A GVH először zárt le olyan összefonódás vizsgálatára indult eljárást, amelynek bejelentése az alternatív küszöbértékek alapján történt. 

A Tpvt. januári módosítása alapján már a Tpvt. 24. § (1) bekezdésben foglalt küszöbértékeket el nem érő összefonódást is be kell jelenteni a Gazdasági Versenyhivatalnál, ha nem nyilvánvaló, hogy az nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt az érintett piacon, különösen gazdasági erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként, és ha az érintett vállalkozáscsoportok előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen az ötmilliárd forintot meghaladja.

Tekintettel arra, hogy a januári módosítások folyamán a vizsgálati küszöbértékek is emelésre kerültek, felmerülhet az a probléma, hogy a viszonylag alacsony forgalmú érintett piacokon a küszöbértékeket nem teljesítő összefonódások is járhatnak a verseny jelentős mértékű csökkenésével. A GVH jogosultságot kapott arra, hogy megvizsgálja ezeket az összefonódásokat; a tranzakcióban résztvevő vállalkozások kötelezettsége pedig az, hogy bejelentsék ezeket a fúziókat. A jogbiztonság érdekében azonban az ilyen összefonódások esetén a GVH - szemben az általánosan érvényesülő 5 évvel - legfeljebb az összefonódás végrehajtásától számított 6 hónapon belül indíthatna vizsgálatot. 

A Vj/22/2017. számon indult ügyben az eljáró versenytanács először megvizsgálta, hogy az ötmilliárdos küszöb teljesül-e. A határozat indokolása szerint a Tpvt. 24. § (4) bekezdés szerinti másik feltételt („nem nyilvánvaló, hogy nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt”) az eljáró versenytanáccsal egyetértésével történő eljárás indítás esetén nem szükséges külön vizsgálni, ugyanis az eleve feltétele az eljárás megindításának. „[…] A Tpvt. 70. § (1b) b) pontja szerinti eljárás indítás esetén pedig (miként a jelen esetben is) az eljárás megindítására az ad alapot, hogy a bejelentés alapján ennek a feltételnek a teljesülése nem egyértelműen eldönthető. Miután pedig az eljárás erre tekintettel - az eljáró versenytanács egyetértésével - megindult, már nem szükséges a verseny jelentős mértékű csökkenésének a „nem nyilvánvalóságát” mint bejelentési (és eljárás indítási) feltételt értékelni, hanem a verseny jelentős mértékű csökkenésének a megvalósulását kell az összefonódásról a Tpvt. 30. § (1) bekezdése alapján történő érdemi döntés keretében értékelni.” 

Ezen logika alapján tehát amennyiben nem indul eljárás a bejelentés alapján, akkor 

a) nem érték el a bejelentési küszöbértékeket; és/vagy 

b) nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt.

Amennyiben az összefonódásban résztvevő felek árbevétele nem éri el az alternatív küszöbértéket, akkor a bejelentés beérkezésétől számított 8 napon belül a vizsgáló elutasítja a bejelentést. Ha pedig a „nem nyilvánvalóság” követelménye nem teljesül, a vizsgáló az eljáró versenytanáccsal egyetértésben hatósági bizonyítványt ad ki az összefonódást bejelentőnek a bejelentés beérkezésétől számított 8 napon belül.

Az egyszerűsített eljárás keretében (30 napos ügyintézési határidővel) lefolytatott vizsgálat során a GVH nem tárt fel olyan káros horizontális vagy portfólió hatást, ami károsíthatná a versenyt. A Gazdasági Versenyhivatal így engedélyezte az összefonódást, és megállapította, hogy az NHSZ Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft. Star Power Vagyonkezelő Kft. feletti közvetlen egyedüli irányításszerzésével megvalósuló összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt az érintett piacon.

face.jpg

2017. május 18-án jelent meg a DG COMP sajtóközleménye, mely szerint a Facebook Whatsapp felvásárlását vizsgáló 2014-es bizottsági eljárás során valótlan és félrevezető információt nyújtott be adatszolgáltatásai alkalmával. Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa kiemelte, hogy a vállalkozásoknak minden tekintetben meg kell felelniük az uniós fúziós előírásoknak, azaz valós információt kell szolgáltatniuk az eljárás alatt, ugyanis a Bizottságnak pontos tények teljes ismeretével kell rendelkeznie, hogy meg tudja ítélni az összefonódás hatásait. Amennyiben félrevezető tényt, adatot közöl a vállalkozás, úgy számolnia kell azzal, hogy a cselekményével arányos és elrettentő mértékű bírságot kap (maximum az előző évi árbevételük 1 %-ig terjedőt).

A vállalkozások tehát teljes felelősséggel tartoznak azért, ha helytelen, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak. Ez a felelősség szándékos magatartás mellett a gondatlanra is vonatkozik, és attól független, hogy volt-e bármilyen hatása a fúziók értékelésének végső eredményére.

Bővebben: 110 millió euróra bírságolták a Facebookot – a bizottsági és a GVH-s ügyek tanulságai

Több internetes forrás  is beszámolt arról, hogy az olasz szenátus hamarosan döntés hoz az árparitás és az ún. garantált legjobb ár klauzulákra vonatkozó, a parlament által benyújtott törvénytervezetről, amely a fogyasztók érdekeinek védelmét tekintve is kiemelkedő fontossággal bír.
A jelenleg alkalmazott klauzulák kizárják, hogy a szállásadó helyek a saját internetes felületükön kedvezőbb díjszabást tüntessenek fel, mint ami meghirdetésre kerül egyéb online utazási ügynökségek webes felületén.
A tervezet erre a problémára kíván megoldást nyújtani, védve a fogyasztókat és teret engedve a tényleges szabad versenynek. Mindazonáltal azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az olasz turisztikai iparágra is jelentős hatással bírna, hiszen felzárkózhatna Franciaországhoz és Németországhoz, ahol a verseny effajta torzulása már nincsen jelen. 
Mindebből úgy tűnhet, hogy ha a javaslat nem kerül elfogadásra, Olaszország lemarad a legnagyobb konkurensei (Franciaország és Németország) mögött, további gazdasági változásokat generálva.
A szenátus honlapján is elérhető a tervezet, amely a következőket tartalmazza:
Az Olasz Köztársaság Szenátusának  (Senato della Repubblica) 2085. számú törvénytervezetének 50. pontja
(Azon klauzulák semmissége, amelyek megtiltják a szállásadó helyek számára, hogy kedvezőbb árakat és feltételeket kínáljanak, mint a számítógépes helyfoglalási rendszereken rögzítettek.)
Semmis minden olyan megállapodás, amellyel a turisztikai tevékenységet ellátó jogi személy arra kényszerül, bármely módon vagy eszközzel, hogy a végfogyasztó számára ne kínálhasson kedvezőbb díjszabást és egyéb kondíciókat, mint amelyeket a vele szerződött, harmadik félen keresztül kerülnek meghirdetésre rá vonatkozóan, függetlenül a szerződésre egyébként irányadó jogi szabályozástól.
A Nemzeti Korrupcióellenes Hatóság (ANAC) és az Olasz Fogyasztóvédelmi Hatóság (AGCM) fenntartásokkal kezeli a javaslatot. Többek között azt kérdőjelezik meg, hogy a tervezet az egyenlő bánásmóddal, a szabad versenyhez való joggal, és a hatályos uniós direktívákkal összhangban van-e. Szabályozni kívánja a szerződési szabadságot is.
Kétségkívül egy komoly problémára kellene olyan megoldást találni, amely nem sért sem közösségi irányelvet, sem alapjogot. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az online hirdetési felületek kvázi összefogják a szállásadókat, amelyekből mind az újonnan csatlakozott hirdetők, mind a már regisztráltak profitálhatnak.
A kérdés rendkívül összetett, és nem csak a jogi szabályozás, hanem a gazdasági és szociális kihatásai miatt is.
Mindezek után a végső döntés immár a szenátus kezében van.
Vajon áldását fogja-e adni a törvényjavaslatra, amelyet legalább annyian üdvözölnek, mint amennyien bírálnak?

Források:

http://www.federalberghi.it/comunicati/comunicati.aspx?IDEL=265#.Vygqm2uLTIU     http://www.ansa.it/sito/notizie/economia/2016/03/14/ddl-concorrenza-federalberghisi-art.50_a05606b2-6006-4691-a67e-0f52bb8cf006.html    
http://www.lavoripubblici.it/news/2015/12/lavori-pubblici/Codice-Appalti-e-Direttive-Europee-segnali-negativi-dall-ANAC-e-dall-AGCM_16275.html 
Franciaországban 2015. augusztus 7. napján hatályba lépett Macron törvény kimondja a fent említett záradékok semmisségét, továbbá a szállásadóhelyek számára teljes rendelkezési szabadságot kínál az árak, kedvezmények rendelkezésének tekintetében.
Németországban 2015. december 23-án tiltották meg a Booking.com cégnek, hogy a korábban is említett záradékok alkalmazásával éljen
http://www.senato.it/service/PDF/PDFServer/BGT/00940669.pdf

MasterCard-Logo_300x.png

Január közepén volt szerencsém személyesen jelen lenni Londonban a Competition Appeal Tribunalon a MasterCard ellen folyó csoportos kereset („class action”) első olyan bírósági meghallgatásán, amin már materiális jellegű ügyek is szóba kerültek. A keresetet a Bíróság még nem fogadta be – ezen a meghallgatáson a kereset elindításához szükséges feltételek fennállását vitatták meg a felek és a Bíróság. E bejegyzésben a meghallgatáson elhangzottakról adok rövid összefoglalót a gazdasági kár méréséhez szükséges adatok és az alkalmazható közgazdasági módszerek kérdéseköreiben.[1]

Címkék: csoportos kereset magánjogi jogérvényesítés

Bővebben: Csoportos kereset – sajátos módszerek?

Az OTA éra végének kezdete?

20150422_booking_300x197.jpg

Csupa ilyen hatásvadász címmel jelenik meg most blogposzt, de jó érzés látni, azt amit kutatásaink évekkel ezelőtt és folyamatosan megerősítettek: az árparitási klauzulák versenykorlátozóak.

Az Európai Bizottság közzétette jelentését: http://ec.europa.eu/competition/ecn/hotel_monitoring_report_en.pdf 

Ezt a Bundeskartellamt üdvözölte, mint a korábbi döntésének megerősítését: http://www.bundeskartellamt.de/SharedDocs/Meldung/DE/AktuelleMeldungen/2017/06_04_2017_ECN_Bericht_Hotelportale.html

Itt az ideje, hogy a GVH és a jogalkotó is lépjen a magyar fogyasztók jólétének védelme érdekében.

 

Címkék: OTA booking.com MFN travel market utazásközvetítők

artisjus300x200.jpg

Régóta napirenden van, hogy a közös jogkezelők működése mostani formában versenykorlátozó, illetve a modern technikai kihívások nem igazolják a 20. században kivívott előjogokat. (Erről bővebben írtunk itt és itt.) Nem véletlen, hogy nem vállalta be az ArtisJus azt, hogy a GVH határozatot hozzon, inkább előre menekült kötelezettségvállalásba (lásd itt).

A közelmúltban született egy újabb ítélet, amely csak megerősíti korábbi következtetéseinket, miszerint a közös jogkezelők az Európai Unióban messze nem versenyeznek, illetve a kiváltságos helyzetüket előnyükre használják. 

Az Európai Bíróság C-641/15. sz. ügyében (Verwertungsgesellschaft Rundfunk GmbH kontra Hettegger Hotel Edelweiss GmbH. ECLI:EU:C:2017:131) az alábbi következtetésekre jutott:

Az osztrák közös jogkezelő állítása szerint egy osztrák szálloda (igen tetszetős :D) azáltal, hogy a szobákban rendelkezésre bocsátja a TV-ket, nyilvánossághoz közvetítést végez. A bíróság megerősítette, hogy korábbi ítéletei szerint a TV-vel történő adásközvetítés minősülhet nyilvánossághoz közvetítésnek. Ugyanakkor kifejtette, hogy "[m]indazonáltal többek között az előadóművészek kizárólagos jogától vagy a hangfelvétel‑előállítók jogától eltérően, amelyekről a 2006/115 irányelv 8. cikkének (1), illetőleg (2) bekezdése rendelkezik, a műsorsugárzó szervezetek e cikk (3) bekezdése szerinti kizárólagos joga a nyilvánosság számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségben történő nyilvánossághoz közvetítés esetére korlátozódik." ... "[a] belépti díj fizetésére vonatkozó feltétel tekintetében rá kell mutatni, hogy [...] ez a feltétel olyan ellenérték megfizetését feltételezi, amelyet a kifejezetten valamely televízió‑műsor nyilvánossághoz közvetítéséért kérnek, így abban az étteremben vagy bárban, ahol a televízió‑műsorokat közvetítik, az étel vagy italfogyasztás megfizetése nem tekintendő az e rendelkezés értelmében vett belépti díj megfizetésének."

 

Címkék: közös jogkezelők ArtisJus

„A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elfogadta az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület, a Filmjus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete, a Hungart Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület és a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége Közös Jogkezelő Egyesület (közös jogkezelők) kötelezettségvállalását, amelynek teljesítésével pontosabbá válik az üres hordozói díj meghatározása mind a díjfizetők, mind a díjjogosultak számára, és megvalósul az üres hordozói díj fogyasztói visszaigénylésének lehetősége is.”

A filmek, zenei- és irodalmi művek másolása manapság, a technika fejlődésével egyre egyszerűbbé, gyorsabbá és ezáltal egyre gyakoribbá válik. Az ilyen jellegű audio- és audiovizuális adattartalmak magáncélú felhasználása legálisnak minősül. Pontosan emiatt volt szükség a szerzők sajátos jogvédelmére az üres hordozói díj bevezetésével, melyet a közös jogkezelő szervezetek évente állapítanak meg, különféle gazdasági elemzésekre alapozva. Az üres kép- vagy hanghordózó forgalmazása után szedett jogdíj a gyártót, az importőrt, és az összes belföldi forgalmazót terheli, akik az Artisjus felé kötelesek adatszolgáltatásra, a fizetendő jogdíj megállapítása végett. A jogdíj pedig törvényi szabályozás alapján szétosztásra kerül az előadóművészek, zeneszerzők, írók, hangfelvétel-kiadók, filmelőállítók, filmalkotók és képzőművészek között.

Mivel a közös jogkezelő szervezetek monopolisztikus helyzetben vannak, ezért fontos vizsgálni, hogy a jogdíjak megállapításának körülményei megfelelően valósultak-e meg. A Gazdasági Versenyhivatal szerint az éves díj megállapításánál nem maximálisan vették figyelembe a tartalomfogyasztási szokások változásait, ezáltal pedig fogyasztói érdekek is sérülhettek.

A közös jogkezelő szervezetek kötelezettségvállalásait a GVH elfogadta, mely szerint:

  • Üres hordozói díj visszaigénylésének intézményesítése magánszemélyek számára, amennyiben saját tartalmaikat másolják a hordozókra
  • 3 éven keresztül közgazdasági elemzések az üres hordozói díj megalapozására, a versenyjogi szempontokat figyelembe véve
  • Edukációs kampány 3 éven keresztül a visszatérítési igényről való információnyújtásra
  • A honlapon önálló tájékoztatás a visszatérítési lehetőségekről
  • Heti 3x2 órás ügyfélfogadási idő
  • Magánszeméllyel való vitás kérdések esetén a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala keretében működő Egyeztető Testület eljárásában való részvétel, az eljárás költségeit megtérítve.

A visszaigénylés intézménye már a 2017-es jogdíjközleményben lesz megtalálható, a honlap pedig legkésőbb 2017. január 31-én elérhetik az érdeklődők.

Források:

http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016_os_sajtokozlemenyek/az_ures_hordozoi_dij_fogasztoi_visszaigenylesenek_.html

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

https://dalszerzo.hu/2016/12/09/jogkezeloi-kotelezettsegvallalas-versenyjogi-ugyben-ures-hordozo-dij/

http://mtmi.hu/dokumentum/513/mk10_web.pdf

http://www.mahasz.hu/faq

Címkék: közös jogkezelők ArtisJus üres hordozói díj

Az Európai Bizottság az egyik 2013 óta tartó nyomozását zárta le napjainkban. Eredménye, hogy az Apple Írország javára 13 milliárd eurót köteles visszafizetni.

Az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik az állami támogatások jogszerűségének a vizsgálata. E hatásköre keretében 2013 óta mélyreható vizsgálatokat indított a tagállamok által bizonyos vállalatok részére biztosított feltételes adómegállapításokkal kapcsolatban. Ennek következményeként több vállalat is célkeresztbe került, többek között a Fiat Chrysler, a Starbucks, a McDonald’s, és az Amazon, valamint a nekik kedvezményt biztosító országok, így Luxemburg, Hollandia és Írország. A feltételes adómegállapításokról, más néven rulingokról azt kell tudni, hogy önmagukban teljesen jogszerűek, az adóhatóságok a vállalatok kérelmére adnak előrejelzést arról, hogy egy adott ügylet milyen mértékű adókötelezettséget von majd maga után, valamint értelmezést adnak bizonyos speciális adójogi rendelkezéseket illetően. Az állami támogatások uniós ellenőrzésének a célja, hogy a tagállamok ne részesítsenek egyes vállalkozásokat másoknál kedvezőbb adóügyi bánásmódban, akár feltételes adómegállapításokon keresztül, akár más módon.

A Bizottság arra a megállapításra jutott az Apple-lel kapcsolatban, hogy a cég az adómegállapításoknak köszönthetően olyan előnyben részesült, amelyben más vállalatok nem, ezáltal jutva tiltott állami támogatáshoz. A rulingok által lehetővé vált, hogy az Apple jóval kevesebb adót fizessen be, számszerűsítve 2003 óta az európai nyeresége után 1%-ot adót rótt le, 2014-ben viszont már csak a nyeresége 0,005 %-át. Az adókedvezmények biztosítása az amerikai cég javára 1991 óta van folyamatban, azonban az állami támogatások joga a vizsgálatok megindításától visszafelé számított 10 éves elévülési időt tartalmaz, vagyis az eddig be nem fizetett adó visszatéríttetése 2003-tól lehetséges. Továbbá az európai szabályok értelmében a bírság kifejezés nem helytálló, mert a visszatérítésre való kötelezéssel csak a tisztességes verseny kerül helyreállításra.

A Bizottság megállapításaiban az szerepel, hogy Írország a feltételes adómegállapításokon keresztül olyan módszer alkalmazását tette lehetővé az Apple-nek, amely alapján belső felosztással a cég nyereségének nagy részét egy „központi irodához” tudta átcsoportosítani, ami után egyáltalán nem fizetett adót, a fennmaradó rész után fizetendő adót pedig Írországban rótta le. Ez a „központi iroda” semmilyen államhoz nem tartozott, nem volt sem alkalmazottja, sem saját telephelye, tevékenysége kizárólag alkalmi igazgatótanácsi ülésekből állt. A Bizottság vizsgálata arra irányult, hogy indokolatlan előnyt biztosított-e az Apple-nek a vállalkozás írországi adóköteles nyereségének kiszámítására jóváhagyott módszer. A vizsgálat kimutatta, hogy Írország olyan mesterséges belső nyereségfelosztást hagyott jóvá, amelynek nem voltak tényszerű és gazdasági indokai, melynek eredményeként az Apple más vállalkozásoknál lényegesen kevesebb adót fizetett, ami az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szerint jogellenes.

 

A Bizottság e döntése még nem jelenti azt, hogy az Apple fizetni is fog, hiszen a döntés ellen a cég is, és Írország is fellebbezett az Európai Bírósághoz.

Ahogy korábban előre jeleztem szakmai anyagokban, a szűk árparitási klauzulák a szállodai közvetítési piacon erősen versenykorlátozóak. A német versenyhatóság elnöke a döntésüket úgy jellemezte, hogy azoknak semmilyen érzékelhető pozitív hatása nincs a fogyasztókra nézve. (Lásd itt és itt.)

A minap jött ki a HOTREC jelentése az OTA-król. Nem fest túl szép képet, de pontosan összecseng azzal a megállapítással amelyeket szakmai anyagokban jeleztem, nevezetesen az OTA-k különösen káros hatással vannak a kis- és középvállalkozásokra, melyek szálláshelyeket üzemeltetnek. A HOTREC jelentés sajtóközleményét lásd itt. A címe is beszédes egyébként: Dominant online platforms gaining market share in travel trade, no signs of increased competition between online travel agents, azaz a domináns online platformok növelték a piaci részesedésüket az utazás értékesítési piacon és nincs jele annak, hogy nőne a verseny az utazásközvetítők között.

A Magyar Szállodaszövetség röviden regált is a jelenségre, hasonlóakat tapasztalva. Lásd itt.

A legújabb hír pedig, hogy Ausztira is a tettek mezejére lépett. Felismervén - vélelmezzük - hogy a versenyhatóságok vagy túlságosan lassúak vagy nem kellő komolysággal kezelik a helyzetet, jogszabály útján kívánkja megtiltani a szűkített árparitást. Lásd itt.

A magyar versenyhivatal az ágazati jelentésében nem tartotta kifejezetten aggályosnak a szűkített árparitási klauzulákat. Ahogy korábban kifjetettem tanulmányaimban (lásd pl. fentebb), a szűk árparitási klauzulák súlyosan versenykorlátozóak. Hovatovább, a versenyjogi szempontokon túlmenően az eltörlésük javítja a nemzetközi versenyképességet és az iparág versenyző jellegére tekintettel a fogyasztói jólét is jelentősen nőne az eltörlés hatására. Ez ha jól értjük egybevág a kormányzati elképzeléssel is. Javasolt tehát, hogy az Országgyűlés mielőbb fogadjon el a nyugat-európai országokhoz hasonló tiltó szabályozást.

(Disclaimer: A blogbejegyzés szerzője a szállodaiparban érdekelt.)

Az Európai Bizottság különböző vizsgálatok lefolytatása után megállapította, hogy Spanyolország hét profi futballklubját tiltott állami támogatásban részesítette, megsértve ezáltal az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, valamint tisztességtelen előnyhöz juttatva a klubokat. A klubok név szerint az FC Barcelona, a Real Madrid, a Valencia, az Athletic Bilbao, az Atlético Osasuna, az Elche, valamint a Hercules.
Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos úgy nyilatkozott, hogy tisztességtelen versenyhez vezethet, ha az adófizetők pénzét profi futballklubok finanszírozására használják fel.
Az uniós állami támogatási szabályok lényege annak a biztosítása, hogy az állam piaci beavatkozásai ne torzítsák a versenyt bizonyos piaci szereplők előnyben részesítése által. A futballklubok széleskörű tevékenységet folytatnak, mint például marketing, kereskedelem, tv-közvetítések, játékosok adása-vétele és mindezeket nemzetközi szinten, számos esetben jelentős forgalmat lebonyolítva.
A Bizottság első vizsgálata a Real Madrid, FC Barcelona, Athletic Bilbao és Atlético Osasuna számára nyújtott adókedvezményeket érintette.  Spanyolországban a foci klubok úgy adóznak, mintha korlátolt felelősségű társaságok lennének, azonban a fent említett négy klub adószintjét a nonprofit társaságoknak megfelelően állapították meg, aminek következtében 20 éven keresztül 5 %-kal kevesebb adót kellett fizetniük. A spanyol adójogszabályokat csak 2016 januárjában változtatták meg, megszüntetve a diszkriminatív adókedvezményeket. Mivel az érintett kluboknak juttatott adókedvezmények jogtalan támogatásnak minősülnek, így az eddigi megnemfizetett adójukat most kénytelenek utólag megfizetni. A Bizottság az elérhető adatok alapján a visszafizetendő összeget nem találja túlzottnak (0-5 millió euró/klub), de a pontos összeget a spanyol hatóságok fogják majd meghatározni.
A második bizottsági vizsgálat egy ingatlan-átruházást vett górcső alá, amely a Real Madrid és Madrid városa között jött létre. Ennek eredményeként állapították meg, hogy a tranzakcióval érintett ingatlant 18,4 millió euróval túlértékelték a Real Madrid javára.
A harmadik eljárás az állami tulajdonban lévő Valencia Institute of Finance (IVF) által a Valencia, az Elche és a Hercules részére nyújtott hitelbiztosítékokat vizsgálta. Az IVF-től kapott biztosíték lehetővé tette a klubok számára, hogy kedvezőbb feltételek mellett jussanak hitelhez, ami által olyan gazdasági előnyre tettek szert, amelyből a többi, támogatásban nem részesülő versenytársai kimaradtak. A hitelfolyósítás idején az említett klubok anyagi problémákkal küzdöttek, ennek ellenére a támogatás mégsem kapcsolódott olyan szerkezetátalakítási tervhez, amely a klubok életképességének javítását célozta, emellett a versenytorzítás ellensúlyozására vonatkozó intézkedések implementálása is elmaradt. A Bizottság annak érdekében, hogy a versenyfeltételek kiegyenlítődjenek a klubok között, a Valenciát (20,4 millió euró), a Herculest (6,1 millió euró) és az Elchét (3,7 millió euró) a kapott támogatások visszafizetésére kötelezi.
A gazdasági szereplőknek juttatott állami pénzek az uniós szabályokkal összeegyeztethetőek, ha azok megfelelnek a piaci magánbefektetők elvének. Amennyiben a támogatást nyújtó állam olyan módon viselkedik, ahogy hasonló piaci körülmények között, hasonló jellemzőkkel rendelkező bármely más piaci szereplő tette volna, akkor az állami beavatkozás nem minősül állami támogatásnak, azaz a vállalkozás nem részesül jogtalan előnyben.
Nemcsak a spanyol futballklubok kerültek az európai versenyhatóság látókörébe. A holland kluboknak nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban azonban a Bizottság azt állapította meg, hogy a négy holland klub (FC Den Bosch, MVV Maastricht, NEC Nijmegen és Willem II, Tilburg) nem részesült jogellenes előnyben a többi piaci szereplő kárára.  A PSV Eindhoven klubbal összefüggő ingatlan-átruházási tranzakcióban pedig fel sem merült állami beavatkozás. 
A holland klubok az anyagi helyzetük javítása miatt részesültek támogatásban, azonban megmentési és szerkezetátalakítási támogatásban csak olyan vállalkozások részesülhetnek, amelyek hajlandóak vállalni a Bizottságnak a Nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közleményében meghatározott feltételeket, valamint reális esélyük van a versenyképességük növelésére. Az érintett klubok vállalták a munkavállalóik, valamint a regisztrált játékosaik számának és fizetésüknek a csökkentését a kapott támogatás által okozott versenytorzulás mérséklése érdekében, ezért a támogatás nem minősült jogellenesnek.

Az alábbi bejegyzés műhelytanulmány formájában olvasható a PLWP műhelytanulmányok részeként is. Lásd itt.

 

1. BEVEZETŐ

Jelen tanulmány egy bemutató elemzése a világ legjobb versenyhatóságaként számon tartott Bundeskartellamt booking.com döntésének. Az ún. online utazásközvetítők (továbbiakban: OTA-k), lényegében egy a taxis világból jól ismert Uberhez hasonló platformként működnek. Összekötik a vállalkozásokat és a fogyasztókat, melyért cserébe a vállalkozásoktól jutalékot kapnak. A rendszerek működése a 2000-es évek elején indult hódító útjára, mára viszont szinte megkerülhetetlen szereplői lettek a turizmusnak. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk az eddigi egyetlen teljes, booking.com-ra összpontosító versenyelemzést tartalmazó hatósági döntést egy tanulmánysorozat egyik részeként.

 

2. A HATÓSÁG DÖNTÉSE


A Bundeskartellamt 2015. december 22-én határozatot hozott, melyben elmarasztalta a Booking.com B.V. vállalkozást (továbbiakban: booking.com) az ún. szűk árparitási klauzulák alkalmazásától, valamint kötelezte az általános szerződési feltételeinek megváltoztatására. A hatóság döntése területileg a németországi szállodákra és egyéb szállásadó helyekre terjed ki. A booking.com az amerikai Priceline, Inc. holland leányvállalata, amely egyben Németország vezető szállásfoglaló oldala is. A határozat szerint a booking.com által a szálláshelyekkel szemben alkalmazott általános szerződési feltételek, de az egyedi szerződéses feltételek is, az ún. legjobb ár klauzulák alkalmazásával sértik a versenyjogi szabályokat. A hatósági eljárás – tekintettel a korábbi HRS döntésre – az ún. szűk árparitási klauzulák alkalmazását és versenyjogi megítélését vizsgálta. A szűk árparitási klauzulák megtiltják, hogy egy szállásadó a saját online felületén kedvezőbb árakat kínáljon, vagy kedvezőbb minimum foglalhatósági feltételeket adjon meg.
A booking.com foglalási rendszere lehetővé tesz közvetlen foglalásokat, azonnali visszaigazolással, aktualizált szobaárakkal. A foglalással a szerződéses kapcsolat a szálláshely és a fogyasztó között jön létre. Ezzel párhuzamosan a fogyasztó és a booking.com között egy szálláshely közvetítési kapcsolat is létrejön. A fogyasztó részére nem számláznak fel költséget, hanem a fogyasztó a szálláshely számára fizeti ki a szálláshely által meghatározott árat. A szálláshely és a booking.com között ugyanakkor létrejön emellett egy szerződés a foglalási rendszerbe történő felvételről. Ennek keretében minden megvalósult foglalás után a szálláshely 10 – 50% közötti jutalékot fizet a booking.com részére. Az átlagos szálláshelyek számára a három legnagyobb OTA (booking.com, HRS és Expedia) messze a legnagyobb online bevételi forrást jelentik, bár megpróbálnak a függőség csökkentése érdekében mindent megtenni.
A Bundeskartellamt 2013. december 20-án a HRS vonatkozásában már megállapította, hogy az adott szállásközvetítő által alkalmazott legjobb ár- és feltételklauzulák versenyjogba ütköznek. Ezt a düsseldorfi bíróság is megerősítette 2015. január 9-én . Mindazonáltal a booking.com tovább alkalmazta a legjobbár klauzuláit, majd 2015. július 1. napjával azokat ún. szűk árparitási klauzulákra módosította.
A hatósági vizsgálat tárgya a szállásközvetítő portálok által nyújtott közvetítési szolgáltatás (szállásközvetítési szolgáltatás) volt, amely magába foglalja a keresés, összehasonlítás és foglalást szolgáltatásösszességét. Nem tartozott a vizsgálat szerint az érintett piac körébe a szállodák saját honlapja, a specializált portálok, melyek nem nyújtják ezen szolgáltatásösszességet, az online utazási irodákat, a szállásszervezőket és a metakeresőket. A piac ezen meghatározását a düsseldorfi bíróság korábban már megerősítette.
A nevezett érintett piacon alkalmazott legjobbár klauzulák érzékelhető versenykorlátozást eredményeznek a szállásközvetítő portálok és a szálláshelyek között. A szűkített legjobbár klauzulák csökkentik többek között a szálláshelyek számára annak a lehetőségét, hogy a szobaárak tekintetében megkülönböztessék magukat a szállásközvetítőkhöz képest. Bár a szűkített árparitási klauzulák formálisan egy ilyen árdifferenciálást lehetővé tesznek, ugyanakkor megtiltják, hogy a szálláshelyek az online oldalukon alacsonyabb árat alkalmazzanak, mint a booking.com portálján. Ez azt a visszás helyzetet eredményezi, hogy ha egy szálláshely egy szállásközvetítő oldalon célzottan alacsonyabb árat szeretne alkalmazni, akkor a saját oldalon ahhoz képest a booking.com árparitás miatt magasabb árat kellene meghatároznia. Ez pedig érthetően ahhoz vezet, hogy a szálláshelyek nem élnek a gyakorlatban az árdifferenciálás lehetőségével. Ez továbbá ahhoz is vezet, hogy a booking.com sem érdekelt az árak csökkentésében, vagy kedvezőbb feltételek biztosításában.
A szűk árparitási klauzulák versenykorlátozó hatását erősíti a szálláshelyekkel szembeni árparitási kikötés és a booking.com általános szerződési feltételei által előírt minimum rendelkezésre állási kikötés. Ezek szerint amíg a szálláshelyek a szállásközvetítő oldalon legalább egy szobát rendelkezésre bocsátanak, addig a szűk árparitási klauzulák teljes mértékben ki tudják fejteni a hatásukat. Emellett a szűk árparitási klauzulák piaclezáró hatással is járnak a már meghonosodott szálláshely oldalak kárára.
Hovatovább, a szűk árparitási klauzulák a szálláshelyek piacán is korlátozza a versenyt. E tekintetben a szálláshelyek közötti árverseny érintett, mivel a szálláshelyek nem tudnak kedvezőbb árat adni az oldalaikon, mint a közvetítő oldalon. A korlátozó hatást továbbá erősíti az Expedia által alkalmazott legjobbár klauzula.
A legjobbár klauzulák nem teljesítik az egyedi mentesülés feltételeit. A booking.com nem tudta bizonyítani, hogy az egyedi mentesülés feltételei teljesülnek. Nincsnek hatékonysági előnyök, továbbá azt sem tudta bizonyítani a booking.com, hogy fennállna a potyautas jelenség, amelyet a klauzulák orvosolnának.
A német versenyhatóság kifejezetten kiemelte, hogy az árparitási klauzulák ésszerűtlen korlátozását jelentik a booking.com-tól függőségben lévő kis- és közepes szálláshelyeknek.


3. A VERSENYJOGI KÉRDÉSEK


3.1. Az érintett piac


A versenyjog mai állása szerint a német versenyhatóság döntése az egyetlen, amelyben teljes versenyfelügyeleti eljárás során megállapították az érintett piacot a booking.com magatartása vonatkozásában. A Bundeskartellamt az érintett piac vonatkozásában a HRS döntésében követett elveket folytatta, melyet a düsseldorfi bíróság is helybenhagyott. A bírósági ítélet értelmében az érintett piac a közvetítési szolgáltatások kínálati piaca a szálláshelyközvetítők vonatkozásában (szállásközvetítési piac), amelyen a szálláshelyközvetítők eladóként, a szálláshelyek pedig vevőként jelennek meg. Nem tartozik a piachoz a szálláshelyek foglalási oldala, a specializált portálok, az online utazási irodák, a szállásszervező portálok, valamint a metakeresők.
A booking.com amellett érvelt, hogy az árparitási klauzulák puszta léte bizonyítja a szélesebb piacmeghatározást, azaz a foglalási piacok meghatározását érintett piacként. A booking.com álláspontja szerint minden rendelkezésre álló értékesítési csatorna egyenrangú. Ehhez egyébként hasonlatos a példája szerint a repülő utak foglalásának piaca, ahol az egyes csatornák és a közvetlen értékesítés egymással versenyeznek.
A Bundeskartellamt szerint a keresleti helyettesíthetőség elve alapján nem helytálló a booking.com érvelése, így nem indokolt a korábbi, bíróság által jóváhagyott gyakorlattól való eltérés. Az egységes és tág foglalási piac nem tekinthető kiindulási alapnak. A keresés, összehasonlítás és foglalás együttese tekinthető érintett piacnak.
A szálláshelyek részéről keresleti oldalon megjelenő szolgáltatás a szálláshely foglalások közvetítése. Ehhez képest mellékszolgáltatás az interneten való megjelentetés és összehasonlíthatóvá tétel. A megjelentetés és a portál vonzóvá tétele a közvetítő érdeke a szálláshely szolgáltatók versenyében ugyanis így tudnak kiemelkedni. Ennek a költségeit azonban a szálláshelyekre terhelik, mint reklám- és összehasonlítási szolgáltatás költsége. A szűkebb érintett piac meghatározását bizonyítja az is, hogy a HRS 2012-ben képes volt áremelést véghezvinni és a szolgáltatási feltételeit szigorítani, és amelyet az érintett szálláshelyek kénytelenek voltak elfogadni.
Az érintett piac meghatározás szűk voltát erősíti a közvetett hálózati hatás jelenléte is. A funkcionális helyettesíthetőség a szálláshelyközvetítők közvetítői szolgáltatása között korlátozott a hálózati hatások miatt.
A többek által sugalmazott egyéb értékesítési csatornák nem tartoznak az értinett termékpiac körébe. A kínálati helyettesíthetőség pl. a metakeresők részéről nem ok más piacmeghatározásra, hiszen tényszerűen a döntés idejében azok nem nyújtanak foglalási lehetőséget, hanem átirányítják a fogyasztót egy szállodai foglalási oldalra, vagy egy szálláshelyközvetítő oldalra.
Érintett földrajzi piacként a Bundeskartellamt a düsseldorfi bíróság ítéletével összhangban a nemzeti piacot jelölte meg. Ennek okai között szerepelt a Németországban aktív hotelportálok gazdasági súlypontja, a területi jelenléte, a portálkínálatok tartalmi megjelenítése, a reklámok köre és a portálok piaci fejlődése, valamint a szálláshelyek és a hotelvendégek területi keresleti lehetőségei, a tényleges fogyasztói magatartások és szokások.
3.2. A versenykorlátozás
A Bundeskartellamt szerint a booking.com és a szálláshelyek közötti megállapodás a német versenytörvény 1. §-a szerint (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, továbbiakban: GWB), valamint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján is versenykorlátozó és ilyen hatással is járnak.
A booking.com által alkalmazott legjobb ár klauzulák a versenyjog értelmében vett versenykorlátozó megállapodások. Megállapodásnak minősülnek ugyanis tipikusan az általános szerződési feltételekben alkalmazott kikötések is, amelyek egy másik vállalkozásra nézve kötelezőek. A megállapodások körébe tartoznak továbbá az olyan klauzulák is, amelyek egy másik vállalkozást arra köteleznek, hogy bizonyos feltételek esetén azonosan kedvező árakat vagy feltételeket kell biztosítson. Végezetül a hivatal azt is megjegyzi, hogy az azonos, vagy hasonló feltételekkel alkalmazott szerződések esetén azokat együttesen kell elbírálni, nem egyesével.
A tagállamok közötti kereskedelem a hatóság szerint kétségkívül érintett lehet, a szerződések, a szerződéses feltételek alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem korlátozására.
A booking.com által alkalmazott szűk árparitási kikötések versenykorlátozó hatásúak voltak, amely hatást más szálláshelyközvetítők hasonló rendelkezései csak erősítenek. A szálláshelyközvetítési portálok esetén az alkalmazott szűk árparitás jogellenesen korlátozza a szálláshelyeket. Ezt a megközelítést a düsseldorfi bíróság is jóváhagyta. Az árparitási klauzulák kedvezőtlenné teszik, hogy a szálláshelyek kedvezőbb közvetítői feltételeket kapjanak egyes szálláshelyközvetítőktől. Hovatovább új piacra lépők elől is lezárják a piacot az ilyen feltételek.
A Bundeskartellamt megerősíti, hogy a helyes elemzési módszer annak vizsgálata, hogy mi lenne a versenykorlátozó megállapodások nélkül a piaci helyzet. Nem fogadható el így többek között az az érv sem, hogy a tág árparitáshoz képest a jelenlegi szűk árparitásos piaci helyzet kedvezőbb, hiszen a kérdés nem ez, hanem az, hogy fennáll-e versenykorlátozás, azaz a klauzulák eredményeként van-e versenykorlátozás vagy sem?
A versenykorlátozó hatása a szűk árparitási klauzuláknak egyértelmű. A szálláshelyek bár az egyes szálláshelyközvetítők esetén megadhatnak eltérő, alacsonyabb végfelhasználói árakat a booking.com-hoz képest. Ez a magatartás elviekben lehet profitábilis a szálláshely számára, ha a másik szálláshelyközvetítő alacsonyabb jutalékot alkalmaz és az a magatartás a szálláshely nyereségét növelné. Ugyanakkor a szűk árparitási klauzulák megtiltják a szálláshely számára, hogy a saját foglalási oldalán kedvezőbb árakat vagy foglalhatóságot adjon meg, mint ami a booking.com oldalán szerepel. A két tényező hatása a gyakorlatban azt eredményezi, hogy egyrészt a szálláshely nem határozhatja meg szabadon az általa nyújtott szolgáltatás árát. Ez tehát a vállalkozás ármeghatározási szabadságát korlátozza, amely versenykorlátozásként hat a szálláshelyek piacán is. Ameddig a szálláshelyek a saját oldalukon nem határozhatják meg szabadon az árat, addig az ármeghatározás nem piaci alapon történik, a szálláshelyközvetítők piacán nem a kereslet határozza meg az árakat. Másodsorban a klauzula hatására a szálláshely, ha más szálláshelyközvetítő esetén alacsonyabb árakat is adna meg, arra lenne kényszerítve, hogy a saját oldalán a booking.com oldalán alkalmazott magasabb árat tüntesse fel. A szűk árparitási klauzulák előnyeiként emlegetett elvi lehetőségek a gyakorlatban nem tudnak érvényesülni, így valójában elméleti lehetőségek.
A klauzulák továbbá az alábbi versenykorlátozó hatásokkal is járnak: a) az árdiszkrimináció hiányában a szálláshelyek nincsenek arra kényszerítve, hogy jobb feltételeket vagy árakat határozzanak meg az egyes közvetítők esetén; b) a versenykorlátozó hatások felerősödnek a minimum foglalhatóság, a kontingensek és a legjobb árgarancia következtében; valamint c) a szűk árparitási klauzulák a piacot lezárják, illetve kiszorító hatással járnak.
Bármely tényezőt összevetve azzal a helyzettel, amely a korlátozás nélkül fennállna, arra a következtetésre jut a versenyhatóság, hogy a booking.com által alkalmazott klauzulák hatásukban versenykorlátozóak. A Bundeskartellamt alapos vizsgálatot és elemzést követően egyetlen pozitív valóságos, reális lehetőséget sem tudott azonosítani a szűk árparitási klauzulák esetén.
A versenyhatóság azonban nem csak a szállásközvetítői piacon látta megalapozottnak a versenykorlátozás fennállását, hanem a szálláshelyek esetén is, azaz a tényleges szobaárak esetén is versenykorlátozó hatással járó magatartást állapított meg.
Utóbbi esetén a Bundeskartellamt megerősítette, hogy a vizsgálati modell az, hogy a klauzulák hatását azzal a helyzettel kell összevetni, mintha azok nem érvényesülnének.
Az árparitási klauzulák szükségszerűen korlátozzák a szálláshelyek ármeghatározási képességét, ármeghatározási szabadságát. A rendelkezések ugyanis megszüntetik az árdifferenciálás lehetőségét, amely inherens része az ármeghatározási szabadságnak. A szálláshelyek egymás közötti versenyében ez azt jelenti, hogy hasonló szobák esetén a szálláshely nem tud kedvezőbb feltételt adni, mint a booking.com oldalán. A klauzulák tehát szinte teljesen kiiktatják az árat, mint versenytényező a közvetlen online értékesítés esetén. Eredményét tekintve a lehetséges árcsökkentés a végfogyasztó érdekében megszűnik, ahogy a kedvezőbb árajánlatok lehetősége is bizonyos időszakokra. Ezzel a verseny egyik leglényegesebb eleme kerül kiiktatásra. A versenyhatóság külön kiemelte, hogy az árparitás eltörlése jelentősen növelné az árversenyt a szálláshelyek között is.
A hatóság által azonosított versenykorlátozások nemcsak elméleti korlátozások, hanem egyértelmű az érzékelhető versenykorlátozó hatás.


4. AZ EGYEDI MENTESÜLÉS LEHETŐSÉGE


A Bundeskartellamt megvizsgálta, hogy a booking.com által alkalmazott feltételek teljesítik-e az egyedi mentesülés feltételeit és arra a következtetésre jutott, hogy azok nem teljesülnek. A versenyhatóság elnöke a döntést ismertető tájékoztatón egyenesen úgy fogalmazott, hogy „semmilyen érzékelhető előnye a fogyasztóknak nem származik” azokból.
A versenyjogi mentesülési lehetőség egyik feltétele sem teljesült tehát a vizsgált alapján. A klauzulák nem vezetnek hatékonyság javuláshoz. Nem lehetett ugyanis egyetlen ilyen tényezőt sem azonosítani a vizsgálat során. Hovatovább a legtöbb esetben inkább fogyasztói jólét veszteség állapítható meg, így pl. kiemeli a hatóság, hogy a szálláshelyközvetítők a saját javukra fordítják a szálláshelyektől kapott jutalékot és a működés során semmilyen formában nem növelik a fogyasztói jólétet. Hovatovább, pl. a gyakran hangoztatott „reklám a hotelnek” sem teljesül a valóságban, hiszen a szálláshelyközvetítők – igen hatékonyan – magukat reklámozzák, nem pedig a szálláshelyeket. A versenyhatóság tehát hosszasan elemezte a hatékonysági előnyöket, de érdemben egyet sem tudott azonosítani.
Érdekességként felmerült, hogy a booking.com a saját bevétel kiesését állította be káros piaci hatásként, ha megszűnne a szűk árparitás. A Bundeskartellamt azonban helyesen rávilágított arra, hogy a vállalkozás bevétel kiesése kizárólag a vállalkozásnak lenne hátrányos, sem a fogyasztói jólétet nem érintené, sem pedig a piaci versenyre nem lenne káros hatással.
A klasszikus potyautas érvet is cáfolta a német hatóság. A szálláshelyközvetítők egyik gyakran hangoztatott érve, hogy ha nem lenne árparitás, akkor a szálláshelyek az ő befektetéseiken gazdagodnának, mivel a szálláshely oldalon történő összehasonlítást követően az alacsonyabb árú szálláshely oldalán foglalnának. Ez az érv a jól ismert cellofán tévedéshez hasonlatos jelentős tévedésként értékelhető, ha egy versenyhatóság elfogadja, hiszen csak abban az esetben lehetséges ennek elfogadása, ha nem volt kellő körültekintő piacelemzés. E tekintetben is a német versenyhatóság helyesen értékelte a piacot. A hatóság szerint alapvetően nem bizonyított a potyautas jelenség a szálláshelyközvetítők kárára. Tehát nem lehetett arra érdemi bizonyítékot találni, hogy az árparitás nélkül a szálláshelyek a booking.com befektetéseinek hasznát érdemtelenül élveznék, abból gazdagodnának. Sőt, élő példák a nem szálláshelyközvetítő összehasonlító oldalak léte arra, hogy az árparitás nem szükséges ehhez.
Az egyedi mentesülés második feltételét sem tudta bizonyítani a booking.com, azaz azt, hogy a fogyasztók részesülnének a booking.com által állítottan elért hatékonyságnövekedésből. Bár a versenyhatóság már azt sem találta bizonyítottnak, hogy bármilyen érdemi hatékonyságnövekedés következne be, megvizsgálta ezt a feltételt is. Az állítólagos fogyasztókhoz eljutó előny a piaci átláthatóság és a keresési költségek csökkenése. A hatóság egyszerűen megválaszolta ezt a felvetést, mikor is kifejtette, hogy az árparitási klauzulák semmilyen módon nem növelik a transzparenciát és nem csökkentik a keresési költségeket. Ezt pedig a piac utóbbi években bekövetkezett fejlődése is bizonyítja.
A Bundeskartellamt szerint továbbá a versenykorlátozó rendelkezések nem elengedhetetlenek még akkor sem, ha elfogadnánk, hogy vannak hatékonysági előnyök és azok a fogyasztók javára válnak. Versenyjogilag tehát fennáll az érdemi versenykorlátozás ez esetben is. Külön kiemeli azt is a döntés, hogy a szálláshelyközvetítők lényegileg semmilyen innovációt nem jelentenek, érdemben fogyasztói jólétet növelő fejlesztéseket szinte nem végeznek. Emellett azt is fontosnak tartotta megjegyezni a német hatóság, hogy a versenykorlátozások nem, csak maga az érdemi verseny képes a fogyasztók javát szolgáló üzleti modelleket kialakítani, a booking.com által alkalmazott korlátozások viszont éppen ezt a versenyt korlátozzák.

 

5. ZÁRSZÓ


A magyar versenyhatóság ágazati vizsgálatának téves következtetéseit, és a Bundeskartellamt határozatának helytállóságát bizonyítják az elmúlt fél év folyamatai, miszerint Magyarországon a szálláshelyközvetítők soha nem látott mértékben fejlődnek, addig nemzetközi szinten komoly árverseny kezdődött az árparitás megszűnésével. A magyar hatóság ágazati vizsgálatának következménye, hogy az ágazat hazai és nemzetközi versenyképessége jelentősen csökken és a végfelhasználók, a versenyjog által védett fogyasztók példátlan fogyasztói jólét veszteséget könyvelhetnek el. A GVH – szemben pl. a bankközi jutalékok piacával – lényegében abba a hibába esett az ágazati vizsgálat során, hogy a versenykorlátozó klauzulákat szükségesnek ítélte a piac megfelelő működéséhez, holott a piac érdemi vizsgálata – ahogy a Bundeskartellamt is kiemeli – rávilágít arra, hogy egytelen versenykorlátozó klauzula sem szükséges a vélelmezett előnyök eléréshez, ugyanis működőképes nemzetközi vállalatok bizonyítják, hogy pontosan ugyan azon előnyöket versenykorlátozás nélkül is tudják biztosítani.
Nem véletlen, hogy azon országokban, ahol a versenyhatóságok érdemben nem folytattak versenyvizsgálatot, a jogalkotás vette kézbe a helyzet rendezését és biztosította, hogy a fogyasztói jólétet ne veszélyeztesse a szálláshelyközvetítők által kialakított oligopolisztikus rendszer. Tekintettel a Bundeskartellamt egyértelmű versenyjogi következtetéseire, miszerint a szálláshelyközvetítők által alkalmazott szűk árparitási rendszer is egyértelműen versenykorlátozó, továbbá mivel semmilyen – tehát semmilyen – érdemi jótékony hatással nem járnak a fogyasztók számára, így Magyarországon is a jogalkotás tudja jelen helyzetben hatékonyan védeni a fogyasztói jólétet, valamint javítani az ágazat versenyképességét. Más országokhoz hasonlóan tehát Magyarországon is javasolt az árparitási klauzulák betiltása a szálláshelyközvetítői piacokon. Jobb példa nem is lehetne ehhez, mint a nemzetközi piacokon a német hatóság döntését követően beindult óriási verseny a szálláshelyek közvetlen árazása és a szálláshelyközvetítők között.
Egy érdekes adat a hatóság határozatából, hogy a booking.com a teljes jutalékbevételének 30 – 60%-át Google kereső szavak vásárlására fordítja . Ha figyelembe vesszük, hogy emellett munkavállalókat is alkalmaz, akkor mi sem szemléletesebb ennél, minthogy tehát a szállodai árból kifizetett 15% - 50%-ig terjedő jutalék semmilyen formában nem szolgálja a fogyasztók érdekét, kizárólag a szálláshelyközvetítők piaci pozíciójának megőrzésére fordítják azt. A jelentős összeget figyelembe véve alappal feltételezhető, hogy az egyébként extrém versenyző piacon ezt a forrást a szállodák a saját szolgáltatásuk fejlesztésére fordítanák jelentős részben. Kifejezetten igaz az ez a kis- és középvállalkozásokra, ahogy a hatóság határozata is kiemeli, hiszen ők szenvedik a legjelentősebb károkat ennek a magatartásnak köszönhetően.
A hatóság külön kiemelte, hogy éppen az árparitás eltörlése eredményezne javulást a szolgálatásban, hiszen ezáltal lenne a szálláshelyközvetítő arra kényszerítve, hogy a fogyasztók számára mind kedvezőbb szolgáltatásokat nyújtson. Az egyedi mentesülés vizsgálata során megállapította a Bundeskartellamt, hogy a szűk árparitási klauzulák korlátozzák az árversenyt, a minőségi versenyt mind a szálláshelyközvetítők között, mind pedig a szálláshelyek között. Az ágazati vizsgálatot követően a GVH piaci beavatkozása nem valószínű, így a jogalkotóra marad jelen piacon a fogyasztói jólét védelme.

BKartA, 20 Dezember 2013, B9-66/10 - HRS
B9-121/13 Bookingcom BV, Bookingcom (Deutschland) GmbH, HRS-Hotel Reservation Service Robert Ragge GmbH, Expedia Inc, Hotelverband Deutschland (IHA) eV
OLG Düsseldorf, 9 Januar 2015, VI-Kart 1/14 (V) - HRS

Az alábbi bejegyzés műhelytanulmány formájában olvasható a PLWP műhelytanulmányok részeként is. Lásd itt. (Szilágyi P, ‘A német versenyhivatal HRS döntése’ PLWP 2016/18.)

Bevezető

Jelen tanulmány egy bemutató elemzése a világ legjobb versenyhatóságaként számon tartott Bundeskartellamt HRS döntését mutatja be[1] a döntést felülvizsgáló düsseldorfi bírósági ítélet[2] figyelembevételével. Az ún. online utazásközvetítők (továbbiakban: OTA-k), lényegében egy a taxis világból jól ismert Uberhez hasonló platformként működnek. Összekötik a vállalkozásokat és a fogyasztókat, melyért cserébe a vállalkozásoktól jutalékot kapnak. A rendszerek működése a 2000-es évek elején indult hódító útjára, mára viszont szinte megkerülhetetlen szereplői lettek a turizmusnak. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk az eddigi egyetlen teljes versenyelemzést tartalmazó hatósági döntést egy tanulmánysorozat egyik részeként. 

A hatóság döntése

A Bundeskartellamt 2013. december 20-án döntést hozott az ún. HRS ügyben. A HRS Magyarországon kevésbé jól ismert szálláshelyközvetítő szolgáltató. A tevékenysége a szallas.hu vagy a booking.com portálokkal vethető leginkább össze.

A versenyhatóság a határozatában megállapította, hogy a HRS által alkalmazott legjobbár klauzulák versenykorlátozóak Németország területére nézve. A hatóság azok alkalmazását megtiltotta a jövőre nézve.  A HRS szálláshelyekkel kötött ún. MFN (legkedvezőbb vásárlói feltételek) kikötései sértik a versenyjogi rendelkezéseket. Az érintett termékpiac a szálláshelyek szobáinak értékesítése ún. szálláshelyportálokon keresztül, amely egész Németország területét lefedi. A HRS általános szerződési feltételeiben, de az egyes egyedi szerződésekben található MFN feltételek a verseny jelentős korlátozását jelentik a szálláshelyközvetítők és a szálláshelyek között is. Emiatt nem szükséges annak vizsgálata, hogy cél szerint versenykorlátozó kikötésekről van-e szó.

A HRS által kötött szolgáltatási szerződések alapján a szálláshelyek bekerülnek a HRS szálláshelyfoglalási rendszerébe. Ennek keretében a HRS nem vásárol szobakontingenseket, hanem egyes szobákat közvetít, amelyért egy standard jutalékot kap foglalásonként. A határozat pillanatában 15%-ot.

A fentiek mellett van egy szerződéses kapcsolat a szálláshely vendégei és a HRS között is. A HRS foglalási rendszerén keresztül a fogyasztó követlen foglalást tud tenni adott árak mellett. A fogyasztó részére a HRS nem számláz semmilyen költséget és a vendégek csak a feltüntetett szálláshely árat fizetik ki.

Az MFN kikötések a HRS és a szálláshelyek között létrejövő szerződéses kapcsolat keretében kerülnek alkalmazásra, melyek betartását a HRS szisztematikusan ellenőrzi is és megszegés esetén szankciókat alkalmaz.

A termékpiacba nem tartoznak bele az offline értékesítési csatornák. Ennek oka, hogy a szálláshelyközvetítő oldalakon a vásárlók a keresés, összehasonlítás és foglalás szolgáltatásegyüttesét kapják. Az érintett földrajzi piac pedig Németország, tekintettel arra, hogy a portálok az egész ország területét lefedik, a portáloknak tipikusan regionális fókuszuk van, helyi alkalmazottakkal.

Az MFH kikötések jelentős mértékben hatás alapon korlátozzák a versenyt. Megszüntetik a szálláshelyközvetítő oldalak számára annak a kényszerét, hogy alacsonyabb jutalékokat ajánljanak fel a szálláshelyek számára, vagy hogy a versenytársakkal szemben új stratégiákat dolgozzanak ki. Új vállalkozások számára a piacralépés jelentősen nehezebb és a szálláshelyek számára is jelentősek a korlátozások. Utóbbiak nem tudják arra használni a szálláshelyközvetítő portálokat vagy egyéb értékesítési csatornákat, hogy más árakat vagy feltételeket ajánljanak. Hovatovább a Németországban működő másik két nagy szálláshelyközvetítő portál alkalmazott MFN kikötések csak felerősítik a versenykorlátozást.

Az MFN kikötések vertikális korlátozások, azonban a jelen ügyben a csoportmentességi rendeletek nem alkalmazhatóak, ahogy az egyedi mentesülés sem. Ami az egyedi mentesülést illeti, az MFN kikötések előnyei nem haladják meg az azokkal járó versenykorlátozó hatásokat. A hatóság szerint, még ha van is potenciális hatékonysági előnye az MFN kikötéseknek a potyautas jelenség kiküszöbölése kapcsán, akkor is marginális. A korlátozás továbbá nem nélkülözhetetlen, valamint a fogyasztók nem részesülnek az elért előnyből kellő mértékben. A kikötések továbbá tisztességtelen korlátozást jelentenek a kis- és középvállalkozások számára.

A határozat értelmében a vonatkozó kikötéseket rövid időn belül meg kellett szüntetnie a HRS-nek.

A versenyjogi kérdések

Az érintett piac

Az érintett termékpiac a szállodai szobák értékesítése szálláshelyközvetítőkön keresztül. Az érintett termékpiac magába foglal minden olyan terméket és szolgáltatást, amely helyettesítőként szolgál a fogyasztók szemszögéből vizsgálva. Jelen esetben meg kell különböztetni az egyes értékesítési csatornákat és a HRS által nyújtott értékesítéshez kapcsolódó szolgáltatásokat tekintettel a jelentős különbségekre. Így pl. nem mellékes, hogy a szolgáltatásokat együttesen nyújtják-e, vagy egyesével, vagy, hogy az értékesítési lánc azonos szintjén történik-e azok alkalmazása. Figyelembe kell továbbá venni a szolgáltatások körét és irányát is. Bár a hatóság a piac mindkét oldalát figyelembe veszi, elsősorban a szálláshelyekre összpontosított.

A vizsgálat alapján a versenyhatóság arra jutott, hogy az online értékesítés nem helyettesítője az offline értékesítésnek, hanem azok kiegészítik egymást. Az online értékesítés esetében a szálláshelyközvetítők közvetlen kapcsolatot hoznak létre a szálláshelyek és a leendő vendégek között. A közvetlen szerződéses kapcsolat alapján a szálláshelyszolgáltatók gyakran szolgáltatás csomagot is értékesítenek, valamint a keresés-összehasonlítás-foglalás együttese jelenik meg a fogyasztók felé. A szálláshelyek saját oldalai vagy a specializált portálok nem tudnak ilyen szolgáltatásösszességet kínálni sem a szálláshelyek irányába, sem a fogyasztók irányába. Az online utazási irodák és az utazási irodai portálok általában nem rendelkeznek közvetlen szerződéses kapcsolattal a szálláshelyek irányába, így az értékesítési lánc más szintjén működnek.  A metakeresők tipikusan csak árösszehasonlítási szolgáltatást nyújtanak és szintén a disztribúciós lánc más szintjén működnek.

A versenykorlátozás

A Bundeskartellamt szerint az MFN kikötések sértik a német versenytörvény 1. §-át, valamint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését.

A HRS és a szálláshelyek között alkalmazott MFN kikötések hatás alapon bizonyosan versenykorlátozóak. A kikötések megszüntetik a versenynyomást, hogy a szálláshelyközvetítők alacsonyabb jutalékokat alkalmazzanak a szálláshelyek számára, vagy, hogy új értékesítési innovációkat vezessenek be, valamint nehezebb a piacralépés is.

A szálláshelyek számára igen nehéz eltérő árak vagy feltételek alkalmazása akár az egyes szálláshelyközvetítők, akár más értékesítési csatornák esetén.

Az MFN kikötések versenyjogi értelemben megállapodások, melyben a felek kifejtik az akaratukat egy bizonyos piaci magatartás tanúsítása érdekében. Megállapodásnak minősül versenyjogi értelemben az az akaratkifejezés is, amellyel egy vállalkozás felhatalmaz egy másikat olyan magatartás tanúsítására, amely utána kötik azt. A jelen ügyben felmerült tényállás esetén egyértelműen ilyen helyzetekről van szó.

A szálláshelyek azt vállalták szerződéses kötelezettségeik körében, hogy egyetlen más vállalkozás számára sem biztosítanak kedvezőbb feltételeket, mint a HRS számára, vagy ha mégis, akkor a kedvezőbb feltételeket biztosítják az utóbbinak is. (MFN kikötések)

A HRS MFN kikötései lehetővé teszik, hogy a szálláshelyközvetítő meghatározott magatartást kérjen számon a szálláshelyeken, azaz, hogy a szálláshelyek számára az Interneten elérhető legkedvezőbb árakat, kapacitást és egyéb feltételeket biztosítsa.

Felmerült annak a kérdése, hogy vajon a HRS nem versenyjogi értelemben vett ügynök-e? A versenyhatóság megállapítása szerint azonban a HRS nem valódi ügynök, tehát a versenyjogi rendelkezések, így a versenykorlátozó megállapodások tilalma alkalmazandó. Az igazi, versenyjogi értelemben vett ügynöki megállapodások esetén az ügynök nem visel érdemben gazdasági kockázatot a szerződött szolgáltatás vonatkozásában, hanem nagymértékben a megbízó instrukciói szerint kell eljárnia. A HRS azonban nem valódi ügynök, hiszen az MFN kikötések semmilyen olyan rendelkezést nem tartalmaznak, amely a megbízónak tudható be, sőt, a versenykorlátozás a HRS-nek tudható be. A szálláshelyek érdemben nincsenek befolyással a HRS magatartására. Az MFN kikötések tehát nem az ügynök, sokkal inkább a megbízó magatartását korlátozzák. A HRS továbbá nem egy függő helyzetben lévő személy, hanem saját maga viseli a gazdasági és pénzügyi kockázatokat.

Felmerült az a kérdés is, hogy vajon nem járulékos versenykorlátozásokról van-e szó?  Ezt azonban a hatóság egyértelműen elvetette, hiszen a kérdéses rendelkezések nem egy egyébként nem versenykorlátozó megállapodáshoz kapcsolódnak, hanem éppen ellenkezőleg. Azokra nincs szükség a potyautas jelenség megakadályozásához. Attól pl. nem lesz szükséges egy MFN kikötés, mert azt sokan alkalmazzák, sőt, ha így van, akkor a HRS által alkalmazott csak erősíti a piacon a versenykorlátozást.

A kérdéses rendelkezések tehát hatás alapon bizonyosan versenykorlátozóak. A Bundeskartellamt szerint a HRS által alkalmazott MFN kikötések objektíven alkalmasak arra, hogy közvetlenül korlátozzák a szálláshelyek ármeghatározási szabadságát, melyet erősíti a hatékony felügyelet lehetősége. A versenykorlátozás több tekintetben is megjelenik, egyrészt a szálláshelyközvetítők között, másrészt a szálláshelyek között.

A szálláshelyközvetítők esetében a versenykorlátozás kihat a versenyre a jutalékok tekintetében, a legjobb feltételek nyújtása tekintetében, valamint a piacralépés nehézségére nézve. Az MFN kikötések megszüntetik a szálláshelyközvetítők közötti versenyt a tekintetben, hogy törekedjenek érdemben versenyezni a jutalékok mértékére nézve. Csökkentik tehát a márkák közötti versenyt és a márkán belüli versenyt is. Az alacsony szobaárak és foglalási feltételek jelentőségét éppen az MFN kikötések alkalmazása támasztja alá, hiszen így akarják biztosítani a szálláshelyközvetítők, hogy senki ne ígérjen alájuk árakban vagy foglalási feltételekben.

Az MFN kikötések gazdasági hatása olyan, mintha közvetlen összejátszás lenne a szálláshelyközvetítők között, azaz a tekintetben, hogy egy adott szállodai szobát milyen minimum áron értékesítsenek. Mivel a szálláshelyek nem tudnak kedvezőbb árakat kínálni online, így a HRS-t semmi sem tartja vissza, hogy emelje a jutalékát, hiszen azt a szálláshely még a vevőre sem tudja átterhelni. A HRS oldalán alkalmazott ár tehát egy központi jelentőségű versenytényező. Összességében az MFN kikötések erős versenykorlátozó hatással járnak, melyből a HRS profitál.

Az MFN klauzulák megakadályozzák továbbá más szálláshelyközvetítő portálok fejlesztéseinek kibontakozását, valamint az értékesítési csatornák fejlesztését. Így pl. a HRS 40 szállodát regisztrált ki a rendszerből, mert valamilyen csomag formában alacsonyabb áron értékesítettek szobákat más rendszereken keresztül.

Az MFN kikötések továbbá megnehezítik a piachoz való hozzáférését az új versenytársaknak. Ha egy új piacra lépő szálláshelyközvetítő nem tud alacsonyabb áron kínálni szobákat pl. alacsonyabb jutalékok biztosítási által, akkor jelentősen nehezedik a piacra lépés. A szálláshelyeknek is kevésbé vonzó egy új partnerrel szerződni, ha az alacsonyabb jutalékokat nem tudják a vevőiknek közvetíteni. Ahogy a Bundeskartellamt kiemeli, végezetül a HRS MFN kikötései különösen károsak a versenyre nézvén, hiszen a meggyökeresedett vállalkozásokat védi az innovatív piacralépőktől. A kikötések még a különösen hatékony vállalkozásokat is megakadályozza a piacralépésben.

Az MFN kikötések azonban nem csak a szálláshelyközvetítők között korlátozzák a versenyt, hanem a szálláshelyek között is. Az árparitási klauzulák megakadályozzák, hogy pl. a jutalék csökkenésből elért előnyöket a szálláshelyek a vevőknek, a fogyasztóknak eljuttassák. Ez pedig kevesebb szállóvendéghez vezet. Ha a szálláshely nem tud differenciált árakat meghatározni, akkor nem tudják hatékonyan fedezni a költségeiket. A HRS hotel partnerei nem szabadok az ármeghatározásukban pl. a speciális ajánlatok esetén sem (pl. reggelivel vagy anélkül történő szobaár). A szálláshelyeknek lényegében bármilyen speciális ajánlatát fel kell töltenie a HRS oldalára is. A kikötésnek köszönhetően a márkán belüli verseny jelentősen korlátozott. Az ármeghatározás szabadsága a versenyt csak erősítheti. Az ármeghatározás minden esetben a szálláshelyek szabadsága kell legyen, hiszen ők viselik a kockázatát. Nem kényszeríthetőek tehát a szálláshelyek MFN klauzulák által arra, hogy azonos árat kínáljanak az egyes értékesítési csatornákon. Ez igaz nem csak az online, hanem az offline értékesítési csatornákra is, ugyanis utóbbiakra is korlátozó hatást gyakorolnak a kikötések.

Az egyedi mentesülés lehetősége

A Bundeskartellamt megvizsgálta, hogy alkalmazható-e a német versenytörvény, vagy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesülés. Az MFN kikötések csökkentik az árversenyt és a minőségi versenyt mind a szálláshelyközvetítők között, mind a szálláshelyek között. A Bundeskartellamt vizsgálata alapján a négy mentesülési feltételből az első három nem teljesül. Nem nő a hatékonyság, nem részesülnek a fogyasztók az előnyökből kellő mértékben, továbbá nem is elengedhetetlen a kikötés a vélelmezett előnyök eléréséhez.

A német versenyhatóság kiemeli, hogy nem igazán van bármi alapja a potyautas jelenségnek. A potyautas jelenség lényege jelen ügyben, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a szobaárakban megjelenő különbségek káros hatással lennének a szálláshelyközvetítők által tett befektetésekre és így az általuk nyújtott szolgáltatások minőségére, valamint a szálláshelyközvetítők közötti versenyre. Ez azonban nem állja meg a helyét a hatóság szerint, hiszen pl. a HRS befektetései nem szerződés specifikusak és a portál általános megítélését javítják, tehát nem veszélyeztetheti azt a potyautas jelenség. A szálláshelyközvetítői oldalon felmerülő ún. billboard hatás nem valószínűsíthető jelenség. A szálláshelyközvetítők közötti verseny továbbá minden további nélkül biztosítani tudja a minőségi versenyt közöttük.

A Bundeskartellamt összevetette a HRS állításait a piaci tényekkel és arra jutott, hogy nem található arra semmilyen bizonyíték, hogy a HRS jelenlegi jutalékrendszere – beleértve az MFN kikötéseket is – képes növelni a hatékonyságot, más, MFN kikötések nélküli rendszerekhez képest. Még az sem világos a hatóság szerint, hogy bármilyen hatékonyság növekedés egyáltalán megfigyelhető.

Összességében tehát az MFN kikötések versenykorlátozóak és lényegileg semmilyen fogyasztói jólétnövekedési előny nem származik belőlük, tehát jogellenesek, mondta ki a Bundeskartellamt.

A düsseldorfi bíróság ítélete

A Bundeskartellamt határozatát megtámadták a düsseldorfi bíróság előtt, amely a kérdéses ügyben 2015-ben hozott ítéletet.[3] A bíróság lényegében minden kérdésben a versenyhatóság határozatát erősítette meg, így külön nem térünk ki az ítélet részleteire. Lényegében egyetlen érdemi kérdésben sem tévedett a bíróság szerint a versenyhatóság, sőt kiemelte, hogy teljes és körültekintő piacelemzést végzett. A bíróság továbbá áttekintette a piac fejlődését is az ítéletében is szintén arra a következtetésre jutott, hogy a piacon jelentős és érzékelhető érdemi versenykorlátozás állt fenn, amely nem mentesülhet a német versenytörvény, vagy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján sem. Külön kiemelte, hogy szintén nem talált bármilyen hatékonysági érvet az MFN kikötések mellett, különösen pedig nem igazolható a potyautas jelenség fennállása.

Zárszó

A magyar versenyhatóság ágazati vizsgálatának téves következtetéseit, és a Bundeskartellamt, valamint a düsseldorfi bíróság határozatának helytállóságát bizonyítják az elmúlt évek folyamatai, miszerint Magyarországon a szálláshelyközvetítők soha nem látott mértékben fejlődnek, addig nemzetközi szinten komoly árverseny kezdődött az árparitás megszűnésével. A magyar hatóság ágazati vizsgálatának következménye, hogy az ágazat hazai és nemzetközi versenyképessége jelentősen csökken és a végfelhasználók, a versenyjog által védett fogyasztók példátlan fogyasztói jólét veszteséget könyvelhetnek el. A GVH – szemben pl. a bankközi jutalékok piacával – lényegében abba a hibába esett az ágazati vizsgálat során, hogy a versenykorlátozó klauzulákat szükségesnek ítélte a piac megfelelő működéséhez, holott a piac érdemi vizsgálata – ahogy a Bundeskartellamt is kiemeli – rávilágít arra, hogy egytelen versenykorlátozó klauzula sem szükséges a vélelmezett előnyök eléréshez, ugyanis működőképes nemzetközi vállalatok bizonyítják, hogy pontosan ugyan azon előnyöket versenykorlátozás nélkül is tudják biztosítani.

Nem véletlen, hogy azon országokban, ahol a versenyhatóságok érdemben nem folytattak versenyvizsgálatot, a jogalkotás vette kézbe a helyzet rendezését és biztosította, hogy a fogyasztói jólétet ne veszélyeztesse a szálláshelyközvetítők által kialakított oligopolisztikus rendszer. Tekintettel a Bundeskartellamt egyértelmű versenyjogi következtetéseire, miszerint a szálláshelyközvetítők által alkalmazott szűk árparitási rendszer is egyértelműen versenykorlátozó, továbbá mivel semmilyen – tehát semmilyen – érdemi jótékony hatással nem járnak a fogyasztók számára, így Magyarországon is a jogalkotás tudja jelen helyzetben hatékonyan védeni a fogyasztói jólétet, valamint javítani az ágazat versenyképességét. Más országokhoz hasonlóan tehát Magyarországon is javasolt az árparitási klauzulák betiltása a szálláshelyközvetítői piacokon. Jobb példa nem is lehetne ehhez, mint a nemzetközi piacokon a német hatóság döntését követően beindult óriási verseny a szálláshelyek közvetlen árazása és a szálláshelyközvetítők között.

Egy érdekes adat a hatóság booking.com határozatából[4], hogy a booking.com a teljes jutalékbevételének 30 – 60%-át Google kereső szavak vásárlására fordítja[5]. Ha figyelembe vesszük, hogy emellett munkavállalókat is alkalmaz, akkor mi sem szemléletesebb ennél, minthogy tehát a szállodai árból kifizetett 15% - 50%-ig terjedő jutalék semmilyen formában nem szolgálja a fogyasztók érdekét, kizárólag a szálláshelyközvetítők piaci pozíciójának megőrzésére fordítják azt. A jelentős összeget figyelembe véve alappal feltételezhető, hogy az egyébként extrém versenyző piacon ezt a forrást a szállodák a saját szolgáltatásuk fejlesztésére fordítanák jelentős részben. Kifejezetten igaz az ez a kis- és középvállalkozásokra, ahogy a hatóság határozata is kiemeli, hiszen ők szenvedik a legjelentősebb károkat ennek a magatartásnak köszönhetően.

A hatóság külön kiemelte határozatában, hogy éppen az árparitás eltörlése eredményezne javulást a szolgálatásban, hiszen ezáltal lenne a szálláshelyközvetítő arra kényszerítve, hogy a fogyasztók számára mind kedvezőbb szolgáltatásokat nyújtson. Az egyedi mentesülés vizsgálata során megállapította a Bundeskartellamt, hogy az MFN klauzulák korlátozzák az árversenyt, a minőségi versenyt mind a szálláshelyközvetítők között, mind pedig a szálláshelyek között. Az ágazati vizsgálatot követően a GVH piaci beavatkozása nem valószínű, így a jogalkotóra marad jelen piacon a fogyasztói jólét védelme.


[1] BKartA, 20 Dezember 2013, B9-66/10 - HRS

[2] OLG Düsseldorf, 9 Januar 2015, VI-Kart 1/14 (V) - HRS

[3] Ibid.

[4] Lásd részletesen Pál Szilágyi, ‘A német versenyhatóság booking.com döntése’ PLWP 2016/17, http://plwp.eu/evfolyamok/2016/175-2016-17.

[5] Köztudomású, hogy a két nagy szálláshelyközvetítő a Google AdWords öt legnagyobb ügyfele közé tartozik világszinten.

SIKERES VERSENYJOGI KONFERENCIA

Az idén 10. születésnapját ünneplő Versenyjogi Kutatóközpont május 20-án nemzetközi konferenciát szervezett a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról. Az immáron negyedik éve tartó rendezvénysorozat újabb eseményét idén is Darák Péter, a Kúria elnöke nyitotta meg. Vendégeink között köszönthettük Anita Vegtert, az NmA, a Holland verseny- és szabályozó hatóság fogyasztói ügyekkel foglalkozó vezetőjét, Veronica Manfredit, a Bizottság JIgazságügyi és Fogyasztói ügyekkel foglalkozó főigazgatóságának osztályvezetőjét és Szente Istvánt, az NFH főigazgatóját (nem mellékesen Pázmány öregdiákunkat). Összesen 17 meghívott előadó három panelban megvitatta a megtévesztő reklámokkal kapcsolatos általános fogyasztó- és versenyvédelmi feladatokat, a gyerekreklámok és az online marketing aktuális kérdéseit.

További részletekért kattintson ide: www.ucp.versenyjog.com

Az alábbiakban megtalálható a House of Lords - köztudottan igen igényes - legújabb jelentésének az OTA-kra - különösen az árparitásra - vonatkozó legfontosabb megállapításait:

"121. Az online platformok terjedõ árkorlátozásai kritikus vizsgálatot igényel a versenyhatóságoktól. Míg egyes korlátozások indokoltak lehetnek annak érdekében, hogy az árösszehasonlító oldalak mûködhessenek, ezek a kikötések - különösen ha tágan vannak megfogalmazva - lehetõvé teszik, hogy kizsákmányolják az eladókat és kiszorítsák a versenytársakat. A versenyhatóságoknak így esetrõl esetre szükséges vizsgálódnia.

122. Bár elismerjük, hogy a nemzeti versenyhatóságok által a Booking.com és az Expedia ügyekben elért kötelezettségvállalásokban eltörölték a tág árparitási klauzulák alkalmazását, megjegyezzük, hogy az alkupozícióban meglévõ jelentõs asszimetria amely jellemzi az online utazási szektort azt eredményezheti, hogy a tág árparitási klauzulák hatásai a gyakorlatban fennmaradnak, még a tilalmat követõen is.

123. Azt javasoljuk a Competition and Markets Authority számára, hogy haladéktalanul rendeljen el ágazati vizsgálatot az online utazási irodai szektorban. A vizsgálatnak figyelembe kell vennie, hogy a tág értelemben vett árparitás hatásos volt-e, azt az állítást, hogy az OTA-k továbbra is megakadályozzák a szállásadókat, hogy más OTA-knak kedvezõbb árakat ajánljanak és egyéb, az OTA-k által állítólag folytatott megtévesztõ gyakorlatokat, mint pl. a „hasonmás weboldalak” mûködtetése. Mivel ez egy összeurópai probléma, azt javasoljuk az Európai Bizottságnak, hogy támogassa ezt a vizsgálatot és hangolja összes a többi nemzeti versenyhatóság bármely vonatkozó tevékenységével.
124. Úgy véljük, hogy a vizsgálat megállapításai szélesebb körben is használhatóak lesznek és hasznos betekintést nyújtana arról, hogy más iparágakban hogyan kezeljünk hasonló magatartásokat. Bár a rendelkezésünkre álló bizonyítékok az utazási szolgáltatásokra vonatkoznak, a vizsgálat hasznos lehet az OTA-k és más szolgáltatók közötti kapcsolatok áttekintéséhez, mint pl. amelyek a fogyasztói árakat és költségeket érintik.
125. Megjegyezzük, hogy növekszik a szabályozói széttagoltság az OTA szektor vonatkozásában, amely a tagállamok egyoldalú intézkedéseinek köszönhetõ. Ez aláássa az Egységes Digitális Piac megteremtésének ambícióját. A tekintetben sürgetjük a Verseny Fõigazgatóságot, hogy adjon iránymutatást kellõ idõben, amely egyértelmûsíti az OTA-k által használt szûk és tág árparitási kikötések alkalmazását."
Mindeközben Európa másik részében, Olaszországban is az árparitási klauzulák betiltásáról fog hamarosan dönteni a Szenátus.
Az Olasz Versenyjogi Hivatal (AGCM) 2015. április 21-én elfogadta a Priceline Booking.com B.V és Booking.com (Italia) által javasolt kötelezettségvállalásokat.
A 2014. május 7-én megindított eljárás, amely a piaci verseny torzulását az online foglalási felületek tükrében és a felhasználási feltételekre vonatkozóan vizsgálta. A vizsgálat kiterjedt a saját hotellel létesített szerződéses feltételekre, díjszabásokra és egyéb kondíciókra, mint például az elérhető szobák számának a feltüntetésére.

A Priceline cégcsoporthoz tartozó Booking.com vállalata arra kötelezte a szálláshelyeket, hogy ne tudjanak a Booking.com oldalon elérhető díjszabásnál kedvezőbb feltételeket kínálni más online utazási ügynökségek honlapján, sőt még a saját webes oldalukon sem. 
Az alkalmazott klauzulák jutalékfizetési kötelezettséget írtak elő minden sikeres foglalás után - a fenti kikötéssel jelentősen befolyásolták a piaci versenyt, korlátozták a szállásadók szabadságát az ajánlatok tartalmában.
 

Az AGCM megállapította, hogy az MFN (most favoured nation) klauzulái a szálláshelyek partnereivel kötött szerződésekben a fizetendő díjak miatt jelentősen korlátozzák a szabad versenyt. 
A vizsgálat során, amelyet a francia és a svéd versenyjogi hivatallal együttműködve folytattak le, ismertették azon kötelezettségeket, amelyek az MFN klauzuláinak gyakorlatában jelentős szigorításokat jelentettek.

A kötelezettségeket 2015. július 1-jétől kell alkalmazni mind az árakra, mind pedig egyéb feltételekre, amelyeket a hotel a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz a saját online csatornáin keresztül.
A hotelek számára így teljes szabadság nyílik az ajánlattétel tekintetében. Hirdetéseik, felületenként eltérő árakat, feltételeket mutathatnak, beleértve a hűségprogramjuk által nyújtotta további lehetőségeket.

A kötelezettség vállalás ötéves időtartamra szól és minden Olaszországban található szálláshelyre rögzített foglalás esetén érvényes.
 
Az AGCM abban bízik, hogy ezáltal megoldódnak a piaci verseny szabadságát korlátozó korábbi kifogások. 
Giovanni Pitruzzella, az olasz Versenyjogi Hivatal elnöke, Bruno Lasserre a Francia Versenyjogi Hivatal elnöke és Dan Sjöblom, a Svéd Gazdasági Versenyhivatal főigazgatója az alábbiak szerint nyilatkoztak az elfogadott változtatásokról:
Az Európai Bizottság koordinálásával, mind a három ország hatóságai, egyedülálló, precedens értékű módon dolgoztak együtt a szállások online felületeken történő foglalások vizsgálatán. Kijelenthetjük, hogy döntés született a piacvezető Booking.com által javasolt felhasználási feltételek elfogadásáról.
 
A Priceline Booking.com B.V és Booking.com (Italia) által javasolt és 2015. április 21-én elfogadott kötelezettségvállalások:
 
A Priceline Booking.com (a továbbiakban cég) 2015. április 21. napjától szakítva addigi piaci magatartásával, többé már nem kötelezi a szállásadóhelyeket, hogy a Booking.com, vagy más on-line utazási ügynökség (továbbiakban OTA) oldalán szereplő ajánlattal megegyező vagy annál kedvezőbb feltételeket kínáljanak a Booking.com oldalán.
A cég korábban azt is kikötötte, hogy az oldalukon a szállásadóknak legalább annyi szobát kell kínálniuk, mint amennyit más OTA oldalon, és a kötelezettségvállalást különböző ösztönző rendszerekkel próbálta segíteni (pl. jutalékfizetés mértékének).
Amennyiben valamely hotel, szálláshely elutasította a cég által meghatározott feltételeket, a cég ezen egységeket külön listán szerepeltette és/vagy magasabb jutalékfizetési rátát állapított meg részükre.
A fent említett feltételekből is egyértelműen kitűnik, hogyan torzult a piaci verseny és az is, hogy milyen jelentős javulást remél az AGCM, maga a Priceline Booking.com által javasolt és azóta hatályban levő kötelezettségek teljesítésétől, amelyek a cég addigi piaci magatartásával teljesen szakított.
 
A Priceline Booking.com-ra vonatkozó kötelezettségvállalásról és magatartási kódexről részeltesebben olvashatunk a Bonelli Erede Pappalardo ügyvédi iroda által készített okiratban, amely online, olasz nyelven hozzáférhető az alábbi linken:  http://www.agcm.it/component/joomdoc/allegati-news/I779__impegni.pdf/download.html
 
1. Díjszabás és kondíciók 
A Booking.com B.V és a Booking.com S.r.l. (Italia) (a továbbiakban Booking.com)
a) nem írja elő a szállásadóhelyek számára, hogy a Booking.com, vagy  más on-line utazási ügynökség oldalán szereplő ajánlattal megegyező vagy annál kedvezőbb feltételeket kell kínálniuk.
b) nem tiltja meg  a szállásadóhelyek számára, hogy az on-line csatornákon meghirdetett árak azonosak vagy alacsonyabbak legyenek a Booking.com oldalán meghirdetésre kerülőktől, azzal a feltétellel, hogy ezek a díjszabások ne legyenek elérhetőek a fogyasztók számára és az interneten meghirdetve sem szerepelhetnek.
c) nem korlátozza a szálláshelyek által meghirdetni kívánt, de a piacra még nem bevezetett árakat

2. A Booking.com
a) nem kötelezi arra a szállásadó helyeket, hogy a Booking.com oldalon feltüntetett feltételeknél kedvezőbbet vagy azzal megegyezőt kínáljanak a felhasználóknak, mint bármilyen más online utazási ügynökség felületén.
b) nem tiltja meg a szállásadó helyeknek, hogy a felhasználók számára az on-line csatornákon olyan feltételeket kínáljanak, amelyek kedvezőbbek vagy azonosak a Booking.com oldalon levőkkel
c) nem korlátozza a szálláshelyek által meg nem hirdetett feltételek kínálatát azzal a megkötéssel, hogy azokat a fogyasztók online még nem érhetik el, foglalást nem tudnak intézni még rájuk, mert az ár nem aktív az interneten.

3. A Booking.com nem kötelezi arra a szállásadó helyeket, hogy a Booking.com oldalán azonos számú superior vagy standard szobát kínáljanak - függetlenül azok típusától-, mint amennyit más on-line utazási ügynökség oldalán meghirdetnek vagy amennyit a szállásadó helyek visszatartanak.

4. Magatartás kódex
4.1 A Booking.com nem alkalmaz alacsonyabb jutalékfizetési vagy más típusú ösztönző rendszert az árszabás, a feltételek és rendelkezésre álló szobák kínálatának tekintetében.
4.2. A Booking.com tartózkodik attól, hogy 
a) azokat a szállásadóhelyeket, amelyek elutasítják az árszabás, a feltételek és a rendelkezésre álló szobákat illető feltételeket, külön listán szerepeltesse vagy erre vonatkozó fenyegetéssel éljen.
b) azon a szállásadóhelyek esetében, amelyek elutasítják a díjszabás, a feltételek és szobákra vonatkozó feltételeket, magasabb jutalékfizetési kötelezettséget írjon elő.
4.3. A Booking.com által használt rangsorolás nem veszi közvetlenül figyelembe azt a körülményt, hogy a szállásadó hely elutasította, vagy megsértette az árszabás, a feltételek és a szobákra vonatkozó feltételeket.

5. Korábbi ügyfelekkel megkötött szerződéses jogviszony esetében a Booking.com elhatárolódik attól, hogy olyan kötelezettségeket írjon elő, amelyek megtiltják a szállásadóhelyeknek, hogy korábbi ügyfelekkel szerződést kössenek, azzal a feltétellel, hogy ezen szerződések a hatályos normáknak megfelelően összhangban vannak a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályozásokkal.
A kötelezettségvállalások a fogyasztók által kezdeményezett azon foglalásokra érvényesek, amelyek Olaszországban működő szállásadó helyre valósulnak meg. A Booking.com a kötelezettségvállalásainak 2015. július 1-jétől tesz eleget a hatályba lépés dátumától számítva ötéves időtartamra.

6. Jogutódlás
Amennyiben a Booking.com-ot más, a Priceline cégcsoporthoz tartozó jogi személy veszi át, a Booking.com garantálja, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeit ezen esemény nem érinti és továbbra is hatályban maradnak az új jogi személlyel szemben.

A DOHÁNYKERESKEDELEM MONOPOLIZÁLÁSA

A magyar jogalkotó a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvénnyel, az ún. trafiktörvénnyel monopolizálta a kiskereskedelmet az 1993 és 2013 közötti liberalizált dohánypiacon. A 2016. március 17-én a PPKE-JÁK Tanácstermében tartott műhelybeszélgetés témája ezen új szabályozási környezet kapcsán felmerült versenypolitikai, EU jogi és alkotmányjogi kérdések voltak. A Darázsfészek - műhelyviták sorozat részét képező rendezvény az Országos Kutatási Alapprogramok és a Versenyjogi Kutatóközpont támogatásával valósult meg "A dohánykereskedelem szabályozásának versenypolitikai kérdései" címmel. Az eseményt Tóth Tihamér, a műhelybeszélgetés házigazdája nyitotta meg és hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy gyakorló jogászok, ügyvédek, egyetemi tanárok mellett joghallgatókat is bevonjanak a Versenyjogi Kutatóközpont kutatási munkáiba.

 
A magyar dohánytermék kereskedelmi piac története, mai szerkezete
 
Borics Andrea ügyvéd, a dohánypiacon szerzett tapasztalatai alapján bemutatta a dohánypiac szereplőit, történetét és felhívta a figyelmet az új szabályozási környezet érdekességeire. A történeti áttekintést a rendszerváltás és a dohányipar privatizációjával kezdte: Magyarországon négy nagy dohánygyár működött, amelyeket privatizáltak a multinacionális vállalatok. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után viszont már csak két dohánygyár, a pécsi és a sátoraljaújhelyi folytatta a gyártási tevékenységét. 
A privatizáció előtti időszakban nagykereskedelmi tevékenységet az előbb orosz, aztán német kézbe került Dohányértékesítő Közös Vállalat végzett, később Hungarotabak, majd Hungarotabak-tobaccoland Rt. néven folytatta tevékenységét. A cég - újabb tulajdonosváltást követően - jelenleg  a Japan Tobacco érdekeltségébe tartozik, termékeit JTI Hungary Kft. néven értékesíti.  . A rendszerváltás után a nagykereskedelmi szegmensben több új versenytárs jelent meg, melyek nagy része később elhagyta a piacot., Egyes szereplők azonban a mai napig igen aktívak, így pl. a  vietnámi tulajdonú Vimpex Tabak, mely komoly érdekeltséggel bír jelenleg is a trafik-rendszert érintően 
A nagykereskedelem terén megnyílt ezen újabb értékesítési csatornákat kihasználva a multinacionális dohánycégek előbb négy-öt nagyobb dohánytermék nagykereskedővel kötöttek disztribúciós megállapodásokat  - akik Magyarország földrajzi területét a disztribúciós megállapodások által meghatározottak szerint egymás között megosztva fedték le és  terítették  dohánytermékekkel -, majd felismerve a jobb piaci pozíció nyerésének lehetőségét, a gyártók egymás után hozták létre saját disztribúciós rendszerüket. . Ennek létrehozásában úttörő szerepe volt a BAT Pécsi Dohánygyárnak, akit  később követett a Philip Morris Magyarország Kft., majd a Tabán Trafik és a JTI,  végül pedig 2008-ban az Imperial Tobacco.. 
Borics Andrea elmondta, hogy a Trafiktörvény néven elhíresült 2012. évi CXXXIV. törvény, 2013. július 1-től szigorú keretek közé utalta a dohánytermék kiskereskedelmi tevékenységet, melyet innentől fogva kizárólag már csak koncessziós szerződés alapján lehet folytatni. A törvény indoklása szerint az új rendszer bevezetésének alapelve a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása és az egészségvédelem mint alkotmányos érték védelme, amely megelőzte a vállalkozás szabad gyakorlásának a jogát. 
A dohánytermék kereskedelem szabályozásának újabb lépcsőfoka a 2014 decemberi   trafiktörvény módosítás, mely a trafikok dohánytermékkel történő kiszolgálásának a jogát – azaz a dohánytermék nagykereskedelmet  utalta – mindennemű indoklás nélkül - állami koncesszióba. 2015. november 1-től a multinacionális dohánycégek így kénytelenek voltak saját értékesítési rendszerüket felszámolni, termékeiket pedig a központi dohányellátónak (Országos Dohányboltellátó Kft., röviden: ODBE Kft.) beszállítani. A központi dohányellátás jogát – versenyeztetés, tehát pályázati kiírása nélkül – ún. kijelölés útján „nyerte” el az ODBE Kft., mely céget a magyar piacon dohánytermék gyártással jelen lévő két nagy versenytárs, a külföldi hátterű BAT (Pécsi Dohánygyár), illetve a magyar érdekeltségű Continental Dohányipari Zrt. (Sátoraljaújhelyi Dohánygyár) disztribúciós cége, a Tabán Trafik jegyez.
A dohánytermék nagykereskedelmi ellátás felülről vezérelt – tehát a nem piaci folyamatok és igények által generált – átalakítása, amellett hogy igen komoly versenyjogi aggályokat vet fel, súlyosan jogsértő  mind alkotmányjogi, mind EU jogi szempontból... 
Sajnos a sérelmezett szabályozás megítélése az illetékes fórumokon rendkívül hosszadalmas folyamat, így az eljárások elhúzódása miatt döntések csak a későbbiekben várhatók…
 
A Magyar Dohány Kiskereskedők Egyesületének főtitkár asszonya hozzáfűzte, hogy a központosított ellátó azzal az előnnyel járhat, hogy megszűnik a kiskereskedők korábbi kiszolgáltatottsága a jelentős alkuerejű dohány nagykereskedőkkel szemben.
 
Tóth Tihamér hozzátette, hogy erőfölénnyel való visszaélés melegágya lehet az a helyzet, amikor egy gyártói és nagykereskedői közös irányítású vállalat fogja teríteni a többi gyártó áruját a trafikokba.
 
A történeti áttekintést kiegészítve, Lengyel Antal, a Magyar Dohány Kiskerekedők Egyesületének elnöke hangsúlyozta, hogy a piaci szegmensben jelentős hagyományai vannak a monopóliumnak, és a kezdetektől az állami szabályozás egyik célja a kiskereskedők védelme volt. Tóth Tihamér következtetésként levonta, hogy a kiskereskedelem állami kézben tartása, illetve felügyelete mellett a dohánykereskedelemmel foglalkozó családok támogatása mint iparpolitikai cél is megjelent a dohányzás visszaszorítása mellett.
 
Képes György – a műhelybeszélgetés felkért hozzászólója – amellett, hogy több éve ügyvédként dohányvállalatot is képvisel, az ELTE-ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékén is 20 éve oktat, így néhány gondolatot jogtörténész szemmel is hozzáfűzött a témához. 
Megjegyezte, hogy Ausztria a trafiktörvény modellállama, sőt – sajtóhírek szerint – annak idején az egyik piaci szereplő megbízásából egy tanácsadó cég kifejezetten az osztrák trafikrendszer alapján írta meg a trafiktörvény tervezetét. Kiemelte, hogy a törvény célja, azaz a nemdohányzók és különösen a fiatalkorúak védelme megkérdőjelezhetetlenül fontos, viszont végrehajtása és a pályáztatás módja már aggályokat vet fel. 
Felhívta a figyelmet arra, hogy Ausztriában 1784-től, II. József császár dohányrendeletétől 1997-ig a teljes osztrák dohánymonopólium sok tekintetben szervesen fejlődött, nem volt olyan időszak, amikor a vállalkozás szabadsága érvényesült volna. Az ország Európai Unióhoz való 1995. évi csatlakozása után viszont fel kellett számolni a dohánymonopóliumot, a kiskereskedelmi szegmens kivételével. 
Párhuzamot húzott a magyar és osztrák szabályozás között, kiemelve azt a fő különbséget, hogy hazánkban egy meglévő, liberalizált rendszert szüntettek meg, míg Ausztriában egy több évszázados szerves, mindvégig állami keretek között tartott fejlődés eredménye a ma is jól működő dohány-kiskereskedelmi monopólium. 
Problémásnak nevezte azt is, hogy a trafiktörvény 2014. év végi módosításának következtében a dohányellátást végző közös vállalat egy kormányrendelet alapján a GVH engedélye nélkül jöhetett létre, márpedig a versenyhatóságnak biztosan lettek volna aggályai a tranzakcióval kapcsolatosan, már csak azért is, mert két korábbi közvetlen (horizontális) versenytárs hozta azt létre, és a többi versenytárs a jogszabály értelmében érzékeny piaci információkat kénytelen így velük, mint saját továbbértékesítőivel megosztani.
 
Lábady Tamás professzor a dohánytermékek címkézése és csomagolása során felmerült kiskereskedői tájékoztatási kötelezettségek kapcsán megjegyezte, hogy a jogalkotó kötelezte a gyártókat a dohányzás káros hatásainak a dohánytermékeken való feltüntetésére, így az amerikai dohánykonszernek ellen indított kártérítési perek tanulságaként, megelőzi a jogalkotó azt, hogy a fogyasztók kártérítést indíthassanak a arra hivatkozva, hogy nem tájékoztatták őket a dohányzás súlyos hatásairól és következményeiről.
 
Az árukereskedelmi monopóliumok EU jogi szabályozása
 
Tóth Tihamér az állami kereskedelmi monopóliumok európai szabályozása kapcsán bemutatta az Európai Unió működéséről szóló szerződés 37. cikkét. Ez a cikk elismeri ugyan, hogy az államnak van lehetősége monopólium kialakulására, azt azonban oly módon kell megvalósítania, hogy ne diszkrimináljon, illetve ne torzítsa az uniós belső piaci versenyt. 
Az EU Bíróság gyakorlata szerint a kül- és nagykereskedelmi monopóliumokat úgy kell „kiigazítani”, hogy azokat meg kell szüntetni. Kiskereskedelmi állami monopólium esetében az az elvárás, hogy az ténylegesen ne diszkrimináljon beszerzései terén, illetve ne olyan legyen a szabályozási környezet, ami alapján előre látható, hogy sor kerülhet diszkriminációra. gyakorlatban a Bizottság a tagállamokban megszüntettette a külkereskedelmi jellegű monopóliumokat, viszont a kiskereskedelemben nehézkesebb az állami monopóliumok megítélése. Néhány támpontot adnak a svéd patika és dohánymonopóliumhoz kapcsolódó ügyek, így ezek vizsgálata kiemelt jelentőségű a magyar szabályozás elemzésekor. Ilyen fontos szempontok például a kellő számú bolt biztosítása, illetve a monopólium által elutasított, így a polcokról kiszoruló vállalkozások jogorvoslati lehetőségei.
 
Jogorvoslati lehetőségek
 
A jogérvényesítési lehetőségek vizsgálata előtt, Képes György három fő pontban foglalta össze aggályait az új szabályozás kapcsán. Az első az Európai Uniós elvárásoknak való megfelelés, a második az új rendszer bevezetése során sérülő alapjogok, az utolsó versenypolitika szempontból is kiemelten jelentős pont, az új ellátó rendszer létrehozása és diszkriminatív működése.
A dohánykoncesszióval kapcsolatos alapjogi sérelem kapcsán kiemelte az Alkotmánybíróság határozatát , melyben megállapították, hogy jogszerű volt az új kiskereskedelmi koncessziós rendszer bevezetése, és a korábbi trafikosok sérült jogaik orvoslására kártalanításra nem jogosultak, mivel az Alkotmánybíróság szerint a trafikrendszer létrejötte nem jelenti a korábbi dohány-kiskereskedők tulajdonának elvételét. Kiemelte, hogy az Alaptörvény lehetőséget enged, hogy az állam közérdekből meglévő tulajdont kisajátítson, de ilyenkor kártalanítás szükséges. Példaként elmondta, hogy ha valaki kertjét kisajátítja az állam, mert oda egy fontos főutat kell építeni, akkor ezt megteheti – de csak kártalanítás fejében. Véleménye szerint egy üzlet elvétele pontosan ugyanilyen kisajátítás.
Lábady Tamás professzor – úgy is, mint volt alkotmánybíró – hozzáfűzte, hogy az ilyen jellegű tényállások az első Alkotmánybíróság gyakorlata szerint államosításnak minősültek, és az államosítás során a kisajátítás szabályait kell alkalmazni, amelyre kizárólag azonnali teljes és feltétlen kártalanítás mellett van lehetőség.
Képes György – e gondolatsort folytatva – megjegyezte, hogy a korábbi trafikosoknak a sikertelen alkotmányjogi panaszuk mellett lehetőségük volt arra is, hogy nemzetközi jogvédelmet kérjenek az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, melynek eredményeként 2015 januárjában Vékony László volt trafikos javára 15.000 euró kártérítést ítéltek meg a magyar állammal szemben arra figyelemmel, hogy a kérelmező tulajdonhoz való jogát megsértette – azaz a magyar alkotmánybíróságéval ellentétes jogértelmezésre jutva. A magyar állam fellebbezését elutasították, sőt a legutóbbi hírek szerint 2015 novemberében újabb panaszos nyert pert az ECHR előtt.
Kitért továbbá az új ellátási rendszer vizsgálatára, és a rendszer diszkriminatív jellegét azzal indokolta, hogy egyrészt a szabályozás a versenypiac szerkezetét önállóan megváltoztatja azáltal, hogy dohánykiskereskedelem-ellátási szinten egy 100%-os piaci részesedésű piaci szereplőt hoz létre, másrészt e monopolhelyzetbe a korábban a piacon működő nagykereskedők közül két cég által létrehozott közös vállalkozást hozta. 
Érdekességképp megjegyezte, hogy a kérdést EU jogi szempontból vizsgálva megállapítható, hogy az új Országos Dohányboltellátó Kft. két tagja olyan tulajdonosi  körhöz tartozik, amelyek gyártási tevékenységet végeznek Magyarországon, így akár még a tagállamok termékei közötti diszkrimináció kérdése is felmerülhet az ő előnyben részesítésükkel, mivel az Európai Unió egyik legfontosabb elve, hogy egyik tagállam terméke se szenvedjen hátrányt a piacon. 
Végezetül említést tett a 2014. évi XCIV. törvényről is, melynek kapcsán megállapította, hogy a szabály eredeti célja, azaz az egészségügyi rendszer kiadásának és költségeinek fedezése támogatandó, viszont a törvény árbevételen alapuló, meredeken progresszív adómérték-meghatározása diszkriminál a versenytársak között, ráadásul ez esetben is a termékeiket nem Magyarországon gyártó vállalkozások hátrányára. E vonatkozásban az Európai Bizottság is aggályát fejezte ki, s így a dohányipari „különadó” alkalmazását a befizetés határideje előtt néhány nappal felfüggesztették.
 
Az utolsó előadó, a dohánypiaci szabályozásban rendkívül jártas Nagy Attila ügyvéd – aki korábban dohányvállalati jogtanácsosként dolgozott – az új szabályozás kapcsán két dolgot emelt ki. Egyrészt elmondta, hogy a jogalkotó alaki jogi hibát vétett a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 98/34/EK irányelvben foglalt értesítési kötelezettség megszegésével, a trafiktörvény módosításainak vonatkozásában. 
Kiemelte, hogy az irányelv értesítési kötelezettséget telepít a tagállamokra az Európai Bizottság felé, abban az esetben, ha a tagállami jogalkotó olyan új szabályozást vezetne be, amely megtiltja valamely termék értékesítését vagy korlátozza valamely szolgáltatás nyújtását a piacon, és bár a magyar jogalkotó megküldte a trafiktörvény tervezetét notifikációra az Európai Bizottságnak, a szabályozás módosításainak tekintetében viszont ezt elmulasztotta. 
Megjegyezte továbbá, hogy az új Ptk. a közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelősség bevezetésével új lehetőséget nyitott a jogsérelmek orvoslására és egyben a bírói jogfejlesztésre.
 
A joghallgatókkal, egyetemi tanárokkal, gyakorló ügyvédekkel és jogászok részvételével lezajlott műhelybeszélgetés kiváló lehetőséget biztosított az iparági szabályozás után érdeklődők számára, hogy megismerhessék a dohánypiacot, illetve a dohányiparban jártas szakembereknek pedig, hogy megvitathassák az aktuális és jövőbeli szabályozási kihívásokat és egyeztethessék véleményeiket.

Diák:

pptxFenyvesi László: A dohánykereskedelem szabályozásának versenypolitikai kérdései

pdfKépes György: A magyar dohánypiaci szabályozás története

12498914 10205837505922361 1937701152 n

12674145 10205837506002363 2034592853 n

Az étkezési utalvány monopolizálása

2014-ben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a Szép-kártyára és az Erzsébet-utalványra vonatkozó rendelkezései miatt, majd megegyezés hiányában a Bírósághoz fordult, amiről 2016. február 23.-án született meg a döntés. A PPKE Versenyjogi Kutatóközpontjának rendezvényén, amelyre az állam gazdasági szerepvállalásának versenypolitikai kérdéseit vizsgáló OTKA kutatás keretében került sor, az ítélet tényállása került elsőként bemutatásra, majd az ICSID választottbíróság előtt a piacról kiszorult francia vállalkozások által indított kártérítési eljárás hátterét boncolgattuk.

Az ügy háttere

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2012-es módosításai átrendezték a béren kívüli juttatások piacát, ezáltal az utalványpiac teljes átalakuláson ment keresztül. Korábban három nagy francia vállalat uralta a piacot: Sodexo, a ChéqueDéjeuner és az Edenred, melyek jelentős veszteséget szenvedtek a módosítások miatt. Az Erzsébet-utalvány kibocsátására monopólium jött létre, a SZÉP-kártya kibocsátási feltételeinek pedig a külföldi cégek nem tudtak megfelelni. Az utóbbi feltételeinek teljesítéséhez olyan magyarországi székhelyű, banki hátterű vállalatnak kell lenni, aki rendelkezik 25 ezer elektronikus utalványkártyával, legalább 100 ezer kibocsátott bankkártyával és minden 35 ezernél népesebb magyarországi településen ügyfélszolgálattal. Jelenleg három bankcsoport az OTP, az MKB és a K&H Bank felel meg a kibocsátási kritériumoknak. Ennek következtében az Európai Bizottság Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárást indított, azonban az eljárásban nem sikerült megegyezniük, így 2014-ben a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordult.

Az ítélet

Elsőként Szilágyi Pál ismertette az ítéletSzéchenyi-pihenőkártyára vonatkozó részeit, előre bocsátva, hogy a témához értő szakértő közönséget nem lepte meg az ítélet, főleg, hogy Bot főtanácsnok korábbi indítványát követő döntés született.

A Bizottság álláspontja szerint a magyar szabályozás sérti a szolgáltatási irányelvet, illetve az EUMSZ. 49. és 56. cikkével is összeegyeztethetetlen a magyar intézkedés, vagyis az sérti a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságát. A szolgáltatási irányelv szerint, ha egy tagállam valamely szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságát vagy annak gyakorlását a szolgáltató meghatározott jogi formában való működésének szükségességéhez köti (esetünkben kft. vagy rt. formához), akkor meg kell felelnie az irányelv 15. cikk (3) bekezdésében felsorolt kumulatív feltételeknek. Ezek a kritériumok a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség, valamint a szükségesség és arányosság követelményének teljesítése. A magyar fél ezzel szemben azzal próbált érvelni, hogy fontos a Szép-kártya kibocsátóknak és anyavállalataiknak a magyar gazdasági életbe való integrálódása, és hogy az említett kibocsátók rendelkezzenek a megkövetelt tapasztalattal és infrastruktúrával. Az ilyen garanciák a kártya felhasználóit és a hitelezők érdekeit szolgálják. Ez a magyarázat azonban a Bíróság szerint nem elégséges a szükségesség és arányosság kritériumának teljesítéséhez, amit az esetek többségében amúgy is nehezen lehet alátámasztani. A Bizottság kifogásolta azt is, hogy Magyarország a korábbi hatályos szabályozásával kapcsolatban – ami szélesebb körnek biztosította az utalványok kibocsátását - nem jelezte probléma felmerülését. A más tagállamokban lévő helyzetet megvizsgálva pedig kitűnik, hogy azok sem írtak elő a magyar intézkedésekhez hasonló követelményeket, ennek következtében azt, hogy Magyarországon miért van szükség speciális szabályokra, szintén nem tudta a magyar kormány indokolni.

Mivel az Európai Bíróság a Bizottság minden kifogását elfogadta az irányelv 14-16. cikkének megsértésére vonatkozóan, az elsődleges jogforrásba való ütközést nem tartotta szükségesnek vizsgálni. Megjegyezendő, hogy az ítéletben a szolgáltatásnyújtás szabadságára való utalás túl domináns, kevés szó esik a letelepedés szabadságáról, pedig elsődlegesen az utóbbi lenne a fő kérdés,hiszen a kérdéses tevékenység a gyakorlatban szinte bizonyosan és kizárólag a letelepedés szabadságának körében értékelhető. Ennek egyik indoka lehet, hogy a letelepedés szabadsága megengedőbb terület, ami a Bizottság érvelését nehezítette volna meg.

Az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatos kérdéseket Tóth Tihamér ismertette. A Bizottság szerint az Erzsébet-utalvány rendszer monopóliumot hozott létre a közszervezetek számára a hidegétkezési utalványok kibocsátása területén, ami ellentétes az EUMSZ 49. és 56. cikkével. A Bizottság rámutatott arra, hogy a fogyasztásra kész étel vásárlása csak akkor minősül béren kívüli juttatásnak, ha azt Erzsébet-utalvány formájában nyújtják, aminek kibocsátására viszont kizárólag a MNÜA jogosult. A kulcskérdés ebben az esetben, hogy miként tudjuk definiálni a gazdasági tevékenységet az utalványpiacon. A belső piac szabályai, vagyis az uniós versenyszabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha a vizsgált tevékenység gazdasági jellegű, azaz nem lett volna per, ha a magyar állam tevékenysége nem minősül gazdaságinak. Az üggyel kapcsolatos kulcskérdés az volt, hogy hol húzhatjuk meg a határt a gazdasági tevékenység és a tisztán állami tevékenység között? Sem az uniós versenyszabályok, sem a belső piaci szabadságok nem alkalmazhatók tisztán szociális jellegű, vagy államhatalmi intézkedésre. Másként fogalmazva, a tagállamok a feladatok újraosztásával tudják-e szűkíteni az EU jog hatósugarát, egy tevékenységet “gazdaságiból” az “állami” kategóriába sorolva?Az utalványpiaccal kapcsolatban még nem alakult ki gyakorlat, egyrészről közel áll a fizetőeszköz kibocsátáshoz, ami állami feladat, másrészről olyan járulékos szolgáltatások kapcsolódnak hozzá, amelyek az elmúlt években magáncégek végeztek. Az ítélet szerint a magyar szabályozás azért nem minősülhet szociális intézkedésnek, mert a munkáltató diszkrecionális döntésén múlik, hogy ad-e kedvező adózási feltételek mellett béren kívüli juttatásként Erzsébet-utalványt a munkavállalóknak, anélkül hogy állami szociális célkitűzést követne.

Érdekesség, hogy másik két jogalapja is lehetett volna a Bizottságnak, mégpedig az állami kizárólagos jogok alapításával foglalkozó 106. és az állami támogatásokat tiltó 107. cikkek. Azonban a 106. cikk nem a vállalkozások, hanem inkább a fogyasztók érdekeit védi, akiket ebben az ügyben hátrányos következmények nem értek, nem lehetett egyértelműen azt mondani, hogy a monopolizálás rontotta volna a fogyasztói érdekeket, akár a minőség, választék romlása kapcsán. Igaz, a legutóbbi görög lignit monopólium ügyében a Bíróság nem kívánt meg a fogyasztói jólétcsökkenésre vonatkozó bizonyítékot, hanem megelégedett az elvontabb piaci struktúra károsodásának mércéjével, ami esetünkben minden bizonnyal teljesült volna.

A 107. cikk esetében az adórendelkezés szelektivitását kellett volna bizonyítania a Bizottságnak. A tagállam ilyen helyzetben úgy védekezhet, hogy az adórendszer általános jellegéből vagy felépítéséből fakad a szelektivitás. A gyakorlat alapján azonban nehéz megmondani, hogy mikor található egy adórendelkezés mögött állami támogatás.

Kártérítési igények érvényesítése

A beszélgetés második része a Magyarországgal szemben indítható kártérítési eljárásokról szólt.

Elsőként Landi Balázs érvelt a mellett, hogy a Ptk. alapján elvileg lehetne ugyan az állammal szemben pert indítani, de véleménye szerint csekély lenne a nyerés esélye. Ennek egyik fő oka a kár mértékének meghatározása, különös tekintettel a létre nem jött jogügyletekből fakadó elmaradt haszon kérdése. Felvetette annak a távlati lehetőségét is, hogy más piacok mintájára, állami vezetők is köthetnének felelősségbiztosítást.

László András ügyvéd ismertette az ICSID működését, amely az államok és a külföldi beruházók közötti beruházási viták megoldására alakult állandó választottbíróság. A washingtoni székhelyű fórumnak saját végrehajtási rezsimje van, a döntést az elmarasztalt államnak minden további eljárás nélkül kell végrehajtania, és a nemzeti jognak semmilyen szerepe nem lehet benne. A választottbírósági eljárás jogalapja a két érintett ország által kötött nemzetközi egyezmény, amely anyagi jogokat és garanciát biztosít arra vonatkozóan, hogy az államok nem fogják egymás beruházóinak beruházásait kisajátítani szükséges feltételek megléte és kárpótlás nélkül. A kétoldalú egyezmények általában nemcsak dolgok, hanem jogok kisajátítását is tiltják, valamint a közvettet kisajátítást is. Az utóbbi eset, amikor a kisajátításhoz hasonló állapot a külföldi formális tulajdonának meghagyásával, de a tulajdongazdasági értékének korlátozásával jön létre. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Magyarország a francia vállalatokkal szemben viselkedett.