A blogon megjelent bejegyzések nem tükrözik a Versenyjogi Kutatóközpont, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, illetve a kutatóközpont kutatóinak álláspontját, legfeljebb a bejegyzés szerzőjének az álláspontját tükrözhetik. A blogbejegyzések gyakran könnyedebb hangvételűek és nem feltétlenül a tudományos szakirodalom előmozdítása érdekében születnek.

Dömötörfy Borbála: Pont kerül évtizedes viták végére? – az Európai Bíróság ítélete a Lundbeck ügyben

Dömötörfy Borbála

Az Európai Bizottság 2009-ben, a Gyógyszeripari ágazati vizsgálatában[1] azonosította az ún. pay-for-delay megállapodásokat (értékátruházással járó szabadalmi vitarendezési megállapodásokat) potenciális versenyjogi problémaként. Ezt a bizonyos magyar vonatkozásokkal is rendelkező, Lundbeck és több generikus gyártó elleni eljárásindítás követte, melynek folyományaként 2013-ban megszületett a Bizottság marasztaló döntése[2] a Lundbeck és négy generikus vállalkozás ellen, mely szerint cél szerinti versenykorlátozó megállapodások megkötésével késleltették a generikus citalopram piacra lépését 2002-2003-ban az EGK és az Egyesült Királyság piacain. (A magyar vonatkozások Bizottság általi részletesebb vizsgálatára nem is kerülhetett sor, hiszen a vizsgált időszakban Magyarország nem volt uniós tagállam).

Az ügy több szempontból is érdekes. Egyrészt, a Bizottság döntésével szinte egyidőben született meg az amerikai Supreme Court Actavis[3] ügyben hozott, pay-for-delay megállapodások esetén az alkalmazandó jogi standardot megállapító precedensével, és jutott úgymond ellentétes következtetésre. Másrészt az úttörőnek számító ügy után több pay-for-delay megállapodásokkal szembeni eljárás[4] is megindult, melyek számára a Lundbeck ügy tanulságai relevánsak lehetnek. A Bíróság friss ítéletének bizonyos vonatkozásai emellett az Allianz Hungária[5], a Carte Bancaire[6], a magyar MIF ügy[7] és a Paroxetine[8] után a cél és hatás dichotómia szempontjából is relevanciával bírhatnak.

A pay-for-delay ügyek jövője szempontjából a Törvényszék 2016-ban a Lundbeck ügyben[9] született ítélete a róluk való gondolkodás alapjait letette: a szóban forgó megállapodások megítélése egyértelműen a potenciális verseny fogalmának mibenlététől függ (hiszen annak hiányában nem is lehetne szó versenyjogsértésről, megléte esetén viszont a megállapodás – szabadalom hiányában – egy versenytárs kivásárlását jelentené a piacról, ahogy ez történt a Fentanyl ügyben is, mely így sima piafelosztó versenykorlátozó megállapodásnak minősülne). Ahogy várható volt, a szabadalom kérdésben játszott szerepe tekintetében a Bíróság megerősítette a Törvényszék azon álláspontját, mely szerint a szellemi alkotások védelmére vonatkozó jogszabályok nem biztostanak jogot olyan megállapodások megkötésére „amelyek eredményeként a tényleges vagy potenciális piaci versenytársak részére azért fizettek, hogy ne lépjenek be a piacra”.[10]

Visszatérve a poteniális verseny kérdésére: a Bíróság nem okozott e téren meglepetést, érvelésében – ahogy az várható volt, és ahogy azt Kokott Főtanácsnok is tette indítványában[11] – jelentős mértékben támaszkodott a GUK előzetes döntéshozatali eljárásban kimondottakra. Ennek megfelelően:

  • Annak értékelése érdekében, hogy a valamely piacon jelen nem lévő vállalkozás potenciális versenyhelyzetben van‑e a piacon jelen lévő vállalkozással, azt kell eldönteni, hogy van‑e valós és konkrét lehetőség arra, hogy az előbbi vállalkozás az említett piacra lépjen, és versenyezzen, valamint a piac működését szabályozó gazdasági és jogi háttérre tekintettel az említett megállapodások hiányában lett volna‑e valós és konkrét lehetőség arra, hogy e vállalkozások hozzáférjenek az említett piachoz, és versenyezzenek az e piacon már letelepedett vállalkozásokkal. A gyógyszerágazat vonatkozásában e tekintetben vizsgálandó, hogy a generikus gyártónak ténylegesen fennáll‑e az egyértelmű piacralépési szándéka és képessége, és hogy e piacra lépés nem ütközik‑e leküzdhetetlen akadályokba. Szabadalom fennállása önmagában nem ilyen leküzdhetetlen akadály, ha egy generikus, amelynek ténylegesen fennáll az egyértelmű piacralépési szándéka és képessége, és az intézkedései révén késznek mutatkozik, hogy vitassa a szabadalom érvényességét, és felvállalja a bitorlási kereset kockázatát. [12]
  • A bíróság szintén kimondta, hogy a szubjektív elemek két vagy több vállalkozás közötti potenciális versenyhelyzet fennállásának bizonyítása érdekében történő figyelembevétele nem zárható ki, amennyiben az említett versenyhelyzetet nem kizárólag vagy lényegében ilyen elemek alapján állapítják meg. Ez különösen igaz az innovatív gyártó azzal kapcsolatos felfogására, hogy milyen kockázatot jelent kereskedelmi érdekeire az érintett generikus gyógyszergyártó, amely felfogás releváns a potenciális verseny fennállásának értékelése szempontjából, mivel meghatározza az originálisgyógyszer‑gyártó piaci magatartását. [13]

A cél szerinti versenykorlátozások vonatkozásában az ítélet megerősti a Paroxetine (és a Carte Bancaire) ítéletekben kimondottakat, mely szerint a „cél általi korlátozás” fogalmát szigorúan kell értelmezni, a pay-for-delay megállapodások pedig nem tekinthetők minden esetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi korlátozásnak”. Annak minősülnek viszont, „ha az érintett egyezség útján történő vitarendezési megállapodás vizsgálatából kitűnik, hogy az abban előírt értékátruházásokat kizárólag az a kereskedelmi érdek igazolja, amely mind a szóban forgó szabadalom jogosultja, mind pedig az állítólagos szabadalombitorló részéről az iránt áll fenn, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt, mivel azok a megállapodások, amelyekkel a versenytársak a versennyel járó kockázatokat tudatosan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel váltják fel, nyilvánvalóan a „cél általi korlátozásnak” minősítés alá tartoznak” [14]

Az ítélet – az Allianz Hungária és Carte Bancaire ítéletek által felkavart, majd a magyar MIF ügy és a Paroxetine ítéletek által „helyretett” – cél-hatás dichotmiához is szolgáltat további adalékot: egyrészt kiválóan végigvezeti a cél szerinti versenykorlátozások megítéléséhez e két utóbbi ítéletben felállított struktúrát, további hozzájárulást nyújtva a több évtizedes vita után a gyakorlat kikristályosításához, másrészt azt is megálapítja, mikor nincs szükség counterfactual elemzésre cél szerinti megállapodások esetén.

Röviden összegezve tehát:

  • Minden egyes esetben értékelni kell, hogy az innovatív által a generikus javára teljesített értékátruházások nettó pozitív egyenlege kellően jelentős volt‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözze hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről, és érdemi versenyt folytasson (nem szükséges, hogy a nettó pozitív egyenleg magasabb legyen mint a generikus által a piacra lépstől várt profit)[15]
  • Egy adott megállapodás „cél általi korlátozásnak” minősítése szempontjából kizárólag a megállapodás sajátos jellemzői bírnak jelentőséggel amely jellemzők alapján kell következtetni a verseny szempontjából esetlegesen fennálló különös károsságra, szükség esetén e megállapodásnak, a célkitűzéseinek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e megállapodás illeszkedik.[16]
  • A meg nem támadási kikötések hiánya nem releváns (a Paroxetine ügyhöz képest ez volt egy fontos különbség), ugyanis a megállapodások megkötését követően semmilyen érdeke nem fűződött a generikusnak ahhoz, hogy vitassák a Lundbeck szabadalmait, mivel a Lundbeck általi értékátruházások nagyjából megfeleltek annak a nyereségnek, amelynek elérésére piacra lépés esetén számítottak, illetve azon kártérítésnek, amelyet akkor kaphattak volna, ha a Lundbeckkel szemben pert nyertek volna, másrészt biztos és azonnali nyereségről volt szó, amelyet e gyártók anélkül szereztek meg, hogy vállalniuk kellett volna azon kockázatokat, amelyekkel a piacra lépés járt volna.[17]
  • A megállapodásokhoz kapcsolódó, a versenyt elősegítő hatások hiánya: nem tesz eleget a Paroxetine ítélet 107. pontjában megkövetelt bizonyítási szintnek ahhoz, hogy az említett megállapodásoknak a verseny szempontjából fennálló elegendő károsságát illetően észszerű kétségeket ébresszen, és azáltal el kelljen vetni e megállapodások „cél általi korlátozásnak” minősítését. (avagy, hogy Bobek főtanácsnok indítványát[18] idézzem, a hal halnak tűnik)

Korábban említettem, hogy a counterfactual elemzés szükségességének vonatkozásában hoz új elemet az ítélet: eszerint a „kontrafaktuális forgatókönyv” vizsgálata lehetővé teszi az összejátszásra irányuló magatartás hatásainak az EUMSZ 101. cikkre tekintettel történő értékelését akkor, ha az említett magatartás elemzése nem fed fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot ahhoz, hogy azt „cél általi korlátozásnak” lehessen minősíteni. Következésképpen a counterfactual elemzés  lefolytatása „nem lehet kötelező az összejátszásra irányuló magatartás „cél általi jogsértésnek” minősítéséhez, mivel az ezzel ellentétes megközelítés a „cél általi korlátozás” és a „hatás általi korlátozás” fogalmai közötti, magából az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szövegéből eredő egyértelmű különbségtétel tagadását jelentené.[19] A Bíróság tehát egyértelműen kimondja, hol van helye counterfactual elemzének cél szerinti versenykorlátozások esetében:

„amikor olyan megállapodásról van szó, amely következtében valamely vállalkozást átmenetileg a piacon kívül tartanak, meg kell határozni, hogy az említett megállapodás hiányában fennállt volna‑e annak valós és konkrét lehetősége, hogy e vállalkozás belépjen az említett piacra, meg kell állapítani, hogy e pontosítás az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó megállapodásokhoz hasonló megállapodás felei közötti potenciális versenyhelyzet fennállásának értékelésére, nem pedig az említett megállapodások „cél általi korlátozásnak” minősítésére vonatkozott.”[20]

 

[1] Final Report – Pharmaceutical Sector Inquiry: https://ec.europa.eu/competition/sectors/pharmaceuticals/inquiry/staff_working_paper_part1.pdf

[2] AT.39226 - Lundbeck

[3] FTC v. Actavis, Inc., 570 U.S. 136 (2013)

[4] AT.39612 – Perindopril (Servier), AT.39685 – Fentanyl, AT.39686 – Cephalon

[5] C-32/11 Allianz Hungária Biztosító Zrt. and Others v Gazdasági Versenyhivatal, ECLI:EU:C:2013:160

[6] C-67/13 P Groupement des cartes bancaires (CB) v European Commission, ECLI:EU:C:2014:2204

[7] C-228/18 Gazdasági Versenyhivatal v Budapest Bank Nyrt. and Others, ECLI:EU:C:2020:265

[8] C-307/18 GUK and Generics v CMA, ECLI:EU:C:2020:52

[9] T-472/13 Lundbeck v European Commission, ECLI:EU:T:2016:449

[10] C-591/16 P Lundbeck v European Commission, ECLI:EU:C:2021:243, para 122 („Ítélet”)

[11] C-591/16 P, Juliane Kokott Főtanácsnok indítványa, Lundbeck k. Európai Bizottság, ECLI:EU:C:2020:428

[12] Ítélet 54-60.

[13] Ibid 75-76.

[14] Ibid 112-114.

[15] Ibid 115.

[16] Ibid 131.

[17] Ibid 133-135.

[18] “ha valami úgy néz ki, mint egy hal, és a szaga is olyan, mint a halnak, feltételezhetjük, hogy az egy hal. Hacsak első látásra nincs valami szokatlan ennél a vizsgált halnál – például nincs uszonya, a levegőben lebeg, vagy illatos, mint a liliom –, nem szükséges e hal részletesebb vizsgálata ahhoz, hogy azt halnak minősítsük. Ha azonban van valami, a szokásostól eltérő a kérdéses hal esetében, még besorolható halként, de csak a kérdéses élőlény részletes vizsgálatát követően” (Michal Bobek Főtanácsnok indítványa, C-228/18 Gazdasági Versenyhivatal k Budapest Bank Nyrt. és társai, ECLI:EU:C:2019:678, para 51.)

[19] Ítélet 139-140.

[20] Ibid 143.

Oroszi Fanni: Újabb fejezet a Trucks-ügyben (AT.39824 ügy – Teherautók.)

Oroszi Fanni

Az Európai Bizottság még 2016-ban állapította meg hogy a fő teherautógyártók, köztük a Daimler, kartellmegállapodást kötöttek egymással az árak rögzítésére és a teherautók bruttó árának EGT-n belüli emelésére vonatkozóan.

A Sumal kártérítési keresetet indított a kartell egyik résztvevője, a Mercedes Benz Trucks España (MBTE) ellen Barcelonában. A kereset első körben elutasításra került a tagállami bíróság által arra hivatkozással, hogy az MBTE nem rendelkezik passzív perbeli legitimációval, mivel a Daimler volt az a jogi személy, amelyet az Európai Bizottság által indított, szankció kiszabására irányuló közigazgatási eljárás érint azon kartell tárgyában, amelyen a Sumal kártérítési igényei alapulnak. Vagyis az MBTE nem, csak a Daimler szerepelt a szankcionált vállalkozások között a Bizottság Trucks-döntésében.

Trust-busting az Egyesült Államokban

Szilágyi Pál

Nagyratörő címmel látta el a törvényjavaslatát Hawley szenátor amikor "The Trust-Busting for the Twenty-First Century Act" címmel látta el. Pusztán versenyjogász oldalról szemlélve brutális javaslatokat tartalmaz, mint pl.

  • a monopol helyzetet (nálunk gazdasági erőfölény) úgy is meg lehessen állapítani, hogy jelentős piaci erőt tud valaki valószínűsíteni vagy ha valószínűsíteni tudja, hogy a magatartásnak versenykorlátozó vagy más káros hatása van. Ez esetben nem kell érintett piacot és piaci részesedést meghatározni;
  • ilyen esetben a vállalkozáson van a bizonyítás terhe, hogy a versenyelőnyök nyilvánvalóan meghaladják a hátrányokat ÉS a vállalkozás nem tudna elérni hasonló versenyelőnyöket életképes üzlet alternatív megoldásokkal, amelyek kisebb versenyhátránnyal járnak;
  • a szankció keretében a bíróságoknak a jogsértő magatartással elért teljes profitot el kellene vonnia;
  • az alkalmazandó standard (a fogyasztói jólét helyett) a gazdasági verseny védelme lenne;
  • 100 milliárdos piaci kapitalizáció felett tilos bármilyen összefonódás (felvásárlás, egyesülés, stb.)
  • ahol valószínűsíteni lehet a káros versenyhatásokat nem kell érintett piacot és piaci részesedéseket meghatározni a fúziókontroll során;
  • nem lehet vélelmezni azt, hogy nincs versenyellenes hatás a vertikális és egyéb összefonódások vonatkozásában;
  • a "digitális domináns vállalkozásokra" még szigorúbb felvásárlási szabályok vonatkoznának, mint pl. az egy millió dollár feletti felvásárlásokról vélelmezni kell azok tisztességtelenségét és deceptív jellegét.

Csupa érdekesség :D

Messze vagyunk még ettől

Szilágyi Pál

A Versenyjogi Kutatóközpont egyik kutatási témája az utazási szolgáltatások piacának versenyjogi megítélése.

A napokban a német szállodaszövetség sajtóközleményt adott ki[1], amelyben támogatásáról biztosította azt a csoportos keresetet, amelyben közel 2000 szálloda perelte be a Booking.com-ot versenyjogi alapon kártérítése.[2] Mint közismert a Booking.com 2004 óta MFN klauzulákat alkalmaz, amelyek többek között lehetővé tették, hogy alkalmanként akár 50% jutalékot is elkérjenek egy-egy foglalás után.

A csoportos kereset a daBeisein kezdeményezésként folyik[3] és viszonylag könnyű volt csatlakozni hozzá. A per egy klasszikus amerikai filmet idéz szinte, „költségkockázat nélkül, kartelljogi szakértőkkel megtámogatva és egy csoportos menedzsmenttel ellátva”, online lehetett csatlakozni 2020. május 20-ig.

Új ítéleteket hozott az üzletkötéstől való elzárkózás vonatkozásában az Európai Bíróság – 2. rész

Szilágyi Pál

Az előző blogbejegyzésünket (Új ítéleteket hozott az üzletkötéstől való elzárkózás vonatkozásában az Európai Bíróság – 1. rész) a Slovak Telekom ítélet[1] első részének rövid bemutatásának szenteltük. Jelen bejegyzésben ezt folytatjuk (egyelőre érdemi komment nélkül).

Az Európai Bíróság megerősítette a korábbi joggyakorlatát, miszerint „[…] a jogszabályi kötelezettség releváns lehet az ágazati szabályozás hatálya alá tartozó erőfölényben lévő vállalkozás által tanúsított, az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartás értékelése szempontjából.”[2] Mindazonáltal a Bizottságnak még ilyen esetben is bizonyítania kell az EUMSZ 102. cikkének megsértését, nem vélelmezheti azt pl. az ágazati jogszabály előírásai alapján.[3]

Ha egy ágazati szabályozás hozzáférési kötelezettséget ír elő, akkor, ha az eljárás alá vont vállalkozás nem tagadja meg a hozzáférést, hanem a hozzáférés feltételei kapcsán merül fel a versenykorlátozó magatartás gyanúja, akkor nem a Bronner feltételeket [nélkülözhetetlen eszközökre vonatkozó előírásokat] kell alkalmazni.[4]

[1] C-165/19 P sz ügy Slovak Telekom, a.s kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2021:239.

[2] ibid. 57. pont.

[3] ibid.

[4] ibid. 59. pont.

 
 

Csakazértis Facebook

Szilágyi Pál

Az európai közvélemény nagy figyelmet szentel a németországi versenyhatósági fellépésnek, amelynek célkeresztjében a Facebook áll. (Erről korábban mi is írtunk: Pünkösty András: Versenyjogi össztűz alatt a Facebook – túlél-e a birodalom?)

A legújabb fejlemény, hogy 2021. március 24-én a Düsseldorfi Fellebbviteli Bíróság meghallgatást tartott[1], amelynek végén arra jutott, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez.

Az egyik alapvető kérdés a bíróság szerint, hogy tilos-e a versenyjogi szabályok szerint vajon az, hogy a közösségi háló használói nem dönthetnek arról, hogy csak a Facebook.com szolgáltatás kapcsán keletkező adatait használja-e a vállalkozás, vagy tágabban, más szolgáltatásokból szerzett adatokat is (pl. WhatsApp, Instagram, Oculus, más weboldalak). A bíróság külön felhívta a figyelmet arra, hogy versenyjogban nem jogosult a Bundeskartellamt indokolását sajátjával helyettesíteni olyan mértékben, hogy azzal megváltozzon a hatósági döntés lényegi tartalma, márpedig jelen esetben úgy tűnik, hogy a jelen ügyben már magasabb fokon is eljárt bíróságok jogértelmezése alapján más típusú jogsértésről beszélhetünk, mint amit a hatóság megállapított. Hovatovább, az is felmerült, hogy vajon ezt, a fogyasztói választási lehetőség hiányát, vajon érinti-e a hatósági határozat egyáltalán.

Szemelvények a DMA hatástanulmány alapozó tanulmányából - 1. rész

Szilágyi Pál

Ha a Digital Markets Act (DMA) vagy a Digital Services Act bizottsági közleményeit szemezgetjük, akkor a DMA egyik alaptanulmányát[1] ott nem tették közzé, de persze ez minket nem akadályoz meg abban, hogy szemezgessünk belőle. :D Az alábbiak nem a mi véleményünk, pusztán szemelvények a tanulmányból.

Mi a probléma és miért probléma?

Mi a probléma természete?

Egyes szolgáltatók kapuőrökké váltak

A szolgáltatások digitalizációja széleskörű innovációval járt együtt, ugyanakkor egyes szereplőket ez hozzásegítette ahhoz, hogy kapuőrök legyenek, azaz ellenőrzik a végfelhasználók által látható információkat és ahhoz történő hozzáférést, a funkciókat, pozícionálást, és az általános szerződési feltételeket azon üzletfelek számára, akiknek az üzlete ezen platformoktól függ. Pl. a németek 58%-a foglalt szállást a booking.com-on keresztük 2019 és 2020 között.

A kapuőrök a tőlük függő üzleti felhasználók üzleti feltételeit alá tudják ásni, illetve alakítani tudják független vállalkozások számára az innováció és belépési feltételeket

Az erős hálózati hatások okán a kapuőrök befolyásul alatt tudják tartani tőlük függő vállalkozásokat, a piachoz való hozzáférést, illetve az egyik piacon meglévő befolyásukat ki tudják terjeszteni más piacokra is. A befolyásuk továbbá tisztességtelen üzleti feltételeket eredményezhetnek a tőlük függő vállalkozások számára, a saját termékeiket előnyös helyzetbe tudják hozni, illetve különböző árukapcsolásokat tudnak sikeresen végrehajtani, amellyel a versenytársak pozícióját áshatják alá.

Új ítéleteket hozott az üzletkötéstől való elzárkózás vonatkozásában az Európai Bíróság – 1. rész

Szilágyi Pál

Az Európai Bíróság két ítéletet hozott március 25-én[1] amelyben az üzletkötéstől elzárkózást vizsgálta. Rövid poszt sorozatunkban kiemeljük az Európai Bíróság jelentősebb megállapításait és a végén elhelyezzük a korábbi joggyakorlat megállapításai viszonylatában.

Különleges felelősség[2]

„Az EUMSZ 102. cikk szerint tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik tehát azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt. […] A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 102. cikk értelmében vett „erőfölénnyel való visszaélés” fogalma olyan objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozás olyan magatartásaira vonatkozik, amelyek hatására – olyan piacon, ahol pontosan a szóban forgó vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült – a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők által nyújtott teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését.”[3]

Üzletkötéstől elzárkózás és a nélkülözhetetlen eszközök szerepe

„Annak megállapítása, hogy valamely erőfölényben lévő vállalkozás visszaélt a helyzetével, mivel

Hamburger fúziókontroll - EU Big Mac szendvics

Szilágyi Pál

2021. március 26-án az Európai Bizottság közzétett egy hatástanulmányt. (IP/21/1384 - Mergers: Commission announces evaluation results and follow-up measures on jurisdictional and procedural aspects of EU merger control) A röpke 115 oldalas hatástanulmány itt érhető el: https://ec.europa.eu/competition/consultations/2021_merger_control/SWD_findings_of_evaluation.pdf.

Az uniós fúziókontroll az egyablakos rendszeren alapulva, a "kellően nagy" összefonódásokat fogja fel, amelyet számos hatáskör átruházási szabály finomít. Többek között a Fúziós Rendelet alapján lehetőség van a tagállami hatóságoknak egy összefonódást az Európai Bizottsághoz utalni. 

A Bizottság a szabályozás grammatikai hiányosságát kiemelve, arra bíztatja a tagállami hatóságokat (bár korábban éppen ellenkezőleg, elbátortalanította őket attól), hogy a saját küszöbszámaikat el nem érő összefonódásokat is utalják bátran a Bizottsághoz, ha úgy ítélik meg. (lásd pl. 36., 56., 68. bekezdések).

(Az uniós fúziós szabályozás és a hatáskörmegosztás többek között éppen azon alapul, hogy a küszöbszámok biztosítják azt, hogy tagállamok közötti kereskedelmet érintő összefonódások alapvetően a Bizottságnál landoljanak, a kisebbek pedig ne, így nem életszerűtlen az, hogy a jövőben akár sikeresen is lehet egy ilyen fúziós Bizottsághoz megtámadni a bíróságok előtt hatáskör hiánya okán.)

Ezzel a Hamburger Fúziókontroll megjelenése elkerülhetetlen, a tagállami küszöbszámokat el nem érő és az uniós küszöbszámokat meghaladó összefonódások is a Bizottság előtt landolhatnak, míg a két küszöbszám közöttiek a tagállami hatóságoknál köthetnek ki.

Emlékezteztő:

Fúziós Rendelet 22. cikke: 

A Bizottsághoz történő áttétel

22. cikk (1) Egy vagy több tagállam kérelmezheti a Bizottságtól bármely 3. cikk szerinti összefonódás megvizsgálását, amely az 1. cikk értelmében nem közösségi léptékű, de hatással van a tagállamok közti kereskedelemre, és azzal fenyeget, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt a kérelmező tagállam vagy tagállamok területén.

E kérelmet az összefonódás bejelentését, vagy ha azt nem kell bejelenteni, annak az érintett tagállam tudomására hozását követő legfeljebb 15 munkanapon belül kell benyújtani.

Kutatóink kapcsolódó témájú publikációi:

Szilágyi Pál, ‘Az Összefonódások Vizsgálatának Ügyáttételi Lehetőségei’ (2005) I Versenytükör 33

 

AstraZeneca és versenyjog - 2. rész

Szilágyi Pál

Sokat szerepel a médiában az AstraZeneca mostanában, így gondoltuk röviden felemlegetjük a közelmúltbeli ügyét a versenyjog területén

A versenyjogban nagy visszhangot kiváltó ügy volt az AstraZeneca ügy, amely mind a Törvényszéket[1], mind az Európai Bíróságot[2] megjárta.

Az előző bejegyzésünkben az Európai Bíróság ítéletének egyik részét elemeztük, mostani bejegyzésünk a „rövidke” 206 bekezdésből álló ítélet második érdekes anyagi jogi részével foglalkozik.

Az alapügyben az Európai Bizottság kifogásolta, hogy az AstraZeneca egyes tagállamokban visszavonta a forgalombahozatali engedélyeitt (FHE), amely azzal jár, hogy a hatályos szabályozás szerint, hogy a generikus versenytársak nem tudtak egyszerűsített eljárásban engedélyt szerezni a saját termékeik forgalmazásához. A Törvényszék az ítéletében[3] kiemelte, hogy úgy tűnik, az, hogy az AstraZeneca visszavonta FHE-jeit, kizárólag azt akadályozta meg, hogy a lényegileg hasonló gyógyszerekre vonatkozó FHE-t kérelmezők igénybe vehessék a rövidített eljárást, és ezáltal megzavarta vagy késleltette a generikus termékek piacra lépését. Az a tény, hogy erre joga van, nem eredményezheti azt, hogy ne lenne alkalmazható az EUMSZ 102. cikke.

Az Európai Bíróság sok tekintetben megerősítette a Törvényszék ítéletét, amikor kimondta, hogy „valamely – akár erőfölényben lévő – vállalkozás részéről olyan stratégia kidolgozása, amelynek célja az értékesítései visszaesésének minimalizálása, és annak lehetővé tétele, hogy szembenézhessen a generikus termékek támasztotta versennyel, jogszerű, és a rendes verseny körébe tartozik, feltéve hogy a tervezett magatartás nem tér el az érdemeken alapuló, a fogyasztók javát szolgáló verseny körébe tartozó gyakorlatoktól.”[4] Nem tartozott azonban ebbe a körbe, ha a kizárólagos jog lejárát követően objektív igazolás nélkül visszavonta az AstraZeneca a forgalombahozatali engedélyeket, amivel meg akarta zavarni a generikus termékek bevezetését és a párhuzamos importot.[5] Objektív igazolhatóság körébe pedig nem tartozott önmagában a befektetésvédelemre történő hivatkozás[6], illetve az sem, hogy a visszavonás joga nem jelenti azt, hogy feltétlenül mentesülne az adott magatartás a versenyjogi következmények alól.[7] A bíróság továbbá hivatkozott a már megszokott elvárásra, miszerint a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozásokat különös felelősség terheli a belső piacon a hatékony és torzulásmentes verseny biztosítása vonatkozásában és így „az érdemeken alapuló versenyben részt vevő vállalkozás jogos érdekeinek védelmét szolgáló indokok, illetve objektív igazolás hiányában nem használhatja fel oly módon a szabályozási eljárásokat, hogy azzal megakadályozza vagy megnehezítse versenytársak belépését a piacra.”[8]

Az ítélet egyik jelentős hozadéka, hogy annak eredményeként más szabályozási területek által biztosított jogosultságokkal való élés, valamint más jogszabályok megsértése is lehet gazdasági erőfölénnyel való visszaélés.

 

[1] T-321/05 sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI:EU:T:2010:266.

[2] C‑457/10 P sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2012:770.

[3] AstraZeneca (T-321/05. sz. ügy) (n 1).675-677. pontok.

[4] C‑457/10. P. sz. ügy. AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság. ECLI:EU:C:2012:770 (n 2). 129. pont.

[5] ibid. 129-130. pontok.

[6] Különösen azért is így döntött az Európai Bíróság, mivel ennek nyoma nem volt fellelhető korábbi, belső dokumentumokban, a bírósági eljárásban merült csak fel, mint hivatkozási alap.

[7] ibid. 131-132. pontok és 135-136. pontok.

[8] ibid. 134. pont.

 

AstraZeneca és versenyjog - 1. rész

Szilágyi Pál

Sokat szerepel a médiában az AstraZeneca mostanában, így gondoltuk röviden felemlegetjük a közelmúltbeli ügyét a versenyjog területén

A versenyjogban nagy visszhangot kiváltó ügy volt az AstraZeneca ügy, amely mind a Törvényszéket[1], mind az Európai Bíróságot[2] megjárta.

A jogvita abból keletkezett, hogy egy egészen régi – és jól ismert – uniós szabályozás alapján gyógyszereket csak tagállamok által adott forgalombahozatali engedéllyel lehet forgalomba hozni. A forgalombahozatali engedély öt évre érvényes és lejárat előtt három hónappal lehet újabb öt évre kérvényezni a meghosszabbítását. Egy további gyakran alkalmazott jogintézmény a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, amelynek az egyik lényegi eleme, hogy nemzeti vagy európai szabadalom jogosultja kaphatja és öt évvel meghosszabbítható vele a jogi oltalom, legfeljebb 15 évig az első uniós forgalombahozatalt követően. Ennek oka az, hogy a hosszadalmas engedélyezési eljárás miatti oltalmi idő veszteséget részben kompenzálja a meghosszabbított oltalmi idővel. A tanúsítvány iránti kérelmet a forgalomba hozatalt követő hat hónapon belül lehet benyújtani és a kérelemben ez utóbbinak a főbb adatait, mint a keltét is be kellett jelenteni.

Az AstraZeneca versenytársai panaszt nyújtottak be 1999-ben az Európai Bizottsághoz azt panaszolván, hogy visszaélt a gazdasági erőfölényével. A Bizottság 2005-ben megállapította, hogy a vállalkozás visszaélt a gazdasági erőfölényével és 60 millió euró bírságot szabott ki arra hivatkozva, hogy „a versengő generikus gyógyszerek piacra kerülésének megakadályozása, illetve késleltetése, valamint a párhuzamos kereskedelem megakadályozása érdekében visszaéltek a szabadalmi rendszerrel és a gyógyszerkészítmények forgalmazásával kapcsolatos eljárásokkal.”

Az AstraZeneca az ügy(ek) tanulsága szerint félrevezette a szabadalmi hivatalokat szerte Európában annak érdekében, hogy a főként generikus versenytársakat kiegészítő jogi oltalom megszerzésével távol tudja tartani. Lényegében az AstraZeneca téved dátumot jelölt meg az első forgalombahozatali engedély dátumának. Ha az AstraZeneca a jogilag és tényszerűen helyes korábbi dátumot adja meg a beadványokban, akkor nem tudott volna kiegészítő oltalmat szerezni. Az Európai Bíróság arra alapozta megállapításait, hogy ez egy szándékos magatartás volt az AstraZeneca részéről, hiszen elhallgatta a tényeket, illetve szándékosan elhitette a szabadalmi hatóságokkal, hogy a későbbi dátum az első forgalombahozatali engedély dátuma.

Az Európai Bíróság ítélete megerősített olyan korábbi joggyakorlatot, miszerint „a „visszaélés” fogalma objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozások olyan magatartására vonatkozik, amely befolyásolja a piac szerkezetét, ahol pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására a termékeknek vagy a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők általi teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését”[3]. Ahogy az adott ügyre vonatkoztatva ez megjelent, az Európai Bíróság kiemelte, hogy „a hatóságok tévedésbe ejtése [nem jogszerű eszköz a saját jogértelmezése útján, a jogainak való megvédésére] … [az ugyanis] nyilvánvalóan ellentétes az érdemeken alapuló verseny fogalmával, és az ilyen vállalkozás azért való különös felelősségével, hogy magatartásával ne korlátozza az Unión belül a hatékony és torzulásmentes versenyt.”[4].

 

[1] T-321/05 sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI identifier: ECLI:EU:T:2010:266.

[2] C‑457/10 P sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2012:770.

[3] ibid. [74].

[4] ibid. [98].

A booking.com, mint kapuőr

Szilágyi Pál

A kutatóközpontunk egyik jelentős kutatási területe az utazási szolgáltatások versenypolitikai vizsgálata. 2020. december 15-én az Európai Bizottság közzétette javaslatait a digitális (európai) piac szabályozására.

A javaslat részletei elérhetőek itt.

Kicsit elrejtve, de szintén közzétették az ezt kísérő jelentést és hatástanulmányt itt: Digital Markets Act - Impact assessment support study : annexes.

Visszatérve az utazási piacokra, különösen a booking.com-ra, néhány megállapítás ebből:

  • a németek 58%-a a booking.com-on foglalt 2019-2020-ban. (A magyarok az eddigi információk szerint még nagyobb arányban használják; mivel ez piaci erő független kérdés, vélhetően a szallas.hu is hasonló cípőben jár.)
  • a booking.com vélhetően tisztességtelen szerződési feltételeket szab az MFN klauzulák kapcsán (9.o.) (régóta kimutattuk ezek fogyasztói jólétre gyakorolt káros hatásait a kutatóközpontban)
  • vélelmezhetően túlzóan magasak a jutalék árak (10.o.) (ezt is régen kimutattuk a kutatóközpontban, különösen más OTA-k párhuzamosan alkalmazott gyakorlatát is figyelembe véve)
  • az MFN klauzulák, a magas jutalékok és párhuzamos rendszerek kiszorító hatással járhatnak a piacokon, illetve akadályozzák a piacralépést (szintén régen kimutattuk ezt)
  • a booking.com várhatóan a kisebb szereplők kárára további 20%-os növekedést fog elérni 2022-re a piacokon

Folytatás következik.