ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK ÉS JOGOS VÁRAKOZÁSOK

AVAGY MIÉRT NINCS JOGA A KEDVEZMÉNYEZETTNEK A JOGELLENES ÁLLAMI TÁMOGATÁSHOZ?

Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban EuB) 2015. március 19-én meghozta a Fővárosi Törvényszék által előterjesztett kérdések alapján az OTP Bank ügyében előzetes döntését.Állami támogatásnak minősül-e, és ha igen, a belső piaccal összeegyeztethető-e a rendelet keretében nyújtott és Magyarországnak a csatlakozását megelőzően vállalt állami garanciavállalás?

  1. Amennyiben a garanciavállalás a belső piaccal összeegyeztethetetlen, az uniós jog alapján hogyan orvosolható az érintetteknek okozott esetleges érdeksérelem?

Körülbelül másfél évvel a kérdések előterjesztése után az EuB egy háromfős bírói tanácsban főtanácsnoki indítvány nélkül határozott a kérdések tárgyában, ami azt mutatja, hogy az ítélet által felvetett jogi kérdések megválaszolása nem okozott különösebb nehézséget a Bíróságnak.

A kérdések megszövegezését illetően célszerűbb lett volna, ha a Fővárosi Törvényszék az első kérdés második részét fel sem teszi, hiszen köztudott, hogy a 107-109. cikkek nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, kivéve a 108. cikk harmadik bekezdés harmadik mondatát, amely az eljárási szabálysértéssel meghozott, azaz jogellenes támogatások bírósági vizsgálatát teszi lehetővé a magánszemélyek védelme érdekében.

Az Európai Bizottságnak - a Tanács rendkívüli körülmények között gyakorolható hatáskörét leszámítva – kizárólagos hatáskörében áll a támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása. A támogatások jogellenessége viszont azt jelenti, hogy a tagállam megsértette a bizottsági bejelentési kötelezettségét és/vagy a bejelentés felfüggesztő hatályát, amely alapján az érdemi bizottsági engedélyező határozatig a támogatási terv nem hajtható végre. Egy támogatás jogellenességéről tehát csakis úgy dönthetünk, ha a 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás körébe tartozó intézkedés bejelentés-köteles. Ebben az értelemben a Fővárosi Törvényszék által feltett első kérdés első felének van értelme, a másodiknak viszont nincs.

Bár mind a magyar kormány, mind az Európai Bizottság a kérdések elfogadhatatlansága mellett érvelt, a Bíróság a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében átfogalmazta a feltett kérdéseket és megismételte esetjogát, miszerint „a Bizottságnak a támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára vonatkozó hatásköre nem képezi akadályát annak, hogy valamely nemzeti bíróság a támogatás fogalmának értelmezésével kapcsolatban előzetes döntéshozatali kérelmet terjesszen elő a Bírósághoz.”[3] Ezzel az Unió eltért attól a más államokkal megkötött, korábbi csatlakozási szerződésekben szereplő szabálytól, hogy minden támogatás létező támogatás, amely a csatlakozás előtt hatályban volt. 2004-ben az egyszerre csatlakozó tagállamok nagy száma és némi bizalmatlanság is hozzájárulhatott ehhez a nézőpontváltáshoz. Ez azt eredményezi, hogy a Bizottság felléphet azokkal az állami támogatási „csontvázakkal” szemben, amelyek nem egyeztethetők össze a belső piaccal, de a csatlakozás előtti screening során nem hullottak ki a csatlakozó tíz tagállam szekrényéből. Ez a bizottsági hatáskör nem ismeretlen a hosszú távú villamos energiavásárlási szerződéseket kötött erőműveket számára[5] Egy ezzel ellentétes értelmezés a bejelentési kötelezettség hatékony érvényesülését támogatná és nem segítené elő e kötelezettség teljesítését.

Egy 1991-es ítéletben a Bíróság már kimondta, hogy az állami támogatási jog azon nemzeti intézkedésekre is hatással van, amelyekkel a jogellenes támogatást nyújtják. Bár ebben a korai ítéletében az EuB még a nemzeti jognak megfelelő érvénytelenségről beszélt, amelynek következményeit a magánjogi jogalanyok helyzetét védő nemzeti bíróságnak kell levonnia.[7] Egy gondosan eljáró gazdasági szereplőnek képesnek kell lennie, hogy megbizonyosodjon a bejelentési kötelezettség állam részéről történő teljesítéséről. Az uniós állami támogatási jog azt a furcsa helyzetet eredményezi, hogy a magánjogi jogalanyoknak még tagállami közjogi szabályokba foglalt jogellenes támogatási intézkedések esetén sem állhat fenn jogos bizalma arra vonatkozóan, hogy a támogatás, azaz a nemzeti jogszabály jogszerű.

Több internetes fórumon az EuB OTP Bank ügyében hozott ítéletét úgy értelmezték, hogy az állam megint elveszített egy pert, mert jogellenes támogatást nyújtott. Az ezen posztot olvasók számára már világos kell hogy legyen: ennek a fordítottja igaz. Felperesi minőségében a kedvezményezett nem alapíthat igényt az EU jog alapján érvénytelennek minősülő kormányrendeletre.

[1] C-672/13. sz ügy, ECLI:EU:C:2015:185

[2] Az ítélet 30. pontja.

[3] Ennek cizellált jogi megfogalmazására lásd a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. pontját

[4] T-80/06. Budapesti Erőmű Zrt kontra Európai Bizottság, ECLI:EU:T:2012:65

[5] Az ítélet 76. pontja

[6] C-354/90. sz., Federation Nationale du Commerce Extérieur des Produits Alimentaires and Syndicat National des Négociants et Transformateurs de Saumon v French Republic, ECLI:EU:C:1991:440, 11-12. pontok

[7] Az ítélet 77-78. pontjai. Lásd Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga, Complex, Budapest, 2014, 673. és 664. oldalak, Várnay Ernő és Papp Mónika: Az Európai Unió joga, Complex, Budapest, 2010,1039. és 1030-1031.oldalak, Fejes Gábor: A 108. cikk, 2127, 2130-2131. oldalak IN: Osztovits András (szerk.): Az Európai Unióról és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződések kommentárja, Complex, Budapest, 2011.

 

Rólunk / About Us

Források / Resources

  • Publikációk / Publications
  • Blog

Hírlevél / newsletter


© 2019 Versenyjogi Kutatóközpont / PPKE All Rights Reserved