahozatali engedély öt évre érvényes és lejárat előtt három hónappal lehet újabb öt évre kérvényezni a meghosszabbítását. Egy további gyakran alkalmazott jogintézmény a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, amelynek az egyik lényegi eleme, hogy nemzeti vagy európai szabadalom jogosultja kaphatja és öt évvel meghosszabbítható vele a jogi oltalom, legfeljebb 15 évig az első uniós forgalombahozatalt követően. Ennek oka az, hogy a hosszadalmas engedélyezési eljárás miatti oltalmi idő veszteséget részben kompenzálja a meghosszabbított oltalmi idővel. A tanúsítvány iránti kérelmet a forgalomba hozatalt követő hat hónapon belül lehet benyújtani és a kérelemben ez utóbbinak a főbb adatait, mint a keltét is be kellett jelenteni.
Az AstraZeneca versenytársai panaszt nyújtottak be 1999-ben az Európai Bizottsághoz azt panaszolván, hogy visszaélt a gazdasági erőfölényével. A Bizottság 2005-ben megállapította, hogy a vállalkozás visszaélt a gazdasági erőfölényével és 60 millió euró bírságot szabott ki arra hivatkozva, hogy „a versengő generikus gyógyszerek piacra kerülésének megakadályozása, illetve késleltetése, valamint a párhuzamos kereskedelem megakadályozása érdekében visszaéltek a szabadalmi rendszerrel és a gyógyszerkészítmények forgalmazásával kapcsolatos eljárásokkal.”
Az AstraZeneca az ügy(ek) tanulsága szerint félrevezette a szabadalmi hivatalokat szerte Európában annak érdekében, hogy a főként generikus versenytársakat kiegészítő jogi oltalom megszerzésével távol tudja tartani. Lényegében az AstraZeneca téved dátumot jelölt meg az első forgalombahozatali engedély dátumának. Ha az AstraZeneca a jogilag és tényszerűen helyes korábbi dátumot adja meg a beadványokban, akkor nem tudott volna kiegészítő oltalmat szerezni. Az Európai Bíróság arra alapozta megállapításait, hogy ez egy szándékos magatartás volt az AstraZeneca részéről, hiszen elhallgatta a tényeket, illetve szándékosan elhitette a szabadalmi hatóságokkal, hogy a későbbi dátum az első forgalombahozatali engedély dátuma.
Az Európai Bíróság ítélete megerősített olyan korábbi joggyakorlatot, miszerint „a „visszaélés” fogalma objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozások olyan magatartására vonatkozik, amely befolyásolja a piac szerkezetét, ahol pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására a termékeknek vagy a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők általi teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését”[3]. Ahogy az adott ügyre vonatkoztatva ez megjelent, az Európai Bíróság kiemelte, hogy „a hatóságok tévedésbe ejtése [nem jogszerű eszköz a saját jogértelmezése útján, a jogainak való megvédésére] … [az ugyanis] nyilvánvalóan ellentétes az érdemeken alapuló verseny fogalmával, és az ilyen vállalkozás azért való különös felelősségével, hogy magatartásával ne korlátozza az Unión belül a hatékony és torzulásmentes versenyt.”[4].
[1] T-321/05 sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI identifier: ECLI:EU:T:2010:266.
[2] C‑457/10 P sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2012:770.
[3] ibid. [74].
[4] ibid. [98].
