The 20th St.Gallen International Competition Law Forum ICF will be held on April 4th and 5th 2013. Once more, it will feature a thrilling selection of hot topics in current competition law issues and some of the most distinguished speakers in the field, including Joaquín Almunia (Vice-President of the EU Commission and Commissioner for Competition), Andreas Mundt (President of the German Competition Authority) and William Kovacic (Former Commissioner of the U.S. Federal Trade Commission ). Taking place in one of Switzerland’s most beautiful cities, the St.Gallen ICF gives you the opportunity to meet, discuss and mingle with fellow competition lawyers and leading competition law experts from all over the world. Further information including a detailed programme are available on the conference website:

Topics: Current issues and developments in competition law
Date: April 4th and 5th 2013
Location: St.Gallen, Switzerland
Registration: Registration is now open on our website (


I am not sure all the books out in the space are intended to be there, but most of them are easy to find, so I suppose they are. Below you can find a list of full-text books about antitrust I found while browsing. (Please let me know if some links go down or are illegal.)

W. C. Wells, Antitrust and the formation of the postwar world, (New York ; Chichester: Columbia University Press, 2002) (last checked: 25. November 2012.)

D. T. Armentano and D. T. Armentano, Antitrust : the case for repeal, Rev. 2nd (Auburn, Ala.: Mises, 1999) (last checked: 25. November 2012.)

In Hungarian:

BOYTHA GYÖRGYNÉ – TÓTH TIHAMÉR (szerk.): Versenyjog. PPKE JÁK: Budapest, 2010.

MISKOLCZI BODNÁR PÉTER – SÁNDOR ISTVÁN: A magyar fogyasztóvédelmi jog szabályozása. Budapest: Protestáns Jogi Oktatásért Alapítvány, 2009.

Herbert Hovenkamp -The Antitrust Enterprise_ Principle and Execution (2008)


Advocate General JÄÄSKINEN analysed in the case C-138/11 Compass-Datenbank GmbH v Republik Österreich, whether, the Austrian State is acting as an ‘undertaking’ in the sense of Article 102 TFEU by prohibiting both re-use of data contained on its public register of businesses (‘the undertakings register’) and the commercialisation of this data to create a more comprehensive business information service.

The AG looked at three different issues, whether these are economic activities or not:

(i) storing in a database (the undertakings register) information provided by businesses on the basis of statutory reporting obligations;

(ii) allowing inspection and/or printouts to be made of the undertakings register in return for payment; and

(iii) prohibiting re-utilisation of the information contained in the undertakings register.

The AG noted that at present there is no evidence to the effect that the statutory court fee alone or together with the remuneration charged by the billing agencies would exceed the administrative cost of providing a copy of documents or particulars recorded in the undertakings register in the sense of Article 3(3) of Directive 68/151. If it were, the pricing system applied by Austria could be challenged in national courts or, at a general level, in infringement proceedings under Article 258 TFEU.

Even if allowing inspection and/or printouts of the undertakings register were considered to be an economic activity, it would be indivisible from the functions of collecting the data. Economic and public activities will be severable if the economic activity is not closely linked to the public activity, and the relationship between the two is merely indirect.

According to the AG the company register is connected to the utilization of public power and is not an economic activity, even if the data is provided for renumeration to third parties.


The Competition Law Research Centre with the support of the European Commission is organising a training for national judges: Advanced training of national judges in EU competition law.

The training is going to take place in Budapest between 7 to 9 of June 2012 with leading national and European experts from academia and practice.

Judges who are interested can register at the following site:  

For judges in the CEE region and Greece participation is free and we cover all travel and accommodation costs and also provide for catering. For judges in other countries participation is free, but all other costs have to be borne by them.


About three weeks ago the Hungarian Metropolitan Tribunal obliged the Hungarian Competition Authority (Gazdasági Versenyhivatal (GVH)) to re-evaluate a merger decision. The interesting part comes here: the GVH decided that it has no jurisdiction since the concentration meets the EU thresholds in the Merger Regulation. Therefore it has terminated the procedure. The parties turned to the Metropolitan Tribunal and argued that the concentration is not a full-function joint venture so the European Commission has no jurisdiction, but according to Hungarian national rules it must be notified to the GVH.

The GVH turned to the European Commission whether the concentration has a Community dimension or not (the GVH thinks according to the order of the court that it has), and the court used this opportunity to oblige the authority to re-initiate the procedure, stay it and wait for the answer of the European Commission.

The funny(?) part of the situation is that non full-function joint ventures don't have to be notified in Hungary to the GVH or in the EU to the European Commission. If it is a full-function joint venture than the GVH is by law not allowed to re-initiate the procedure, since the merger regulation prevents it from doing so (lack of jurisdiction - exclusive jurisdiction). If it is not a full-function joint venture, than the GVH shall not start according to the competition act a merger procedure and reconsider the situation, since it is not a concentration under Hungarian law. But in this case it must start a procedure according to Article 11 of the Hungarian Competition Act (or even under Article 101 TFEU). I can not see how this might be good for the clients of the law firm which asked the Metropolitan Court to order the GVH to re-examine the concentration. (I also wonder why the undertakings used the merger notification form to notify a transaction which is not a concentration according to them...)

Here is the original judgement.

pdfHere is a draft translation by me.


I was trying to confirm my registration to the conference organised by the European Commission, but the website is gone. Anonymous might be behind this? Update: It’s back again. (23:57) Update: It might have been a hacker attack... See.


I am sitting at the book introduction of the Hungarian translation of the book by Simon Bishop and Mike Walker.

Congratulations to the translators, the GVH and of course the authors.


... because you can become a prime ministerMario Monti the freshly elected prime minister of Italy is the former European Commissioner responsible for competition policy. His short bio from Wikipedia can be read here. (By the way, Wikipedia needs donations to be free and alive. See here.) His carreer is probably closer to academia than to anything else. Good prospects ... but mixing competition ideas with politics is not a good and popular idea. (I am not involved in politics apart from being a competition law teaching academic who is also a voter.)


Recently a small group of swiss researchers conducted a study and came to the conclusion that 147 large multinationals "rule the world" and these undertakings, the core of multinationals, "can be seen as an economic "super-entity" that raises new important issues both for researchers and policy makers." They find that "transnational corporations form a giant bow-tie structure and that a large portion of control flows to a small tightly-knit core of financial institutions." They are basically connected to each other for example by cross-ownership structures, etc. This does not reach the level of control in term of competition policy, but it is not difficult to see how such a structure of firms might reduce incentives to compete on the multi-product markets where they are active.

The study itself refers to the fact that "mutual ownership relations among firms within the same sector can, in some cases, jeopardize market competition".

Well done. The floor is now for policy makers to find out how to deal with minority shareholdings in a consitent manner.


On Thursday and Friday we had a great conference on sport and law. The first day was dealing with competition law issues and I can say - confirmed by all the participants to whom I have spoken to - the conference was very interesting and a great success. Apart from the general approach the conference was really going into details of the relevant problems and everyone is excited about the judgement of the European Court of Justice next week in the joined cases C-403/08. Football Association Premier League and Others v QC Leisure and Others and C-429/08. Karen Murphy Media Protection Services Ltd

The conference even made it to one of the most famous blogs (Chillin'Competition) and to several newsportals. (Thanks to Alfonso.)

Thank you for the sponsors of the event, regarding competition law especially to the Hungarian competition authority (GVH) and to DLA Piper, represented  by Nick Fitzpatrick with a very interesting presentation.

There were two masterminds behind the first day (I am not one of them) and I would like to congratulate them! (I am not sure if I can publish their names, so I didn't.)

Updates - we will upload the slides below after receiving permission

The presentation of Ádám REMETEI-FILEP was based on chapter 5 of the following articles written previously by him:

Remetei-Filep, Ádám: The whereabouts rules of WADA and competition law. Competition Law Research Centre: Budapest, 2011. Nr.: CLRC WP/2011/1.

Remetei-Filep, Ádám: Anti-doping rules and competition law: an analysis of the Guillermo Cañas case. Competition Law Research Centre: Budapest, 2011. Nr.: CLRC WP/2011/2.


pdfRichard Parrish: Competition Law and Sport

pdfDr. Ian Forrester, QC : The ECJ/GC Divergence on the Rationale for Entrusting to Sporting Bodies the Right to Regulate the Game

pdfPim Smits: Dutch case law on selling sport broadcasting rights

pdfREMETEI FILEP Zsuzsanna: Sport and the application of State aid rules

thumb Tth_Miklsthumb Tth_Tihamr

thumb Szarka_gnesthumb Javier_Berasategithumb Nick_Fitzpatrick

thumb Cstrtki_eladk

thumb Richard_Parristhumb Ian_Forresterthumb Remetei_Filep_dmthumb Alfonso_Lamadridthumb Remetei_Filep_Zsuzsithumb Kznsg_1thumb Kznsg_2thumb MTA_folyosthumb MTA_folyos_2

110 millió euróra bírságolták a Facebookot – a bizottsági és a GVH-s ügyek tanulságai

2017. május 18-án jelent meg a DG COMP sajtóközleménye, mely szerint a Facebook Whatsapp felvásárlását vizsgáló 2014-es bizottsági eljárás során valótlan és félrevezető információt nyújtott be adatszolgáltatásai alkalmával. Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa kiemelte, hogy a vállalkozásoknak minden tekintetben meg kell felelniük az uniós fúziós előírásoknak, azaz valós információt kell szolgáltatniuk az eljárás alatt, ugyanis a Bizottságnak pontos tények teljes ismeretével kell rendelkeznie, hogy meg tudja ítélni az összefonódás hatásait. Amennyiben félrevezető tényt, adatot közöl a vállalkozás, úgy számolnia kell azzal, hogy a cselekményével arányos és elrettentő mértékű bírságot kap (maximum az előző évi árbevételük 1 %-ig terjedőt).

A vállalkozások tehát teljes felelősséggel tartoznak azért, ha helytelen, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak. Ez a felelősség szándékos magatartás mellett a gondatlanra is vonatkozik, és attól független, hogy volt-e bármilyen hatása a fúziók értékelésének végső eredményére.

Bővebben: 110 millió euróra bírságolták a Facebookot – a bizottsági és a GVH-s ügyek tanulságai


Több internetes forrás  is beszámolt arról, hogy az olasz szenátus hamarosan döntés hoz az árparitás és az ún. garantált legjobb ár klauzulákra vonatkozó, a parlament által benyújtott törvénytervezetről, amely a fogyasztók érdekeinek védelmét tekintve is kiemelkedő fontossággal bír.
A jelenleg alkalmazott klauzulák kizárják, hogy a szállásadó helyek a saját internetes felületükön kedvezőbb díjszabást tüntessenek fel, mint ami meghirdetésre kerül egyéb online utazási ügynökségek webes felületén.
A tervezet erre a problémára kíván megoldást nyújtani, védve a fogyasztókat és teret engedve a tényleges szabad versenynek. Mindazonáltal azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az olasz turisztikai iparágra is jelentős hatással bírna, hiszen felzárkózhatna Franciaországhoz és Németországhoz, ahol a verseny effajta torzulása már nincsen jelen. 
Mindebből úgy tűnhet, hogy ha a javaslat nem kerül elfogadásra, Olaszország lemarad a legnagyobb konkurensei (Franciaország és Németország) mögött, további gazdasági változásokat generálva.
A szenátus honlapján is elérhető a tervezet, amely a következőket tartalmazza:
Az Olasz Köztársaság Szenátusának  (Senato della Repubblica) 2085. számú törvénytervezetének 50. pontja
(Azon klauzulák semmissége, amelyek megtiltják a szállásadó helyek számára, hogy kedvezőbb árakat és feltételeket kínáljanak, mint a számítógépes helyfoglalási rendszereken rögzítettek.)
Semmis minden olyan megállapodás, amellyel a turisztikai tevékenységet ellátó jogi személy arra kényszerül, bármely módon vagy eszközzel, hogy a végfogyasztó számára ne kínálhasson kedvezőbb díjszabást és egyéb kondíciókat, mint amelyeket a vele szerződött, harmadik félen keresztül kerülnek meghirdetésre rá vonatkozóan, függetlenül a szerződésre egyébként irányadó jogi szabályozástól.
A Nemzeti Korrupcióellenes Hatóság (ANAC) és az Olasz Fogyasztóvédelmi Hatóság (AGCM) fenntartásokkal kezeli a javaslatot. Többek között azt kérdőjelezik meg, hogy a tervezet az egyenlő bánásmóddal, a szabad versenyhez való joggal, és a hatályos uniós direktívákkal összhangban van-e. Szabályozni kívánja a szerződési szabadságot is.
Kétségkívül egy komoly problémára kellene olyan megoldást találni, amely nem sért sem közösségi irányelvet, sem alapjogot. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az online hirdetési felületek kvázi összefogják a szállásadókat, amelyekből mind az újonnan csatlakozott hirdetők, mind a már regisztráltak profitálhatnak.
A kérdés rendkívül összetett, és nem csak a jogi szabályozás, hanem a gazdasági és szociális kihatásai miatt is.
Mindezek után a végső döntés immár a szenátus kezében van.
Vajon áldását fogja-e adni a törvényjavaslatra, amelyet legalább annyian üdvözölnek, mint amennyien bírálnak?

Franciaországban 2015. augusztus 7. napján hatályba lépett Macron törvény kimondja a fent említett záradékok semmisségét, továbbá a szállásadóhelyek számára teljes rendelkezési szabadságot kínál az árak, kedvezmények rendelkezésének tekintetében.
Németországban 2015. december 23-án tiltották meg a cégnek, hogy a korábban is említett záradékok alkalmazásával éljen

Csoportos kereset – sajátos módszerek?

Január közepén volt szerencsém személyesen jelen lenni Londonban a Competition Appeal Tribunalon a MasterCard ellen folyó csoportos kereset („class action”) első olyan bírósági meghallgatásán, amin már materiális jellegű ügyek is szóba kerültek. A keresetet a Bíróság még nem fogadta be – ezen a meghallgatáson a kereset elindításához szükséges feltételek fennállását vitatták meg a felek és a Bíróság. E bejegyzésben a meghallgatáson elhangzottakról adok rövid összefoglalót a gazdasági kár méréséhez szükséges adatok és az alkalmazható közgazdasági módszerek kérdéseköreiben.[1]

csoportos kereset, magánjogi jogérvényesítés

Bővebben: Csoportos kereset – sajátos módszerek?

Az OTA éra végének kezdete?

Csupa ilyen hatásvadász címmel jelenik meg most blogposzt, de jó érzés látni, azt amit kutatásaink évekkel ezelőtt és folyamatosan megerősítettek: az árparitási klauzulák versenykorlátozóak.

Az Európai Bizottság közzétette jelentését: 

Ezt a Bundeskartellamt üdvözölte, mint a korábbi döntésének megerősítését:

Itt az ideje, hogy a GVH és a jogalkotó is lépjen a magyar fogyasztók jólétének védelme érdekében.


OTA,, MFN, travel market, utazásközvetítők

A közös jogkezelő éra végének kezdete

Régóta napirenden van, hogy a közös jogkezelők működése mostani formában versenykorlátozó, illetve a modern technikai kihívások nem igazolják a 20. században kivívott előjogokat. (Erről bővebben írtunk itt és itt.) Nem véletlen, hogy nem vállalta be az ArtisJus azt, hogy a GVH határozatot hozzon, inkább előre menekült kötelezettségvállalásba (lásd itt).

A közelmúltban született egy újabb ítélet, amely csak megerősíti korábbi következtetéseinket, miszerint a közös jogkezelők az Európai Unióban messze nem versenyeznek, illetve a kiváltságos helyzetüket előnyükre használják. 

Az Európai Bíróság C-641/15. sz. ügyében (Verwertungsgesellschaft Rundfunk GmbH kontra Hettegger Hotel Edelweiss GmbH. ECLI:EU:C:2017:131) az alábbi következtetésekre jutott:

Az osztrák közös jogkezelő állítása szerint egy osztrák szálloda (igen tetszetős :D) azáltal, hogy a szobákban rendelkezésre bocsátja a TV-ket, nyilvánossághoz közvetítést végez. A bíróság megerősítette, hogy korábbi ítéletei szerint a TV-vel történő adásközvetítés minősülhet nyilvánossághoz közvetítésnek. Ugyanakkor kifejtette, hogy "[m]indazonáltal többek között az előadóművészek kizárólagos jogától vagy a hangfelvétel‑előállítók jogától eltérően, amelyekről a 2006/115 irányelv 8. cikkének (1), illetőleg (2) bekezdése rendelkezik, a műsorsugárzó szervezetek e cikk (3) bekezdése szerinti kizárólagos joga a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő nyilvánossághoz közvetítés esetére korlátozódik." ... "[a] belépti díj fizetésére vonatkozó feltétel tekintetében rá kell mutatni, hogy [...] ez a feltétel olyan ellenérték megfizetését feltételezi, amelyet a kifejezetten valamely televízió‑műsor nyilvánossághoz közvetítéséért kérnek, így abban az étteremben vagy bárban, ahol a televízió‑műsorokat közvetítik, az étel vagy italfogyasztás megfizetése nem tekintendő az e rendelkezés értelmében vett belépti díj megfizetésének."


közös jogkezelők, ArtisJus

Az üres hordozói díj visszaigénylésének intézményesülése Magyarországon

„A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elfogadta az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület, a Filmjus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete, a Hungart Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület és a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége Közös Jogkezelő Egyesület (közös jogkezelők) kötelezettségvállalását, amelynek teljesítésével pontosabbá válik az üres hordozói díj meghatározása mind a díjfizetők, mind a díjjogosultak számára, és megvalósul az üres hordozói díj fogyasztói visszaigénylésének lehetősége is.”

A filmek, zenei- és irodalmi művek másolása manapság, a technika fejlődésével egyre egyszerűbbé, gyorsabbá és ezáltal egyre gyakoribbá válik. Az ilyen jellegű audio- és audiovizuális adattartalmak magáncélú felhasználása legálisnak minősül. Pontosan emiatt volt szükség a szerzők sajátos jogvédelmére az üres hordozói díj bevezetésével, melyet a közös jogkezelő szervezetek évente állapítanak meg, különféle gazdasági elemzésekre alapozva. Az üres kép- vagy hanghordózó forgalmazása után szedett jogdíj a gyártót, az importőrt, és az összes belföldi forgalmazót terheli, akik az Artisjus felé kötelesek adatszolgáltatásra, a fizetendő jogdíj megállapítása végett. A jogdíj pedig törvényi szabályozás alapján szétosztásra kerül az előadóművészek, zeneszerzők, írók, hangfelvétel-kiadók, filmelőállítók, filmalkotók és képzőművészek között.

Mivel a közös jogkezelő szervezetek monopolisztikus helyzetben vannak, ezért fontos vizsgálni, hogy a jogdíjak megállapításának körülményei megfelelően valósultak-e meg. A Gazdasági Versenyhivatal szerint az éves díj megállapításánál nem maximálisan vették figyelembe a tartalomfogyasztási szokások változásait, ezáltal pedig fogyasztói érdekek is sérülhettek.

A közös jogkezelő szervezetek kötelezettségvállalásait a GVH elfogadta, mely szerint:

  • Üres hordozói díj visszaigénylésének intézményesítése magánszemélyek számára, amennyiben saját tartalmaikat másolják a hordozókra
  • 3 éven keresztül közgazdasági elemzések az üres hordozói díj megalapozására, a versenyjogi szempontokat figyelembe véve
  • Edukációs kampány 3 éven keresztül a visszatérítési igényről való információnyújtásra
  • A honlapon önálló tájékoztatás a visszatérítési lehetőségekről
  • Heti 3x2 órás ügyfélfogadási idő
  • Magánszeméllyel való vitás kérdések esetén a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala keretében működő Egyeztető Testület eljárásában való részvétel, az eljárás költségeit megtérítve.

A visszaigénylés intézménye már a 2017-es jogdíjközleményben lesz megtalálható, a honlap pedig legkésőbb 2017. január 31-én elérhetik az érdeklődők.


1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

közös jogkezelők, ArtisJus, üres hordozói díj

Adóhatóság szerepében az Európai Bizottság?

Az Európai Bizottság az egyik 2013 óta tartó nyomozását zárta le napjainkban. Eredménye, hogy az Apple Írország javára 13 milliárd eurót köteles visszafizetni.

Az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik az állami támogatások jogszerűségének a vizsgálata. E hatásköre keretében 2013 óta mélyreható vizsgálatokat indított a tagállamok által bizonyos vállalatok részére biztosított feltételes adómegállapításokkal kapcsolatban. Ennek következményeként több vállalat is célkeresztbe került, többek között a Fiat Chrysler, a Starbucks, a McDonald’s, és az Amazon, valamint a nekik kedvezményt biztosító országok, így Luxemburg, Hollandia és Írország. A feltételes adómegállapításokról, más néven rulingokról azt kell tudni, hogy önmagukban teljesen jogszerűek, az adóhatóságok a vállalatok kérelmére adnak előrejelzést arról, hogy egy adott ügylet milyen mértékű adókötelezettséget von majd maga után, valamint értelmezést adnak bizonyos speciális adójogi rendelkezéseket illetően. Az állami támogatások uniós ellenőrzésének a célja, hogy a tagállamok ne részesítsenek egyes vállalkozásokat másoknál kedvezőbb adóügyi bánásmódban, akár feltételes adómegállapításokon keresztül, akár más módon.

A Bizottság arra a megállapításra jutott az Apple-lel kapcsolatban, hogy a cég az adómegállapításoknak köszönthetően olyan előnyben részesült, amelyben más vállalatok nem, ezáltal jutva tiltott állami támogatáshoz. A rulingok által lehetővé vált, hogy az Apple jóval kevesebb adót fizessen be, számszerűsítve 2003 óta az európai nyeresége után 1%-ot adót rótt le, 2014-ben viszont már csak a nyeresége 0,005 %-át. Az adókedvezmények biztosítása az amerikai cég javára 1991 óta van folyamatban, azonban az állami támogatások joga a vizsgálatok megindításától visszafelé számított 10 éves elévülési időt tartalmaz, vagyis az eddig be nem fizetett adó visszatéríttetése 2003-tól lehetséges. Továbbá az európai szabályok értelmében a bírság kifejezés nem helytálló, mert a visszatérítésre való kötelezéssel csak a tisztességes verseny kerül helyreállításra.

A Bizottság megállapításaiban az szerepel, hogy Írország a feltételes adómegállapításokon keresztül olyan módszer alkalmazását tette lehetővé az Apple-nek, amely alapján belső felosztással a cég nyereségének nagy részét egy „központi irodához” tudta átcsoportosítani, ami után egyáltalán nem fizetett adót, a fennmaradó rész után fizetendő adót pedig Írországban rótta le. Ez a „központi iroda” semmilyen államhoz nem tartozott, nem volt sem alkalmazottja, sem saját telephelye, tevékenysége kizárólag alkalmi igazgatótanácsi ülésekből állt. A Bizottság vizsgálata arra irányult, hogy indokolatlan előnyt biztosított-e az Apple-nek a vállalkozás írországi adóköteles nyereségének kiszámítására jóváhagyott módszer. A vizsgálat kimutatta, hogy Írország olyan mesterséges belső nyereségfelosztást hagyott jóvá, amelynek nem voltak tényszerű és gazdasági indokai, melynek eredményeként az Apple más vállalkozásoknál lényegesen kevesebb adót fizetett, ami az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szerint jogellenes.


A Bizottság e döntése még nem jelenti azt, hogy az Apple fizetni is fog, hiszen a döntés ellen a cég is, és Írország is fellebbezett az Európai Bírósághoz.


Ahogy korábban előre jeleztem szakmai anyagokban, a szűk árparitási klauzulák a szállodai közvetítési piacon erősen versenykorlátozóak. A német versenyhatóság elnöke a döntésüket úgy jellemezte, hogy azoknak semmilyen érzékelhető pozitív hatása nincs a fogyasztókra nézve. (Lásd itt és itt.)

A minap jött ki a HOTREC jelentése az OTA-król. Nem fest túl szép képet, de pontosan összecseng azzal a megállapítással amelyeket szakmai anyagokban jeleztem, nevezetesen az OTA-k különösen káros hatással vannak a kis- és középvállalkozásokra, melyek szálláshelyeket üzemeltetnek. A HOTREC jelentés sajtóközleményét lásd itt. A címe is beszédes egyébként: Dominant online platforms gaining market share in travel trade, no signs of increased competition between online travel agents, azaz a domináns online platformok növelték a piaci részesedésüket az utazás értékesítési piacon és nincs jele annak, hogy nőne a verseny az utazásközvetítők között.

A Magyar Szállodaszövetség röviden regált is a jelenségre, hasonlóakat tapasztalva. Lásd itt.

A legújabb hír pedig, hogy Ausztira is a tettek mezejére lépett. Felismervén - vélelmezzük - hogy a versenyhatóságok vagy túlságosan lassúak vagy nem kellő komolysággal kezelik a helyzetet, jogszabály útján kívánkja megtiltani a szűkített árparitást. Lásd itt.

A magyar versenyhivatal az ágazati jelentésében nem tartotta kifejezetten aggályosnak a szűkített árparitási klauzulákat. Ahogy korábban kifjetettem tanulmányaimban (lásd pl. fentebb), a szűk árparitási klauzulák súlyosan versenykorlátozóak. Hovatovább, a versenyjogi szempontokon túlmenően az eltörlésük javítja a nemzetközi versenyképességet és az iparág versenyző jellegére tekintettel a fogyasztói jólét is jelentősen nőne az eltörlés hatására. Ez ha jól értjük egybevág a kormányzati elképzeléssel is. Javasolt tehát, hogy az Országgyűlés mielőbb fogadjon el a nyugat-európai országokhoz hasonló tiltó szabályozást.

(Disclaimer: A blogbejegyzés szerzője a szállodaiparban érdekelt.)


Az Európai Bizottság különböző vizsgálatok lefolytatása után megállapította, hogy Spanyolország hét profi futballklubját tiltott állami támogatásban részesítette, megsértve ezáltal az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, valamint tisztességtelen előnyhöz juttatva a klubokat. A klubok név szerint az FC Barcelona, a Real Madrid, a Valencia, az Athletic Bilbao, az Atlético Osasuna, az Elche, valamint a Hercules.
Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos úgy nyilatkozott, hogy tisztességtelen versenyhez vezethet, ha az adófizetők pénzét profi futballklubok finanszírozására használják fel.
Az uniós állami támogatási szabályok lényege annak a biztosítása, hogy az állam piaci beavatkozásai ne torzítsák a versenyt bizonyos piaci szereplők előnyben részesítése által. A futballklubok széleskörű tevékenységet folytatnak, mint például marketing, kereskedelem, tv-közvetítések, játékosok adása-vétele és mindezeket nemzetközi szinten, számos esetben jelentős forgalmat lebonyolítva.
A Bizottság első vizsgálata a Real Madrid, FC Barcelona, Athletic Bilbao és Atlético Osasuna számára nyújtott adókedvezményeket érintette.  Spanyolországban a foci klubok úgy adóznak, mintha korlátolt felelősségű társaságok lennének, azonban a fent említett négy klub adószintjét a nonprofit társaságoknak megfelelően állapították meg, aminek következtében 20 éven keresztül 5 %-kal kevesebb adót kellett fizetniük. A spanyol adójogszabályokat csak 2016 januárjában változtatták meg, megszüntetve a diszkriminatív adókedvezményeket. Mivel az érintett kluboknak juttatott adókedvezmények jogtalan támogatásnak minősülnek, így az eddigi megnemfizetett adójukat most kénytelenek utólag megfizetni. A Bizottság az elérhető adatok alapján a visszafizetendő összeget nem találja túlzottnak (0-5 millió euró/klub), de a pontos összeget a spanyol hatóságok fogják majd meghatározni.
A második bizottsági vizsgálat egy ingatlan-átruházást vett górcső alá, amely a Real Madrid és Madrid városa között jött létre. Ennek eredményeként állapították meg, hogy a tranzakcióval érintett ingatlant 18,4 millió euróval túlértékelték a Real Madrid javára.
A harmadik eljárás az állami tulajdonban lévő Valencia Institute of Finance (IVF) által a Valencia, az Elche és a Hercules részére nyújtott hitelbiztosítékokat vizsgálta. Az IVF-től kapott biztosíték lehetővé tette a klubok számára, hogy kedvezőbb feltételek mellett jussanak hitelhez, ami által olyan gazdasági előnyre tettek szert, amelyből a többi, támogatásban nem részesülő versenytársai kimaradtak. A hitelfolyósítás idején az említett klubok anyagi problémákkal küzdöttek, ennek ellenére a támogatás mégsem kapcsolódott olyan szerkezetátalakítási tervhez, amely a klubok életképességének javítását célozta, emellett a versenytorzítás ellensúlyozására vonatkozó intézkedések implementálása is elmaradt. A Bizottság annak érdekében, hogy a versenyfeltételek kiegyenlítődjenek a klubok között, a Valenciát (20,4 millió euró), a Herculest (6,1 millió euró) és az Elchét (3,7 millió euró) a kapott támogatások visszafizetésére kötelezi.
A gazdasági szereplőknek juttatott állami pénzek az uniós szabályokkal összeegyeztethetőek, ha azok megfelelnek a piaci magánbefektetők elvének. Amennyiben a támogatást nyújtó állam olyan módon viselkedik, ahogy hasonló piaci körülmények között, hasonló jellemzőkkel rendelkező bármely más piaci szereplő tette volna, akkor az állami beavatkozás nem minősül állami támogatásnak, azaz a vállalkozás nem részesül jogtalan előnyben.
Nemcsak a spanyol futballklubok kerültek az európai versenyhatóság látókörébe. A holland kluboknak nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban azonban a Bizottság azt állapította meg, hogy a négy holland klub (FC Den Bosch, MVV Maastricht, NEC Nijmegen és Willem II, Tilburg) nem részesült jogellenes előnyben a többi piaci szereplő kárára.  A PSV Eindhoven klubbal összefüggő ingatlan-átruházási tranzakcióban pedig fel sem merült állami beavatkozás. 
A holland klubok az anyagi helyzetük javítása miatt részesültek támogatásban, azonban megmentési és szerkezetátalakítási támogatásban csak olyan vállalkozások részesülhetnek, amelyek hajlandóak vállalni a Bizottságnak a Nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közleményében meghatározott feltételeket, valamint reális esélyük van a versenyképességük növelésére. Az érintett klubok vállalták a munkavállalóik, valamint a regisztrált játékosaik számának és fizetésüknek a csökkentését a kapott támogatás által okozott versenytorzulás mérséklése érdekében, ezért a támogatás nem minősült jogellenesnek.


Az alábbi bejegyzés műhelytanulmány formájában olvasható a PLWP műhelytanulmányok részeként is. Lásd itt.



Jelen tanulmány egy bemutató elemzése a világ legjobb versenyhatóságaként számon tartott Bundeskartellamt döntésének. Az ún. online utazásközvetítők (továbbiakban: OTA-k), lényegében egy a taxis világból jól ismert Uberhez hasonló platformként működnek. Összekötik a vállalkozásokat és a fogyasztókat, melyért cserébe a vállalkozásoktól jutalékot kapnak. A rendszerek működése a 2000-es évek elején indult hódító útjára, mára viszont szinte megkerülhetetlen szereplői lettek a turizmusnak. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk az eddigi egyetlen teljes, összpontosító versenyelemzést tartalmazó hatósági döntést egy tanulmánysorozat egyik részeként.



A Bundeskartellamt 2015. december 22-én határozatot hozott, melyben elmarasztalta a B.V. vállalkozást (továbbiakban: az ún. szűk árparitási klauzulák alkalmazásától, valamint kötelezte az általános szerződési feltételeinek megváltoztatására. A hatóság döntése területileg a németországi szállodákra és egyéb szállásadó helyekre terjed ki. A az amerikai Priceline, Inc. holland leányvállalata, amely egyben Németország vezető szállásfoglaló oldala is. A határozat szerint a által a szálláshelyekkel szemben alkalmazott általános szerződési feltételek, de az egyedi szerződéses feltételek is, az ún. legjobb ár klauzulák alkalmazásával sértik a versenyjogi szabályokat. A hatósági eljárás – tekintettel a korábbi HRS döntésre – az ún. szűk árparitási klauzulák alkalmazását és versenyjogi megítélését vizsgálta. A szűk árparitási klauzulák megtiltják, hogy egy szállásadó a saját online felületén kedvezőbb árakat kínáljon, vagy kedvezőbb minimum foglalhatósági feltételeket adjon meg.
A foglalási rendszere lehetővé tesz közvetlen foglalásokat, azonnali visszaigazolással, aktualizált szobaárakkal. A foglalással a szerződéses kapcsolat a szálláshely és a fogyasztó között jön létre. Ezzel párhuzamosan a fogyasztó és a között egy szálláshely közvetítési kapcsolat is létrejön. A fogyasztó részére nem számláznak fel költséget, hanem a fogyasztó a szálláshely számára fizeti ki a szálláshely által meghatározott árat. A szálláshely és a között ugyanakkor létrejön emellett egy szerződés a foglalási rendszerbe történő felvételről. Ennek keretében minden megvalósult foglalás után a szálláshely 10 – 50% közötti jutalékot fizet a részére. Az átlagos szálláshelyek számára a három legnagyobb OTA (, HRS és Expedia) messze a legnagyobb online bevételi forrást jelentik, bár megpróbálnak a függőség csökkentése érdekében mindent megtenni.
A Bundeskartellamt 2013. december 20-án a HRS vonatkozásában már megállapította, hogy az adott szállásközvetítő által alkalmazott legjobb ár- és feltételklauzulák versenyjogba ütköznek. Ezt a düsseldorfi bíróság is megerősítette 2015. január 9-én . Mindazonáltal a tovább alkalmazta a legjobbár klauzuláit, majd 2015. július 1. napjával azokat ún. szűk árparitási klauzulákra módosította.
A hatósági vizsgálat tárgya a szállásközvetítő portálok által nyújtott közvetítési szolgáltatás (szállásközvetítési szolgáltatás) volt, amely magába foglalja a keresés, összehasonlítás és foglalást szolgáltatásösszességét. Nem tartozott a vizsgálat szerint az érintett piac körébe a szállodák saját honlapja, a specializált portálok, melyek nem nyújtják ezen szolgáltatásösszességet, az online utazási irodákat, a szállásszervezőket és a metakeresőket. A piac ezen meghatározását a düsseldorfi bíróság korábban már megerősítette.
A nevezett érintett piacon alkalmazott legjobbár klauzulák érzékelhető versenykorlátozást eredményeznek a szállásközvetítő portálok és a szálláshelyek között. A szűkített legjobbár klauzulák csökkentik többek között a szálláshelyek számára annak a lehetőségét, hogy a szobaárak tekintetében megkülönböztessék magukat a szállásközvetítőkhöz képest. Bár a szűkített árparitási klauzulák formálisan egy ilyen árdifferenciálást lehetővé tesznek, ugyanakkor megtiltják, hogy a szálláshelyek az online oldalukon alacsonyabb árat alkalmazzanak, mint a portálján. Ez azt a visszás helyzetet eredményezi, hogy ha egy szálláshely egy szállásközvetítő oldalon célzottan alacsonyabb árat szeretne alkalmazni, akkor a saját oldalon ahhoz képest a árparitás miatt magasabb árat kellene meghatároznia. Ez pedig érthetően ahhoz vezet, hogy a szálláshelyek nem élnek a gyakorlatban az árdifferenciálás lehetőségével. Ez továbbá ahhoz is vezet, hogy a sem érdekelt az árak csökkentésében, vagy kedvezőbb feltételek biztosításában.
A szűk árparitási klauzulák versenykorlátozó hatását erősíti a szálláshelyekkel szembeni árparitási kikötés és a általános szerződési feltételei által előírt minimum rendelkezésre állási kikötés. Ezek szerint amíg a szálláshelyek a szállásközvetítő oldalon legalább egy szobát rendelkezésre bocsátanak, addig a szűk árparitási klauzulák teljes mértékben ki tudják fejteni a hatásukat. Emellett a szűk árparitási klauzulák piaclezáró hatással is járnak a már meghonosodott szálláshely oldalak kárára.
Hovatovább, a szűk árparitási klauzulák a szálláshelyek piacán is korlátozza a versenyt. E tekintetben a szálláshelyek közötti árverseny érintett, mivel a szálláshelyek nem tudnak kedvezőbb árat adni az oldalaikon, mint a közvetítő oldalon. A korlátozó hatást továbbá erősíti az Expedia által alkalmazott legjobbár klauzula.
A legjobbár klauzulák nem teljesítik az egyedi mentesülés feltételeit. A nem tudta bizonyítani, hogy az egyedi mentesülés feltételei teljesülnek. Nincsnek hatékonysági előnyök, továbbá azt sem tudta bizonyítani a, hogy fennállna a potyautas jelenség, amelyet a klauzulák orvosolnának.
A német versenyhatóság kifejezetten kiemelte, hogy az árparitási klauzulák ésszerűtlen korlátozását jelentik aól függőségben lévő kis- és közepes szálláshelyeknek.


3.1. Az érintett piac

A versenyjog mai állása szerint a német versenyhatóság döntése az egyetlen, amelyben teljes versenyfelügyeleti eljárás során megállapították az érintett piacot a magatartása vonatkozásában. A Bundeskartellamt az érintett piac vonatkozásában a HRS döntésében követett elveket folytatta, melyet a düsseldorfi bíróság is helybenhagyott. A bírósági ítélet értelmében az érintett piac a közvetítési szolgáltatások kínálati piaca a szálláshelyközvetítők vonatkozásában (szállásközvetítési piac), amelyen a szálláshelyközvetítők eladóként, a szálláshelyek pedig vevőként jelennek meg. Nem tartozik a piachoz a szálláshelyek foglalási oldala, a specializált portálok, az online utazási irodák, a szállásszervező portálok, valamint a metakeresők.
A amellett érvelt, hogy az árparitási klauzulák puszta léte bizonyítja a szélesebb piacmeghatározást, azaz a foglalási piacok meghatározását érintett piacként. A álláspontja szerint minden rendelkezésre álló értékesítési csatorna egyenrangú. Ehhez egyébként hasonlatos a példája szerint a repülő utak foglalásának piaca, ahol az egyes csatornák és a közvetlen értékesítés egymással versenyeznek.
A Bundeskartellamt szerint a keresleti helyettesíthetőség elve alapján nem helytálló a érvelése, így nem indokolt a korábbi, bíróság által jóváhagyott gyakorlattól való eltérés. Az egységes és tág foglalási piac nem tekinthető kiindulási alapnak. A keresés, összehasonlítás és foglalás együttese tekinthető érintett piacnak.
A szálláshelyek részéről keresleti oldalon megjelenő szolgáltatás a szálláshely foglalások közvetítése. Ehhez képest mellékszolgáltatás az interneten való megjelentetés és összehasonlíthatóvá tétel. A megjelentetés és a portál vonzóvá tétele a közvetítő érdeke a szálláshely szolgáltatók versenyében ugyanis így tudnak kiemelkedni. Ennek a költségeit azonban a szálláshelyekre terhelik, mint reklám- és összehasonlítási szolgáltatás költsége. A szűkebb érintett piac meghatározását bizonyítja az is, hogy a HRS 2012-ben képes volt áremelést véghezvinni és a szolgáltatási feltételeit szigorítani, és amelyet az érintett szálláshelyek kénytelenek voltak elfogadni.
Az érintett piac meghatározás szűk voltát erősíti a közvetett hálózati hatás jelenléte is. A funkcionális helyettesíthetőség a szálláshelyközvetítők közvetítői szolgáltatása között korlátozott a hálózati hatások miatt.
A többek által sugalmazott egyéb értékesítési csatornák nem tartoznak az értinett termékpiac körébe. A kínálati helyettesíthetőség pl. a metakeresők részéről nem ok más piacmeghatározásra, hiszen tényszerűen a döntés idejében azok nem nyújtanak foglalási lehetőséget, hanem átirányítják a fogyasztót egy szállodai foglalási oldalra, vagy egy szálláshelyközvetítő oldalra.
Érintett földrajzi piacként a Bundeskartellamt a düsseldorfi bíróság ítéletével összhangban a nemzeti piacot jelölte meg. Ennek okai között szerepelt a Németországban aktív hotelportálok gazdasági súlypontja, a területi jelenléte, a portálkínálatok tartalmi megjelenítése, a reklámok köre és a portálok piaci fejlődése, valamint a szálláshelyek és a hotelvendégek területi keresleti lehetőségei, a tényleges fogyasztói magatartások és szokások.
3.2. A versenykorlátozás
A Bundeskartellamt szerint a és a szálláshelyek közötti megállapodás a német versenytörvény 1. §-a szerint (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, továbbiakban: GWB), valamint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján is versenykorlátozó és ilyen hatással is járnak.
A által alkalmazott legjobb ár klauzulák a versenyjog értelmében vett versenykorlátozó megállapodások. Megállapodásnak minősülnek ugyanis tipikusan az általános szerződési feltételekben alkalmazott kikötések is, amelyek egy másik vállalkozásra nézve kötelezőek. A megállapodások körébe tartoznak továbbá az olyan klauzulák is, amelyek egy másik vállalkozást arra köteleznek, hogy bizonyos feltételek esetén azonosan kedvező árakat vagy feltételeket kell biztosítson. Végezetül a hivatal azt is megjegyzi, hogy az azonos, vagy hasonló feltételekkel alkalmazott szerződések esetén azokat együttesen kell elbírálni, nem egyesével.
A tagállamok közötti kereskedelem a hatóság szerint kétségkívül érintett lehet, a szerződések, a szerződéses feltételek alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem korlátozására.
A által alkalmazott szűk árparitási kikötések versenykorlátozó hatásúak voltak, amely hatást más szálláshelyközvetítők hasonló rendelkezései csak erősítenek. A szálláshelyközvetítési portálok esetén az alkalmazott szűk árparitás jogellenesen korlátozza a szálláshelyeket. Ezt a megközelítést a düsseldorfi bíróság is jóváhagyta. Az árparitási klauzulák kedvezőtlenné teszik, hogy a szálláshelyek kedvezőbb közvetítői feltételeket kapjanak egyes szálláshelyközvetítőktől. Hovatovább új piacra lépők elől is lezárják a piacot az ilyen feltételek.
A Bundeskartellamt megerősíti, hogy a helyes elemzési módszer annak vizsgálata, hogy mi lenne a versenykorlátozó megállapodások nélkül a piaci helyzet. Nem fogadható el így többek között az az érv sem, hogy a tág árparitáshoz képest a jelenlegi szűk árparitásos piaci helyzet kedvezőbb, hiszen a kérdés nem ez, hanem az, hogy fennáll-e versenykorlátozás, azaz a klauzulák eredményeként van-e versenykorlátozás vagy sem?
A versenykorlátozó hatása a szűk árparitási klauzuláknak egyértelmű. A szálláshelyek bár az egyes szálláshelyközvetítők esetén megadhatnak eltérő, alacsonyabb végfelhasználói árakat a képest. Ez a magatartás elviekben lehet profitábilis a szálláshely számára, ha a másik szálláshelyközvetítő alacsonyabb jutalékot alkalmaz és az a magatartás a szálláshely nyereségét növelné. Ugyanakkor a szűk árparitási klauzulák megtiltják a szálláshely számára, hogy a saját foglalási oldalán kedvezőbb árakat vagy foglalhatóságot adjon meg, mint ami a oldalán szerepel. A két tényező hatása a gyakorlatban azt eredményezi, hogy egyrészt a szálláshely nem határozhatja meg szabadon az általa nyújtott szolgáltatás árát. Ez tehát a vállalkozás ármeghatározási szabadságát korlátozza, amely versenykorlátozásként hat a szálláshelyek piacán is. Ameddig a szálláshelyek a saját oldalukon nem határozhatják meg szabadon az árat, addig az ármeghatározás nem piaci alapon történik, a szálláshelyközvetítők piacán nem a kereslet határozza meg az árakat. Másodsorban a klauzula hatására a szálláshely, ha más szálláshelyközvetítő esetén alacsonyabb árakat is adna meg, arra lenne kényszerítve, hogy a saját oldalán a oldalán alkalmazott magasabb árat tüntesse fel. A szűk árparitási klauzulák előnyeiként emlegetett elvi lehetőségek a gyakorlatban nem tudnak érvényesülni, így valójában elméleti lehetőségek.
A klauzulák továbbá az alábbi versenykorlátozó hatásokkal is járnak: a) az árdiszkrimináció hiányában a szálláshelyek nincsenek arra kényszerítve, hogy jobb feltételeket vagy árakat határozzanak meg az egyes közvetítők esetén; b) a versenykorlátozó hatások felerősödnek a minimum foglalhatóság, a kontingensek és a legjobb árgarancia következtében; valamint c) a szűk árparitási klauzulák a piacot lezárják, illetve kiszorító hatással járnak.
Bármely tényezőt összevetve azzal a helyzettel, amely a korlátozás nélkül fennállna, arra a következtetésre jut a versenyhatóság, hogy a által alkalmazott klauzulák hatásukban versenykorlátozóak. A Bundeskartellamt alapos vizsgálatot és elemzést követően egyetlen pozitív valóságos, reális lehetőséget sem tudott azonosítani a szűk árparitási klauzulák esetén.
A versenyhatóság azonban nem csak a szállásközvetítői piacon látta megalapozottnak a versenykorlátozás fennállását, hanem a szálláshelyek esetén is, azaz a tényleges szobaárak esetén is versenykorlátozó hatással járó magatartást állapított meg.
Utóbbi esetén a Bundeskartellamt megerősítette, hogy a vizsgálati modell az, hogy a klauzulák hatását azzal a helyzettel kell összevetni, mintha azok nem érvényesülnének.
Az árparitási klauzulák szükségszerűen korlátozzák a szálláshelyek ármeghatározási képességét, ármeghatározási szabadságát. A rendelkezések ugyanis megszüntetik az árdifferenciálás lehetőségét, amely inherens része az ármeghatározási szabadságnak. A szálláshelyek egymás közötti versenyében ez azt jelenti, hogy hasonló szobák esetén a szálláshely nem tud kedvezőbb feltételt adni, mint a oldalán. A klauzulák tehát szinte teljesen kiiktatják az árat, mint versenytényező a közvetlen online értékesítés esetén. Eredményét tekintve a lehetséges árcsökkentés a végfogyasztó érdekében megszűnik, ahogy a kedvezőbb árajánlatok lehetősége is bizonyos időszakokra. Ezzel a verseny egyik leglényegesebb eleme kerül kiiktatásra. A versenyhatóság külön kiemelte, hogy az árparitás eltörlése jelentősen növelné az árversenyt a szálláshelyek között is.
A hatóság által azonosított versenykorlátozások nemcsak elméleti korlátozások, hanem egyértelmű az érzékelhető versenykorlátozó hatás.


A Bundeskartellamt megvizsgálta, hogy a által alkalmazott feltételek teljesítik-e az egyedi mentesülés feltételeit és arra a következtetésre jutott, hogy azok nem teljesülnek. A versenyhatóság elnöke a döntést ismertető tájékoztatón egyenesen úgy fogalmazott, hogy „semmilyen érzékelhető előnye a fogyasztóknak nem származik” azokból.
A versenyjogi mentesülési lehetőség egyik feltétele sem teljesült tehát a vizsgált alapján. A klauzulák nem vezetnek hatékonyság javuláshoz. Nem lehetett ugyanis egyetlen ilyen tényezőt sem azonosítani a vizsgálat során. Hovatovább a legtöbb esetben inkább fogyasztói jólét veszteség állapítható meg, így pl. kiemeli a hatóság, hogy a szálláshelyközvetítők a saját javukra fordítják a szálláshelyektől kapott jutalékot és a működés során semmilyen formában nem növelik a fogyasztói jólétet. Hovatovább, pl. a gyakran hangoztatott „reklám a hotelnek” sem teljesül a valóságban, hiszen a szálláshelyközvetítők – igen hatékonyan – magukat reklámozzák, nem pedig a szálláshelyeket. A versenyhatóság tehát hosszasan elemezte a hatékonysági előnyöket, de érdemben egyet sem tudott azonosítani.
Érdekességként felmerült, hogy a a saját bevétel kiesését állította be káros piaci hatásként, ha megszűnne a szűk árparitás. A Bundeskartellamt azonban helyesen rávilágított arra, hogy a vállalkozás bevétel kiesése kizárólag a vállalkozásnak lenne hátrányos, sem a fogyasztói jólétet nem érintené, sem pedig a piaci versenyre nem lenne káros hatással.
A klasszikus potyautas érvet is cáfolta a német hatóság. A szálláshelyközvetítők egyik gyakran hangoztatott érve, hogy ha nem lenne árparitás, akkor a szálláshelyek az ő befektetéseiken gazdagodnának, mivel a szálláshely oldalon történő összehasonlítást követően az alacsonyabb árú szálláshely oldalán foglalnának. Ez az érv a jól ismert cellofán tévedéshez hasonlatos jelentős tévedésként értékelhető, ha egy versenyhatóság elfogadja, hiszen csak abban az esetben lehetséges ennek elfogadása, ha nem volt kellő körültekintő piacelemzés. E tekintetben is a német versenyhatóság helyesen értékelte a piacot. A hatóság szerint alapvetően nem bizonyított a potyautas jelenség a szálláshelyközvetítők kárára. Tehát nem lehetett arra érdemi bizonyítékot találni, hogy az árparitás nélkül a szálláshelyek a befektetéseinek hasznát érdemtelenül élveznék, abból gazdagodnának. Sőt, élő példák a nem szálláshelyközvetítő összehasonlító oldalak léte arra, hogy az árparitás nem szükséges ehhez.
Az egyedi mentesülés második feltételét sem tudta bizonyítani a, azaz azt, hogy a fogyasztók részesülnének a által állítottan elért hatékonyságnövekedésből. Bár a versenyhatóság már azt sem találta bizonyítottnak, hogy bármilyen érdemi hatékonyságnövekedés következne be, megvizsgálta ezt a feltételt is. Az állítólagos fogyasztókhoz eljutó előny a piaci átláthatóság és a keresési költségek csökkenése. A hatóság egyszerűen megválaszolta ezt a felvetést, mikor is kifejtette, hogy az árparitási klauzulák semmilyen módon nem növelik a transzparenciát és nem csökkentik a keresési költségeket. Ezt pedig a piac utóbbi években bekövetkezett fejlődése is bizonyítja.
A Bundeskartellamt szerint továbbá a versenykorlátozó rendelkezések nem elengedhetetlenek még akkor sem, ha elfogadnánk, hogy vannak hatékonysági előnyök és azok a fogyasztók javára válnak. Versenyjogilag tehát fennáll az érdemi versenykorlátozás ez esetben is. Külön kiemeli azt is a döntés, hogy a szálláshelyközvetítők lényegileg semmilyen innovációt nem jelentenek, érdemben fogyasztói jólétet növelő fejlesztéseket szinte nem végeznek. Emellett azt is fontosnak tartotta megjegyezni a német hatóság, hogy a versenykorlátozások nem, csak maga az érdemi verseny képes a fogyasztók javát szolgáló üzleti modelleket kialakítani, a által alkalmazott korlátozások viszont éppen ezt a versenyt korlátozzák.



A magyar versenyhatóság ágazati vizsgálatának téves következtetéseit, és a Bundeskartellamt határozatának helytállóságát bizonyítják az elmúlt fél év folyamatai, miszerint Magyarországon a szálláshelyközvetítők soha nem látott mértékben fejlődnek, addig nemzetközi szinten komoly árverseny kezdődött az árparitás megszűnésével. A magyar hatóság ágazati vizsgálatának következménye, hogy az ágazat hazai és nemzetközi versenyképessége jelentősen csökken és a végfelhasználók, a versenyjog által védett fogyasztók példátlan fogyasztói jólét veszteséget könyvelhetnek el. A GVH – szemben pl. a bankközi jutalékok piacával – lényegében abba a hibába esett az ágazati vizsgálat során, hogy a versenykorlátozó klauzulákat szükségesnek ítélte a piac megfelelő működéséhez, holott a piac érdemi vizsgálata – ahogy a Bundeskartellamt is kiemeli – rávilágít arra, hogy egytelen versenykorlátozó klauzula sem szükséges a vélelmezett előnyök eléréshez, ugyanis működőképes nemzetközi vállalatok bizonyítják, hogy pontosan ugyan azon előnyöket versenykorlátozás nélkül is tudják biztosítani.
Nem véletlen, hogy azon országokban, ahol a versenyhatóságok érdemben nem folytattak versenyvizsgálatot, a jogalkotás vette kézbe a helyzet rendezését és biztosította, hogy a fogyasztói jólétet ne veszélyeztesse a szálláshelyközvetítők által kialakított oligopolisztikus rendszer. Tekintettel a Bundeskartellamt egyértelmű versenyjogi következtetéseire, miszerint a szálláshelyközvetítők által alkalmazott szűk árparitási rendszer is egyértelműen versenykorlátozó, továbbá mivel semmilyen – tehát semmilyen – érdemi jótékony hatással nem járnak a fogyasztók számára, így Magyarországon is a jogalkotás tudja jelen helyzetben hatékonyan védeni a fogyasztói jólétet, valamint javítani az ágazat versenyképességét. Más országokhoz hasonlóan tehát Magyarországon is javasolt az árparitási klauzulák betiltása a szálláshelyközvetítői piacokon. Jobb példa nem is lehetne ehhez, mint a nemzetközi piacokon a német hatóság döntését követően beindult óriási verseny a szálláshelyek közvetlen árazása és a szálláshelyközvetítők között.
Egy érdekes adat a hatóság határozatából, hogy a a teljes jutalékbevételének 30 – 60%-át Google kereső szavak vásárlására fordítja . Ha figyelembe vesszük, hogy emellett munkavállalókat is alkalmaz, akkor mi sem szemléletesebb ennél, minthogy tehát a szállodai árból kifizetett 15% - 50%-ig terjedő jutalék semmilyen formában nem szolgálja a fogyasztók érdekét, kizárólag a szálláshelyközvetítők piaci pozíciójának megőrzésére fordítják azt. A jelentős összeget figyelembe véve alappal feltételezhető, hogy az egyébként extrém versenyző piacon ezt a forrást a szállodák a saját szolgáltatásuk fejlesztésére fordítanák jelentős részben. Kifejezetten igaz az ez a kis- és középvállalkozásokra, ahogy a hatóság határozata is kiemeli, hiszen ők szenvedik a legjelentősebb károkat ennek a magatartásnak köszönhetően.
A hatóság külön kiemelte, hogy éppen az árparitás eltörlése eredményezne javulást a szolgálatásban, hiszen ezáltal lenne a szálláshelyközvetítő arra kényszerítve, hogy a fogyasztók számára mind kedvezőbb szolgáltatásokat nyújtson. Az egyedi mentesülés vizsgálata során megállapította a Bundeskartellamt, hogy a szűk árparitási klauzulák korlátozzák az árversenyt, a minőségi versenyt mind a szálláshelyközvetítők között, mind pedig a szálláshelyek között. Az ágazati vizsgálatot követően a GVH piaci beavatkozása nem valószínű, így a jogalkotóra marad jelen piacon a fogyasztói jólét védelme.

BKartA, 20 Dezember 2013, B9-66/10 - HRS
B9-121/13 Bookingcom BV, Bookingcom (Deutschland) GmbH, HRS-Hotel Reservation Service Robert Ragge GmbH, Expedia Inc, Hotelverband Deutschland (IHA) eV
OLG Düsseldorf, 9 Januar 2015, VI-Kart 1/14 (V) - HRS

Rólunk / About Us

Források / Resources

  • Publikációk / Publications
  • Blog

Hírlevél / newsletter

© 2019 Versenyjogi Kutatóközpont / PPKE All Rights Reserved