KELL NEKÜNK SZABAD VERSENY?

A versenyszabadság fontossága a versenyjogászoknak és e témával foglalkozó közgazdászoknak, hivatalnokoknak talán magától értetődő állítás. Számos vállalkozás, politikus, vagy éppen az átlagember azonban máshogy látja a világot. A szép eszmék és a versengés árnyoldalai helyett a kézzelfogható eredmények, mint a munkahely, a havi rezsi mértéke sokkal fontosabbak számukra (most nem is szólva az Ember szempontjából valóban fontos értékekről).

Frankfurter Allgemeine (FAZ) november 27-i számában ismertette egy egész oldalon az Institut für Demoskopie Allensbach felmérésének eredményeit, a nem túl bíztató „Stille Liebe zur Planwirtschaft” címmel. A cikk konklúziója, hogy Európa gazdasági motorjánál sem teljesen egyértelmű a szabad piacgazdaság lakossági támogatottsága. Sok probléma kapcsán az államtól várják a megoldást. A FAZ felidézi, hogy a második világháború után mennyire nem volt egyértelmű választás a szabad piacra voksoló németeké: az akkori angol és francia gazdaságpolitika az állam által irányított gazdaságban látta a jövőt. A Ludwig Erhardt által levezényelt piacpárti irányváltást csak utólag mondhatjuk gazdasági csodának. A felmérés tanulsága szerint a ma politikusaiknak is legalább olyan fontos lenne a piac, verseny mellett kampányolniuk.

A válaszadók 61%-a szerint az utóbbi években csökkent a szociális igazságosság Németországban, csak 7% állítja, hogy erősödött. Ami bíztató, hogy a jólét kapcsán a válaszadók 66%-a gondol a piacra, csak 26% az államra. A hiányt 23% társítja a piachoz, s 40% az államhoz. A hatékonyság hiánya is túlnyomórészt az államhoz kötődik, s nem meglepő módon a bürokrácia is. A negatív következményeknél is a piac vezet azonban, úgy mint a sóvárgás, erőszakosság, kizsákmányolás. A válaszadók szerint a piac jobban felelős a magas árakért (49%, szemben az állam 35%-ával). Társadalmi igazságot pedig végképp nem a piactól várnak (csupán 12%, szemben az állam 43%-ával).

Tanulságosak a következő konfliktushelyzetekre adott válaszok is. Tegyük fel, hogy egy ország súlyos gazdasági válságot él át. A következmények orvoslása érdekében az állam komoly gazdasági beavatkozásra szánja el magát, így rögzíti az árakat, támogatást ad a bajba jutott cégeknek és megtiltja a munkahelyi elbocsátásokat. A helyzet azonban ennek ellenére sem javul. Mi legyen a következő lépés? Nos, a válaszadóknak csupán 15% -a választotta azt, hogy a hatástalan állami intézkedéseket vissza kell vonni. 40% amellett volt, hogy az állam tartsa a frontot, ne hátráljon meg. 25% (tehát a piacpártiaknál 10%-kal több) viszont úgy gondolta, hogy az államnak még aktívabban kellene szerepet vállalnia a problémák megoldásában.

A másik kérdés úgy szólt, hogy támogatná-e, hogy az állam rögzítse az alapvető élelmiszerek árát, hogy így azok mindenki számára elérhetőek legyenek, vagy éppen ellenkezőleg, nem támogatná az árszabályozást, mert így bizonyos árukból kevesebb kerülne a polcokra, vagy éppen el is tűnnének a piacról, mivel a túl alacsony (vagy éppen negatív) profit miatt a cégek nem állítanák ezeket elő? A többség az első, intervencionista válasz mellett tette le a voksát (46%), csak 37% látta át a jó szándékú árszabályozás hátulütőit.

A Németországban sokakat érintő lakásbérleti díjak kapcsán még elsöprőbb volt a kereslet, kínálat szabad játékában hívők aránya: a válaszadók közel háromnegyede az állami árszabályozást preferálná.

A GVH Versenykultúra Központja több éve, a bírságbevételek egy részének „társadalomba visszaforgatásával” igyekszik a verseny fontosságát mind tudományos, mind az átlagember szintjén hirdetni. Nemcsak a német, hanem a GVH és Kutatóközpontunk felmérései is azt mutatják, hogy tevékenységére állandó jelleggel szükség van. A kontrollált szabad verseny, mégha nem is önmagában való érték, de mindenképp szükséges eszköz, mechanizmus a jól teljesítő gazdaság és társadalom érdekében. Ez azonban sokak számára nem magától értetődő evidencia, hanem újra és újra bizonyításra szoruló feltevés.

Tóth Tihamér

Rólunk / About Us

Források / Resources

  • Publikációk / Publications
  • Blog

Hírlevél / newsletter


© 2019 Versenyjogi Kutatóközpont / PPKE All Rights Reserved