A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozás perspektívái Magyarországon

A Versenyjogi Kutatóközpont kutást folytat a GVH Versenykultúra Központjának támogatásával az alábbi témában: A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozás perspektívái Magyarországon.

A kutatás a vállalkozások fogyasztókkal szemben alkalmazott kereskedelmi (üzleti) kommunikációjával kapcsolatos önszabályozás magyarországi perspektíváit vizsgálja összehasonlító és empirikus módszerrel; elemzi az önszabályozás előnyeit és hátrányait, valamint az egyes szabályozási modellek magyarországi hasznosíthatóságának lehetőségeit. A kutatás célja, hogy körvonalazza a hatósági szakpolitika-formálás alternatíváit, értékelje a vonatkozó külföldi tapasztalatokat és javaslatokat fogalmazzon meg az önszabályozás lehetséges szerepével és lehetőségeivel kapcsolatban.

A kutatással kapcsolatos online felmérés elérhető itt.

A kutatás összefoglalója elérhető itt: Vezetői összefoglaló: A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozás perspektívái Magyarországon

A kutatás részletes eredményeit az alábbi tanulmányok foglalják össze:


pdfNagy Csongor István: A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozás perspektívái Magyarországon, Versenyjogi Kutatóközpont, Versenyjogi tanulmányok 2012/3.

pdfDömötörfy Borbála Tünde: Az alternatív vitarendezés lehetséges szerepe, mint az önszabályozás érvényesülését biztosító eszköz, Versenyjogi Kutatóközpont, Versenyjogi tanulmányok 2012/4.

pdfSuri Noémi: Új utakon? A mediációs irányelv átültetésének akadályai, Versenyjogi Kutatóközpont, Versenyjogi tanulmányok 2012/5.

Vezetői összefoglaló: A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozás perspektívái Magyarországon

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozás perspektívái Magyarországon

Dr. Nagy Csongor István, LL.M., Ph.D., S.J.D., tanszékvezető egyetemi docens, ügyvéd

dr. Dömötörfy Borbála Tünde, Ph.D. hallgató, PPKE-JÁK 

A tanulmány a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központja támogatásával készült.

A kutatásról és a részletes tanulmányokról bővebbenm olvashat itt: A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozás perspektívái Magyarországon

Vezetői összefoglaló

1.A kutatási projekt a vállalkozások fogyasztókkal szemben alkalmazott kereskedelmi (üzleti) kommunikációjával kapcsolatos önszabályozás (továbbiakban röviden: önszabályozás) magyarországi perspektíváit vizsgálta. Az önszabályozás fontos szerepet kap a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben,[1] valamint az azt átültető, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról 2008. évi XLVII. törvényben. A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatokat érintő vállalati önszabályozásnak számos pozitív hozadéka lehet; ugyanakkor az önszabályozás működése nagy mértékben függ a társadalmi, piaci, jogszabályi környezettől. A vállalkozások fogyasztókkal szemben alkalmazott kereskedelmi (üzleti) kommunikációjával kapcsolatos önszabályozás magyarországi perspektíváinak vizsgálata számos együttható figyelembe vételét megkívánja. A kutatás, az önszabályozás koncepcionális megalapozása érdekében vizsgálta az önszabályozás elméleti alapjait, a külföldi tapasztalatokat és modelleket, valamint az önszabályozással kapcsolatos speciális magyar sajátosságokat, az alábbi szerkezet szerint.

2.Elsőként szükségesnek mutatkozott a fogalmi alapok vizsgálata, az állami szabályozás, társszabályozás és önszabályozás definíciójának meghatározása. A fogalmi elhatárolás – ahogy azt mind az elméleti, mind pedig az empirikus pillér tapasztalatai mutatják – nem mindig egyértelmű. A témakört tanulmány első fejezete részletesen végigjárja. E fejezet utal továbbá az önszabályozás két aspektusára: az önszabályozásra, mint anyagi normaalkotási, s mint szabályérvényesítési mechanizmusra.

3.A fogalmi megalapozást követi a szabályozási háttér és helyzetkép vizsgálata, mely koncepcionális szempontból szintén elsődleges kérdés. Az ugyanis, hogy az állami jogalkotó saját hatalmából mennyit enged „privatizálni”, azaz milyen széles teret biztosít az önszabályozó mechanizmusok érvényesülésének, jogalkotói döntést előfeltételez. Nem csak tagállamonként, de szektoronként is jelentős eltérések mutatkozhatnak ennek kérdésében.

4.Az objektív kép megalkotása érdekében részletesen bemutatásra kerülnek a kereskedelmi kommunikációra vonatkozó önszabályozó mechanizmusok legjobb gyakorlatai Európában.

5.Külön fejezet foglalkozik a kikényszerítés, a szabályok érvényesülésének kérdésével. Mint már említésre került, ez nem csak úgy értékelendő, mint az önszabályozó tevékenység útján megalkotott anyagi szabályok érvényesülésére szolgáló eljárás, hanem tulajdonképpen az önszabályozásnak egy külön aspektusát jelenti.

6.A témával kapcsolatban először tárgyalásra kerül az önszabályozás útján alkotott kódexeknek a magatartási kódexek felelősei általi ellenőrzésének lehetősége, ahogy annak lehetőségét az UCP Irányelv megteremti. Lévén, hogy ez az út – az Irányelv által is hangsúlyozottan – nem az egyetlen útja a szabályok érvényre juttatásának, további vizsgálatok szükségesek az egyéb kikényszerítési mechanizmusokra vonatkozóan.

7.Természetesen az egyes jogérvényesítési utaknak csak a téma szempontjából releváns részei kerülnek megvilágításra. Figyelembe véve az önszabályozás jelentős mértékű függőségét a jogszabályi háttértől, ennek körében dióhéjban vizsgálatra kerülnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz kötődő kikényszerítési mechanizmusok az Európai Unió egyes tagállamaiban. E fejezet megvilágítja, milyen eltérések mutatkoznak a tagállamok között annak kérdésében, hogy a jogalkotó milyen széles körben delegál hatáskört a kikényszerítés vonatkozásában, ami az önszabályozás esetén nagyon jelentős előkérdés.

8.Lévén az önszabályozás magatartási kódexek felelősei általi ellenőrzése nem jelent, és nem is jelenhet teljes körű megoldást, röviden tárgyalásra kerülnek a közjogi és bírósági jogérvényesítési útnak a téma szempontjából releváns sajátosságai, és az alternatív vitarendezés kérdése, mint lehetőség. Ez utóbbi fontossága azért is hangsúlyozott, mert nemzetközi dimenzióban a magatartási kódexek felelősei általi ellenőrzés adott esetben nem kínál igazi alternatívát az esetleges problémák megoldására, az önszabályozás nemzetközi kikényszerítésében – legyen szó akár a nemzeti szabályzatokról vagy például az ICC magatartási kódexének szabályairól – lényeges szerepet játszhatnak az alternatív vitarendezési módok.

9.Az alternatív vitarendezési módokkal kapcsolatban is számos az eltérés, és koherenciát nélkülöz az európai helyzet, amit, egyrészt, e tanulmány nyolcadik fejezetének vonatkozó pontjai, másrészt az „A” jelzésű mellékletként csatolt tanulmány hivatott tárgyalni.

10.Az önszabályozás empirikus pillérének összefoglalója és a csatolt interjúk szövege hivatott a magyarországi helyzetet részletesen megvilágítani.

11.Az összegzésben mind az elméleti, mind pedig az empirikus pillér tapasztalatai alapján leszűrésre kerül a konklúzió a fogyasztókkal szemben alkalmazott kereskedelmi (üzleti) kommunikációval kapcsolatos önszabályozás magyarországi perspektíváit illetően.

Következtetések: önszabályozás körülmény jellegű (külső, objektív) és az önszabályozás kialakításával kapcsolatos (belső, szubjektív) feltételei

12.Az önszabályozás hatásossága vonatkozásában előfeltételek két csoportját különböztethetjük meg egymástól: külső (objektív), körülmény jellegű előfeltételek és belső (szubjektív), az önszabályozás kialakítása vonatkozásában érvényesülő előfeltételek.

13.A külső előfeltételek azon iparágakat és helyzeteket segítenek beazonosítani, amelyek az önszabályozás hatásossága szempontjából különösen kecsegtetőek. Az önszabályozás hatékony működése akkor valószínű, ha az abban részt vevő vállalkozások érdekeltek az önszabályozásban és annak hatásosságában.

14.Az önszabályozás hatásossága különösen az alábbi körülmények esetén valószínű.

15.Negatív külső gazdasági hatások állnak fenn: olyan piacok, ahol a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat költségei jelentős részben az iparágban jelen lévő más, ilyen kereskedelmi gyakorlatot nem folytató vállalkozásoknál csapódnak le (például egyes vállalkozások tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata az egész iparág jóhírnevét, társadalmi elismertségét rombolja). Különösen igaz ez abban az esetben, ha a fogyasztó nem vagy csak nehezen tudja megítélni a termék vagy szolgáltatás minőségét, ami erkölcsi kockázatot és kontra-szelekciót eredményez. Ebben az esetben a tisztességes kereskedelmi gyakorlatot folytató vállalkozások érdekeltek negatív külső gazdasági hatások csökkentésében, illetve megszüntetésében.

16.Pozitív külső gazdasági hatás: a piacon számos kis- vagy közepes vállalkozás van jelen, amelyek számára nehézséget okoz egy „erős védjegy” és ebből fakadóan egy elismert piaci reputáció kialakítása, azonban kollektív védjegy kialakításával képesek a fogyasztók számára a szolgáltatásuk minőségével, illetve tisztességes kereskedelmi gyakorlatukkal kapcsolatos főüzenet kommunikálására.

17.Az iparág hagyományosan szabályozott, jól szervezett és magas megfelelési hajlammal rendelkezik (például bankok, pénzintézetek, biztosítók).

18.A belső (szubjektív), az önszabályozás kialakítására vonatkozó feltételek az önszabályozási rendszer kialakításával szembeni követelményeket határozzák meg, amelyek követése esetén a rendszer hatásosságát az önszabályozás jellegének kialakításával biztosítani lehet.

19.Az önszabályozásnak az érintett érdekcsoportok (vállalkozások, fogyasztói szervezetek, hatóság) részvételével és aktív közreműködésével kell megvalósulnia (részvétel elve). Ez biztosítja a speciális iparági tudás becsatornázását, a résztvevők rendszer iránti elkötelezettségét, illetve a rendszer elismertségét.

20.A részvétel elvével párhuzamosan érvényesülnie kell a függetlenség elvének. Az iparági érdekektől független szakértőknek már az önszabályozási magatartási kódexek megalkotásában részt kell venniük, az magatartási kódex alkalmazása és értelmezése (panaszkezelés, vitarendezés) vonatkozásában pedig meghatározó szerepet kell kapjanak; ennek értelmében a panaszkezelő, illetve vitarendező testület tagjainak többségét iparági érdekektől független szakértők kell adják.

21.A függetlenség elvéhez kapcsolódik, azonban külön kiemelést érdemel az elkülönült önszabályozási szervezet követelménye.

22.Az önszabályozás sikerességének és hatásosságának garanciáját az erőteljes publicitás jelenti (nyilvánosság elve). Ebben a vonatkozásban aktív erőfeszítéseken alapuló nyilvánosságra és népszerűsítési tevékenységre van szükség, amely kiterjed a magatartási kódexre, az önszabályozási szervezetre, a panaszkezelésre és a vitarendezésre, az elér eredményekre, valamint a kiszabott szankciókra. A nyilvánosság és az önszabályozás megjelenése a köztudatban, egyrészt, erősíti az önszabályozási mechanizmus elfogadottságát, tudatosítja a fogyasztóban az ebben rejlő perspektívákat, a panaszkezelési lehetőségeket, valamint növeli az önszabályozási rendszerrel kapcsolatos vállalkozói tudatosságot. Másrészt, minél nagyobb az önszabályozási rendszer közismertsége, annál hatásosabban és nagyobb visszatartó erővel rendelkeznek az általa alkalmazott szankciók (magatartási kódex megsértésének megállapítása, kizárás stb.). Fontos, hogy a jóhírnév sérelmének megterhelésének alapuló szankciók („name and shame” szankció) aktív publicitást kapjon.

23.Az önszabályozási rendszer kulcseleme az ellenőrzés és a kikényszerítés.

24.Az önszabályozásnak, egyrészt, szisztematikusan ellenőriznie kell a magatartási kódex rendelkezéseinek érvényesülését és követését (monitoring), másrészt, lehetővé kell tennie az egyéni panaszok kezelését és az egyéni vitarendezést (panaszkezelés). Ennek érdekében, felhasználóbarát, egyszerű és gyors panaszkezelési eljárást kell kialakítani és működtetni. szankciók

25.A magatartási kódex kikényszerítését hatásos és elrettentő szankciókkal kell alátámasztani.

26.Az önszabályozási rendszer hatásosságához és megfelelő működéséhez szükséges a jogi környezet és a hatóságok támogatása.

Következtetések: kikényszerítés

27.Meglehetősen sok eltérés és visszásság jellemzi napjainkban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal összefüggésben jelentkező fogyasztói jogok kikényszerítését az Európai Unión belül. Az önszabályozás mind a fogyasztóvédelem, mind pedig a belső piac hatékony működése szempontjából komoly előnyöket kínálhat.

28.Szem előtt kell tartani a szubszidiaritás elvét, amely szerint minden döntést – s a végrehajtást – a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, s ott, ahol ehhez a legnagyobb szakértelemmel rendelkeznek. Az önszabályozásból eredő jogok érvényesítése tekintetében a „magatartási kódexek felelőseinek” ezen magatartási kódexekkel kapcsolatos szakértelme nyilvánvaló. Természetesen mindvégig figyelemmel kell lenni az UCP Irányelv azon rendelkezésére, melynek fényében az effajta jogérvényesítés semmiképp sem tekinthető a bírósági vagy hatósági jogérvényesítési útról való lemondásnak.

29.Az önszabályozó tevékenység eredményeként létrejött szabályoknak az önszabályozó szerv általi kikényszerítése alapvetően két úton történik. A kikényszerítés egyik útját egy ex ante vizsgálat, az előzetes monitoring jelenti. Másik útja – mely az igazi klasszikus kikényszerítő tevékenység – az e szervek által végzett ex post vizsgálat.

30.Gyakori az előzetes vizsgálat – monitoring – például a reklámok területén, amikor is az önszabályozó testület ellenőrzi a reklámot még annak nyilvánosságra kerülését megelőzően. Ez természetesen nem tartozik klasszikusan a vitarendezés körébe, hiszen célja e viták megelőzése. Az ex ante kontrol lehet kötelező és nem kötelező, vonatkozhat egy kereskedelmi kommunikáció esetében annak módosítására, vagy akár közzétételének mellőzésére. Az előzetes vizsgálat lehetősége nyitva állhat tagok és nem tagok számára. Az ex ante eljárások ideális esetben növelik a szabályoknak való megfelelőség szintjét, és csökkentik az ex post eljárások számát. Az előzetes vizsgálatnak köszönhetően nem csak a szervezet keretein belüli ex post eljárások számának esetében várható visszaesés, hanem az csökkentheti a hatóságok munkaterhétis.

31.Az ex post beavatkozás nemzeti, lokális szinten indulhat panaszra, de lehetséges annak ex officio megindítása is, amennyiben a „magatartási kódexek felelősei” észlelik a szabályok be nem tartását. Az egyes önszabályozó szervek szabályzatában lehetnek különbségek attól függően, hogy ki jogosult panasszal élni. Általánosságban nincs szükség érdekeltség bizonyítására, minden esetben nyújthatnak be panaszt az illetékes szervhez az iparágban nem érintettek, mint például fogyasztók, szervezetek, hatóságok. A versenytársak panaszaival kapcsolatban nagyobb eltérések mutatkoznak az egyes tagállamokban, szektorokban.

32.A „magatartási kódexek felelősei” általi ellenőrzés különböző sajátosságokkal rendelkezhet. Van arra precedens, hogy lehetőség van szóbeli tárgyalásra, avagy az is előfordulhat, hogy az eljárás nem kontradiktórius. Abban sincs egységes gyakorlat, hogy kik kerülnek a döntéshozó szervbe. A fogyasztók szempontjából kívánatos lehet és garanciális elemként szolgálhat a fogyasztói érdekeket képviselők, illetve külső szakértők bevonása. Fontos kérdésként merül fel továbbá, hogy milyen széles a jogalkalmazási jogkör, amellyel a jogalkotó felruházza az önszabályozó szervezetet. Az sem példa nélküli, hogy a hatóság kényszeríti ki a magatartási kódex szabályait.

33.A szankciók értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni az önszabályozó tevékenység alapvető céljait, ami röviden a „felelős és jó” gyakorlatok megteremtésében foglalható össze. Az önszabályozó szervek általi panaszkezelés egyébként is más célokat szolgál, mint a hatóságok vagy bíróságok eljárása: célja sokkal inkább megelőzés és a hibás gyakorlatok kijavítása, mint a jogsértő megbüntetése.

34.A szankciók ennek megfelelően elsősorban abbahagyásra, megszüntetésre irányulnak. A lehetséges szankciók nagyban függnek a jogsértés súlyosságától, a vállalkozás jogkövetésre és szabályok betartására vonatkozó hajlandóságától, a szabályok megsértésének esetleges ismétlődő voltától. Kivételes esetekben akár bírság kiszabására, a jogsértő tagságának megszüntetésére is sor kerülhet.

A lehetséges jótékony hatások teljes körű érvényesülése szempontjából viszont mindenképp szükséges, hogy a fogyasztóknak legyen – tényleges és hatékony – lehetőségük igényeik érvényesítésére. Ezen igényérvényesítési lehetőségek általában nem állnak rendelkezésre a magatartási kódexek felelősei általi ellenőrzés esetén, s jelenleg az Európai Unión belüli számos különbség, s – mint fentebb megvilágítást nyert – a konzisztencia hiánya miatt nem tudnak kellően hatékonyan működni az egyéb módszerek, s ezáltal nem biztosítják a fogyasztói jogok megfelelő érvényesülését. E szempontból az uniós egységesítési kezdeményezések üdvözlendőek. Annál is inkább, mivel nemzetközi szinten az önszabályozással kapcsolatban nincs monitoring vagy kikényszerítési lehetőség az önszabályozó szervek keretein belül,s az egyéb jogérvényesítési utak is komoly kihívásokkal néznek szembe éppen az nemzetközi dimenzióban.

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK Irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”, UCP Irányelv) HL L 149. 22-39. o.

Facebook MySpace Twitter Digg Delicious Google Bookmarks Linkedin RSS Feed