A blogon megjelent bejegyzések nem tükrözik a Versenyjogi Kutatóközpont, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, illetve a kutatóközpont kutatóinak álláspontját, legfeljebb a bejegyzés szerzőjének az álláspontját tükrözhetik. A blogbejegyzések gyakran könnyedebb hangvételűek és nem feltétlenül a tudományos szakirodalom előmozdítása érdekében születnek.

Dömötörfy Borbála Tünde - Firniksz Judit: A UX design és üzleti modell versenyjogi kérdései

Dömötörfy Borbála Tünde - Firniksz Judit

A közelmúltban Pablo Ibañez Colomo „Product design and business models in EU antitrust law” című cikke minket is gondolkodásra indított, mi több, közös gondolkodásra. Annál is inkább, mivel egyikünk – amellett, hogy a digitális piacok szabályozását kutatja – előzetesen mind a hatósági, mind a vállalkozási szempontokat megismerte és tapasztalatot szerzett a fogyasztóvédelmi és versenyjogi területek széles spektrumán, átlátva és értve annak fejlődési ívét is, míg másikunk a UX design-t versenyjogászként kezdte tanulni, így a kiindulás az új ismereteknek is eleve adott egyfajta nézőpontot.

Ibañez Colomo gondolatindító cikkében részletesen, és gyakorlati példákon keresztül mutatja be, hogy a technológiai szektorban miért

Pünkösty András: Összeegyeztethető-e a Facebook üzleti modellje az uniós joggal?

Pünkösty András

Lényegében a címben feltett kérdés a tétje a Düsszeldorfi Felsőbíróság által 2021. április 22-én az Európai Bíróság előtt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásnak. Mint ismert, a Bundeskartellamt még 2016-ban indított vizsgálatot erőfölénnyel való visszaélés gyanújával a közösségi média platformmal szemben. A technológiai szektorban naponta lehetünk tanúi az újabb innovációknak, aminek fényében már nem csupán végtelen történetté kezd válni az eljárás, de legalább annak tétje is egyre emelkedik: végső soron az adatvagyonon alapuló üzleti modell uniós jogi összeegyeztethetőségéről dönt az EUB – erőfölényes vállalkozások esetében.

A versenyjogi szakmai körökben ellentétes reakciókat vált a Facebookkal szembeni német antitröszt eljárás. Vannak akik

Az ügyfélélmény versenyjogi és fogyasztóvédelmi aspektusai (Firniksz Judit – Dömötörfy Borbála)

Firniksz Judit – Dömötörfy Borbála

Kutatóink számára fontos a tudományos tevékenység során szerzett ismeretek átadása a szakmai szereplők számára. Az adat és a figyelem a legnagyobb értékké vált, ezzel párhuzamosan azonban mind nagyobbá válik az információs leterheltség is. Az e-kereskedelem szereplői számára létkérdéssé vált, hogyan lehet olyan egyensúlyt teremteni, ahol a fogyasztó megalapozottan érzi magát biztonságban, mindeközben pedig úgy jut hozzá a megfelelő információkhoz, hogy az akár egy hatósági eljárás próbáját is kiállja.

Firniksz Judit és Dömötörfy Borbála az ügyfélélmény versenyjogi és fogyasztóvédelmi aspektusairól beszélgettek Földi Miklós reklám- és neuropszichológussal a Protechtor által az online értékesítés gazdasági, jogi és technológiai problémáit bemutató E-Commerce Academy webinárium-sorozatán. Az eseményről készült felvétel megtekinthető az alábbi linken: https://protechtor.io/esemenyek/e-commerce/az-ugyfelelmeny-versenyjogi-es-fogyasztovedelmi-aspektusai 

Firniksz Judit – Oroszi Fanni: Mit hozott a „Google Saga” legújabb fejezete? Meghozta döntését az EUB Törvényszéke a Google-Shopping ügyben, avagy mit jelent egy évtized a digitális piacokon?

Firniksz Judit – Oroszi Fanni

Két évvel ezelőtt, 2017 nyarán a Google Shopping ügyben az Európai Bizottság által kiszabott 2,42 milliárd eurós bírságtól volt hangos a sajtó.

Friss döntésében az Európai Bíróság Törvényszék megerősítette a szankciót. A gigabírság nyilván önmagában is jelzésértékű, de az ügy háttérében meghúzódó fő kérdés valójában az, hogy alkalmasnak tekinthető-e a versenyjogi eszközrendszer a digitális piac hihetetlenül dinamikusan változó világában. Nem ássa-e alá az ex post jellegű versenyjogi eljárások időtartama a döntések tartalmának relevanciáját?

2009 végén irányították az Európai Bizottság figyelmét a hozzá befutó panaszok a Google ár-összehasonlító szolgáltatásának működésére. Mi is történt azonban akkoriban, ami az internetes keresőrendszerek piacát felforgatta? Tech-piaci elemzők visszaemlékezései szerint ebben az időszakban indult be az okostelefonok elterjedése, mind kevesebbszer kellett leülnünk az asztali gépekhez, ha valamit meg akartunk nézni az interneten. Elindult az a folyamat, melynek eredményeként mára az internet mindig a kezünk ügyébe esik: akár a legkisebb női táskában is ott van legalább egy okos eszköz. A keresőrendszerek az eligazodás kiemelt jelentőségű eszközévé váltak, hiszen hiába van kint az információ az internet valamelyik sarkában, ha nem találjuk meg. Igaz ez az online értékesítés világára is, amely számára a technológiai fejlődés révén új perspektívák nyíltak meg. Ebben a piaci kontextusban kezdte meg a Google annak a stratégiának a kialakítását, amellyel az ár-összehasonlító szolgáltatásának forgalmát igyekezett növelni.

Hét évnyi vizsgálat eredményeként a versenyhatóság arra az eredményre jutott, hogy a Google a vizsgálattal érintett 13 EGK-tagállamban az ár-összehasonító szolgáltatás piacán erőfölényes helyzetben volt. Sőt, az üzleti modell átalakítása során erre épített, nem pedig magának az ár-összehasonlító szolgáltatásnak a minőségi vagy hatékonysági előnyeire.

Mit jelentett ez a konkrét magatartás szintjén? Amikor lefutott a keresés egy kulcsszóra, akkor a Google ár-összehasonlító szolgáltatásából származó találatok a lista elejére kerültek. A fogyasztói magatartásban rejlő torzításoktól a találati listák kezelése sem mentes. A fogyasztók figyelme véges, alapvetően csak az első három helyen szereplő találatra fókuszálnak, a lejjebb szereplő találatokra már csak figyelemmorzsák jutnak. A Google így erőfölényét kivetítve jelentős előnyhöz juttatta saját ár-összehasonlító szolgáltatását, ez pedig mind szélesebb körben terjedő mobil eszközöknél - a képernyő méreténél fogva - még inkább érvényesült. A Google módszere nyomán a versenytárs szolgáltatások forgalma jelentősen csökkent, a Bizottság olyan bizonyítékokat is feltárt, amelyek szerint egyes versenytársak oldalain a csökkenés akár a 85-92 %-ot is elérhette. A feltárt tények azt a kérdést is felvetik a versenyjogi beavatkozás vonatkozásában, hogy mire a döntés megszületik, az utóbb jogsértőnek minősülő magatartás nyomán nem megy-e végbe visszafordíthatatlan változás a piac struktúrájában. (Érdemes ezzel kapcsolatban utalást tenni a Microsoft egyesült államokbeli „Internet Explorer” ügyére: a Microsoft, habár a Netscape és más szolgáltatók kiszorítása miatt eljárás indult ellene, amely a vállalkozás feldarabolására vonatkozó döntés fellebbezését követően megegyezéssel zárult, mégis sikeresen szorította ki a Netscape-et a Windows felületről.)

Kiemelendő a döntés Bronner-ítélet mellőzésének indokára vonatkozó megállapítása: a Bronner-ítéletben foglalt, nélkülözhetetlen eszközökre („essential facilities”) kialakított doktrína a Törvényszék szerint azért nem alkalmazandó a jelen ügyben, mert a Google gyakorlata nem a szolgáltatásnyújtástól való elzárkózáson, hanem a bánásmódban megmutatkozó különbségtételen alapszik, amelynek egyetlen célja a Google saját ár-összehasonlító szolgáltatásának előnyben részesítése.

Nem árulunk el titkot, hogy a Google Shopping ügy vizsgálatának évtizedes időtartama visszatérő érvként merül fel a szabályozási típusú beavatkozás szükségessége mellett. A tavalyi év egyik szabályozási újdonsága, a Digital Markets Act tervezete a megkerülhetetlenné váló globális platformok, az ún. kapuőrök azon legsürgősebb beavatkozást igénylő magatartásaival foglalkozik, amelyek vagy nem tartoznak a meglévő uniós versenyjogi szabályok hatálya alá, vagy e szabályok alapján nem kezelhetők hatékonyan. A kapuőrnek minősülő platformokra vonatkozó ex-ante magatartási szabályok körében megjelenik a rangsorolás terén történő önpreferálás („self-preferencing”), valamint a rangsorolás befolyásolásának tilalma. A Google-hoz hasonlóan e platformok egy jelentős része vertikálisan integrált modellben működik, és ez nyilvánvalóan érdekkonflikust eredményez a rangsorolás terén is, hiszen az általuk üzemeltetett alapvető platformszolgáltatás infrastruktúráján működő versenytársakhoz képest jobb pozíciót tudnak biztosítani saját termékeik/szolgáltatásaik számára. Ennek megelőzésére a Digital Markets Act tervezetének előírásai nyomán a kapuőr sem közvetlenül, sem közvetve nem alkalmazhat semmiféle megkülönböztetett vagy preferenciális elbánást az alapvető platformszolgáltatáson történő rangsorolás tekintetében, legyen az jogi, kereskedelmi vagy akár műszaki jellegű.

A Digital Markets Act rangsorolási szabályainak értelmezésénél figyelemmel kell azonban lenni arra is, hogy ezek a tervezetben az ún. további pontosítást igénylő kötelezettségek körébe tartoznak. Ilyen esetekben a kapuőrökkel szemben az az elvárás, hogy az előírt kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása érdekében az általuk végrehajtott intézkedéseknek eredményesnek kell lenniük, azaz alkalmasnak kell lenniük az érintett kötelezettség célkitűzésének elérésére. Amennyiben viszont az Európai Bizottság arra a megállapításra jut, hogy a kapuőr által végrehajtani kívánt vagy végrehajtott intézkedések nem megfelelőek vagy elégségesek a kötelezettségek teljesítésére, akkor határozat útján pontosíthatja azokat a lépéseket, melyeket a kapuőrnek végre kell hajtania a megfelelés érdekében.

Mire a Google Shopping ügyben megszületett a mai döntés, amely ellen a Google-nek még van lehetősége fellebbezéssel élni, már eldőlt az a kérdés, hogy szükséges-e a szabályozás a digitális piacokon. Az az érvrendszer azonban, amely mentén a Törvényszék a versenyhatósági értékelést megerősítve elemezte a Google jogsértő működését, várhatóan elsődleges forrás lesz a kapuőrökkel folytatott szabályozói párbeszéd (vagy inkább párbaj?) során.

Bordács Bálint: Tényállás feltárása rejtett felvételekkel kartell ügyekben

Szilágyi Pál

Az ECN+ irányelv implementációjával törvényi szinten került rögzítésre a természetes vagy jogi személyek – tehát nem a hatóságok – által készített hangfelvételek, rejtett felvételek versenyfelügyeleti eljárásokban való felhasználhatósága. A rejtett felvételek, mint bizonyítási eszközök, egyelőre kevéssé elterjedtek a kartell ügyek tényállásának feltárása során, azonban a jogszabályi változás nyújtotta lehetőség okán ez a tendencia megváltozhat.

A felhasználhatóság eljárásjogi és alapvető jogokkal kapcsolatos feltételei vonatkozásában hazai és nemzetközi joggyakorlat is rendelkezésre áll.  Az eddigi tapasztalatok alapján a tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jog biztosítása a kulcskérdés. Valamennyi fórum bírói gyakorlata alapján ugyanis amennyiben ezeket a jogokat biztosítják az eljárás alá vontak számára, ekkor még az alapvető jogot sértő hangfelvétel is felhasználható.

Írásomban a joggyakorlat és a jogszabályi környezet részletes elemzésével mutatom be a rejtett felvételek felhasználhatóságának jelenlegi kereteit, és a különböző bírói fórumok eltérő jogértelmezése miatti nehézségeket.

Kutatónk tanulmánya megjelent a Jogtudományi Közlöny 2021. évi 7-8. számában.

Németország vs Big tech, avagy a német versenytörvény módosításának alkalmazása a gyakorlatban

Halupka Viktor

A német versenytörvény (Gesetzes gegen Wettbewerbsbeschränkungen a továbbiakban: GWB) 2021. januárjában történő módosítása fontos új rendelkezéseket tartalmaz a digitális piacok szabályozásával kapcsolatosan. Ezek közé tartoznak a Szövetségi Kartellhivatal (Bundeskartellamt a továbbiakban: hivatal) új hatáskörei melyek lehetőséget teremtenek az állam számára hatékony piaci beavatkozásra a túlzott dominanciával rendelkező technológiai vállaltokkal szemben. Amennyiben a hivatal olyan piaci magatartást tapasztal - a tényleges jogsértés előtt - mely alkalmas lenne a piaci verseny bármiféle jövőbeli korlátozásához jogosulttá válik ezt megtiltani, abban az esetben, ha a társaság nem tudja bizonyítani, hogy az általa kifejtett magatartás objektíven indokolt. (A frissített GWB hivatalos angol fordítása, beleértve a 19a. szakaszt is, itt található)

 A törvénymódosítás fokozta a fellépéseket a digitális kapuőrök ellen, a hivatal új hatásköreit kihasználva minden egyes ”GAFA” vállalat (Google, Amazon, Facebook, Apple)  ellen indított eljárást a GWB 19a szakaszára hivatkozva.

Az első eljárást a Facebook ellen már 2021. január végén kezdeményezte az Oculus virtuális valóság termékek és a Facebook közösségi hálózata közötti kapcsolatának okán. A Facebook eleinte külön-külön működtette az Oculust és a közösségi hálózati platformjait, majd később integrálta az Oculust a közösségi hálózati platformba (kiegészítő funkcióként). Ennek eredményeképpen a Facebook fiók kötelezővé vált az Oculus szemüvegek új generációjának használatához, a meglévő Oculus-fiókok viszont már nem használhatók regisztrációs célokra az új hardverhez. A hivatal álláspontja szerint mind a közösségi média, mind a VR termékek piacán a Facebook jelentős piaci kapitalizációval rendelkezik, mely magában hordozza a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés lehetőségét.

Az Amazon esetében szintén a gazdasági erőfölényre vonatkozó szabályokkal való visszaélés alapján indított eljárást a hivatal. Arra hivatkozva, hogy a vállalat potenciálisan befolyásolhatja az eladók árképzését a platformján árszabályozási mechanizmusok és algoritmusok használatával, valamint, hogy az Amazon és a márkázott áruk gyártói (köztük az Apple) közötti megállapodások, kizárják a harmadik feleket a márkás termékek platformon történő értékesítéséből (úgynevezett "brand-gating").

A Google ellen két eljárást is indult a 2021-ben. Mindkét eljárásban a hivatal azt vizsgálta, hogy a Google által alkalmazott (kizsákmányoló) felhasználási feltételek hogyan sérthetik az erőfölényre vonatkozó szabályokat.  A Google digitális szolgáltatásai egyfajta digitális ökoszisztémát alkotnak (Google keresőmotor, YouTube, Google Térkép, az Android operációs rendszer és a Chrome böngésző stb.) és ezen szolgáltatások igénybevételének feltétele, hogy a felhasználó beleegyezzen más szolgáltatásokból vagy harmadik féltől származó adatok feldolgozásába anélkül, hogy elegendő választási lehetőséggel rendelkezne ezen adatok kezelésének módjával és céljával kapcsolatban.

 Az Apple-lel szemben 2021. júniusában indított eljárás középpontjában az App Store áll. A hivatal vizsgálatában kiemeli a reklám- és médiaipar panaszát az Apple azon gyakorlata ellen, hogy korlátozza a felhasználók nyomon követését az iOS 14.5 operációs rendszer bevezetésével. Továbbá vizsgálja az  Apple saját alkalmazásainak kizárólagos előtelepítését a mint lehetséges önprefrenciát amely a versenytársakkal szemben előnyösebb helyzetbe hozza saját termékeit.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hivatal előszeretettel alkalmazza új hatásköreit. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy egy GWB 19a. szakasza szerinti eljárás végül mennyi időt fog igénybe venni, mivel az érintett vállalatoknak lehetősége van külön bírósági felülvizsgálatot kérni a norma címzettjeként való kijelölés ellen (és ezzel a jogukkal valószínűleg élni is fognak).

Zárásként szeretnék utalni a  2020. december 15-én az Európai Bizottság által kihirdetett digitális szektor versenyképes és tisztességes piacáról szóló kodifikációs javaslatra (Digital Markets Act,) melynek tartalmával a GWB jelenlegi módosítása több ponton is ellentétes. Tekintve , hogy az Uniós jog prioritást élvez az államok belső jogaival szemben felmerülhet annak kérdése, hogy az új szabályozás jelenlegi formájában meddig maradhat hatályban Németországban.

Sumal – Leányvállalat felelőssége az anyavállalat jogsértéséért

Badacsonyi Katalin Tegza

Az Európai Bíróság a C-882/19. sz. ügyben kimondta, hogy az uniós versenyjogi jogsértés károsultja az anyavállalat jogsértéséből eredő károk megtérítését az anyavállalat leányvállalatától igényelheti, amennyiben az anyavállalat és a leányvállalat egy gazdasági egységet alkotott a jogsértés időpontjában.

Az EUMSZ 101. cikkében foglalt vállalkozás fogalma a jogalanyt, mint gazdasági egységet határozza meg. Ennek értelmében, tekintettel az anyavállalat és leányvállalat között fennálló gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra, az anyavállalat és leányvállalat gazdasági egységet alkot, egy jogalanynak tekinthető az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző, jogsértő magatartások esetében.

Anyavállalati felelősség körében általában az anyavállalat felelősségrevonására kerül sor a leányvállalat jogsértéséért, ezért érdekes – azonban a vállalkozás fogalmából eredően, véleményem szerint, teljesen logikus -, hogy jelen esetben a leányvállalat felelősségét állapította meg a bíróság az anyavállalat jogsértéséért.

Az ítéletről szóló sajtóközlemény az alábbi linken elérhető: https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2021-10/cp210174hu.pdf 

Az ítélet teljes szövege: https://curia.europa.eu/juris/documents.jsf?num=C-882/19 

Új tanulmány a kutatónk tollából a digitalizáció és versenyjog kapcsán

Szilágyi Pál

Oroszi Fanni: A versenyjog, a fogyasztóvédelem és az adatvédelem lehetséges találkozási pontjai a digitalizáció korában. Nr. 2021/10

A digitalizáció napjainkban életünk számos szegmensében szerepet játszik, amely azzal jár, hogy egyre több személyes adat kerül összegyűjtésre és felhasználásra nap mint nap. Ezek a személyes adatok egyfajta gazdasági értékkel is rendelkeznek, mely tényezőként szerepet játszhat különféle versenyjogi és fogyasztóvédelmi kérdésekben is. Mind a versenyjog, mind a fogyasztóvédelem új kihívások elé néz tehát az adatvédelem területén. Cikkemben vizsgálom mind az Európai Unió, mind a tagállami versenyhatóságok különböző területek ötvözésével hozott döntéseit és az akadémia által kínált megoldásokat a három terület gyakorlati találkozásából eredő kihívások megoldására. 

A műhelytanulmány elérhető a Pázmány Law Working Papers honlapján: Oroszi Fanni: A versenyjog, a fogyasztóvédelem és az adatvédelem lehetséges találkozási pontjai a digitalizáció korában. Nr. 2021/10

Pünkösty András: Tovább élesedik a versenyjogi fellépés a technológiai óriásokkal szemben

Pünkösty András

Van olyan álláspont, miszerint a versenyjogi szakma számára a 2010-es évek egyfajta tanulóévek voltak az online piacok működését illetően. A technológiai fejlődés, a digitalizáció számos szegmensben modellváltást idézett elő, amelyeket a technológiai vállalkozások rendkívül hatékonyan használtak ki. A jogérvényesítés és szabályozás nem tudott lépést tartani a rendkívüli piaci koncentráció kialakulásával. Alapvető kérdések merültek fel, mivel sok esetben a kárelméletek csupán holisztikus megközelítésben voltak megállapíthatók, így esetenként olyan versenyjogi fogalmakon túli szempontok integrálására is szükség volt, mint a személy döntési autonómiája, vagy privát szférájának védelme. Mi a versenypolitika végső célja? A szakma így jobbára csak követte, sőt egyes összefonódások engedélyezésével szinte asszisztált ahhoz, hogy a digitalizáció következtében fokozatosan átalakultak bizonyos gazdasági és társadalmi tereink, amelyhez kapcsolódó ökoszisztémát a technológiai óriások kontrollálják. Sokak számára a demokratikus nyilvánosság kereteinek gyökeres átalakulása teszi leginkább érzékelhetővé a folyamatot. Napjainkban – a felpörgetett versenyfelügyeleti eljárások mellett – jogalkotási reform is zajlik az Atlanti-óceán mindkét partján. Jelen blogbejegyzésben csokorba szedjük a legújabb fejleményeket.

A kérdés csupán annyi, hogy elvesztegettük-e az évtizedet, vagy megtanultuk a leckét? 

Bővebben a bejegyzés eredeti helyén: Tovább élesedik a versenyjogi fellépés a technológiai óriásokkal szemben - Ludovika.hu

Barnóczki Dávid: Az összefonódások révén létrejött erőfölényes helyzetek

Barnóczki Dávid

A média sokszor azt a rémképet festi fel, hogy valamelyik nagy cég fogja uralni a piacokat, azonban Tim Wu amerikai jogászprofesszor szerint általában a gazdasági szektorok duopolisztikusak, vagy oligopolisztikusak, ahol kettő, vagy három-négy szereplő dominál.[1]               Ahhoz, hogy egy erőfölényes pozíciót[2] elérjenek a vállalkozások többféle utat választhatnak. Megvalósítható akár évekig tartó fejlesztések révén úgy, hogy egy új népszerű terméket állítanak elő, aminek nincs konkurenciája. Ennél gyorsabb és népszerűbb módszer azonban az, ha egy vagy több, már ’kész’ vállalatot szereznek meg. Gyakran méretgazdaságosságból fakadó hatékonysági előnyökre hivatkozva próbálnak meg más versenytársakat felvásárolni, és így minél nagyobb piaci erőre szert tenni. 2018-ig pl. az Amazon 91, a Google 214, a Facebook 67 különböző vállalkozást vásárolt fel,[3] ami által egyeduralkodókká váltak a maguk piacán.

Tóth Tihamér: Independence of competition authorities

Tóth Tihamér

At a recent event on the importance of the independence of competition authorities I emphasized that independence should not result in isolation in an ivory tower, cut off from social and economic reality. Also, the more independent a public agency becomes, the more important it will be to guarantee transparency and accountability. Overall, the GVH has maintained its independence from undue business and government influence over the past 30 years. The structure of the GVH, resulting in a two tier defence line against undue influence served the interest of competiiton protection well. Among the challenges resulting from an unorthodox economic policy I mentioned merger control as an example. The 2013 amendment of the competition act allowed the government to adopt decrees exempting a transaction serving the undefined public interest from GVH review. The problem is lack of proper explanation of what constitutes public interest. Responding to a question, I recalled the KESMA decision of the Constitutional Court which sent the message that the judges are reluctant to second-guess public interest considerations of the government. I also talked about the ‘unorthodox’ agricultural cartel exemption.

Mr. Jasser, former Polish head of the competition authority, recalled some problematic mergers involving media and energy markets as examples that independence should exist not only on paper but should also function in reality. He agreed that the nomination of heads of agencies shall be a political exercise. Mr. Plahutnik, former director of the Slovenian authority, emphasized expertise, the recruitment of skilled persons as a key element to guarantee independence. The former heads agreed that it is much easier to create independence on paper. The challenge is to implement it in practice.

I had the privilege to discuss these matters together with them at an event organized by ASCOLA Central Europe (chapter director Prof Maciej Bernatt) and ASCOLA South-East Europe (chapter co-directors Prof Jasminka Pecotic Kaufman and Prof Alexandr Svetilicinii). For more information, see https://ascolasee.net.efzg.hr/

Tóth Tihamér: A COVID sem ment fel az alapos indokolás kötelezettsége alól

Tóth Tihamér

A Törvényszék, elégtelen indokolásra hivatkozva, a KLM és a TAP esetében is hatályon kívül helyezett állami támogatást jóváhagyó határozatot. A Ryanair több esetben is hiába kifogásolta a bíróság előtt, hogy a Bizottság túl könnyedén hagyja jóvá a pandémia, pontosabban az annak hatásait mérsékelni kívánó állami intézkedések okozta forgalomkiesés miatti tagállami kompenzációkat.

Az ilyen jellegű, megmentési, jó esetben szerkezetátalakítási támogatásokat általában nagyon szigorú feltételek mellett lehet csak nyújtani. Ezeken a soft law szabályokon lazított a Bizottság a COVID-19 vírusjárványhoz kapcsolódó, átmenetinek szánt közleményével. E lehetőséggel élve, számos tagállam nyújtott jelentős összegű támogatást a területükön domináló, jellemzően nemzeti légitársaságnak.

A KLM ügyben a Törvényszék azt kifogásolta elsősorban, hogy a határozatban a Bizottság nem vizsgálta meg a támogatás túlcsurduló hatásait, mivel a KLM az Air France/KLM csoport tagjának minősül.

A döntésnek a joggyakorlat kapcsán fontos üzenetértéke van, egyben jelzi azt is, hogy az állami támogatás ügyekben a bíróság, még ilyen politikailag kényes ügyekben is kész a szembe menni a Bizottság álláspontjával. A verseny torzulását viszont nem hozza helyre a döntés, mert nem kerül sor a jelen állás szerint jogellenes támogatás (KLM 3,4 esetében, a TAP esetében 1,2 milliárd euró) szokásos visszafizettetésére. Az ügyekben ugyanis – hacsak a Bizottság nem fellebbez – új bizottsági döntések fognak születni, s ezek kimenetelétől tette a Törvényszék függővé a visszafizettetést.

A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság szerint tilosak a szűk árparitási klauzulák

Szilágyi Pál

A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság megerősítette azt a Versenyjogi Kutatóközpontunk által korábban is kimutatott tényt, hogy a Booking.com és a szallas.hu és a hasonló online utazásközvetítők által alkalmazott árparitási klauzulák az uniós versenyjogi szabályok alapján tilosak.

Mint ismeretes a német szállodák már milliárdokra perlik a booking.com-ot ezen okból (lásd írásunkat itt). Mivel köztudott, hogy a szallas.hu kizárja a rendszeréből az árparitási klauzulákat nem betartó szállodákat és ezzel fenyegeti őket, a booking.com pedig burkolt vagy nyílt nyomást gyakorol, a szállodák magánjogi jogérvényesítés útján jó eséllyel perelhetnének kártérítésre ezen az alapon, akár hosszú évekre visszamenőleg.

Vajon itthon mikor lép a turisztikai ipar az oligopolisztikus utazásszervezői piac megtörése érdekében? Vajon a GVH felülvizsgálja a korábbi ágazati vizsgálatban szereplő álláspontját?

A német Bundesgerichtshof ítéletének sajtóközleménye elérhető itt. 

Bordács Bálint: Kartellek környezetvédelmi alapú mentesülése

Szilágyi Pál

Ahogy a környezetszennyezés hatásai egyre inkább kézzelfoghatóak lesznek a mindennapokban is a versenyhatóságok részéről is nagyobb hangsúly helyeződik a versenyjog és a fenntarthatóság kapcsolatának vizsgálatára. A környezetvédelmi politika által meghatározott célok elérése érdekében sok esetben a vállalkozások egyoldalú környezetvédelmi vállalásokat tesznek, azonban egyes esetekben a céljaik elérését nem tartják megvalósíthatónak együttműködés nélkül. A fenntarthatóság megvalósítása érdekében folytatott vállalatok közötti együttműködés elfogadható, amíg az nem sérti a versenyjog előírásait, illetve a fogyasztók érdekeit. Az uniós joggyakorlat már több mint két évtizede foglalkozik a fenntarthatóság és a környezetvédelem versenyjogi aspektusaival, a Tpvt. 17.§ a) pontja az EUMSz.-t meghaladva nevesíti is a környezetvédelmet, mint a mentesség egyik mérlegelendő szempontját.. Tanulmányomban a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés, mint figyelembe vehető szempont szerepét vizsgálom az EUMSz. 101. cikk (3) bekezdése és a Tpvt. 17. § szerinti egyedi mentesítés vonatkozásában. A releváns joggyakorlat és „soft law” anyagok vizsgálatával értékelésével mutatom be a fenntarthatósági alapon való egyedi mentesítés lehetőségeit, elsősorban a hatékonysági előnyökre, és a fogyasztók méltányos részesedésére helyezve a hangsúlyt.

A részletes tanulmány megjelent a Gazdaság és Jog 2021/3. számában.

Tóth Tihamér: Amazon ítélet – első fokon veszített a Bizottság állami támogatás ügyben

Tóth Tihamér

A Törvényszék május 12-i ítélete szerint a Bizottság nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy tiltott állami támogatásban részesült az amerikai vállalat, amikor Luxemburg még 2003-ban feltételes adómegállapítási megállapodásra („tax ruling”) jutott vele. A cégcsoporton belüli transzferár megállapítása teljesítette a piaci feltételeket, így nem volt megállapítható a cégnek adott szelektív kedvezmény, ami az egyik feltétele az EUMSz 107. cikkébe ütköző állami támogatás megállapításának. Az Amazon ezzel a döntéssel kb. 250 millió euró visszafizetésétől menekült meg, legalábbis ha a Bizottság nem fellebbez az elsőfokú ítélettel szemben.

A Bizottság az elmúlt tíz évben számos eljárást indított feltételes adómegállapítás tárgyában, olyan vállalatok kapcsán megállapítva tiltott állami támogatást, mint a Fiat, a Starbucks, az Apple, a GDF Suez, vagy a McDonalds. Az ügyek jogi és politikai komplexitást jól mutatja, hogy a brüsszeli vizsgálat és a bírósági per első foka összesen hét évig tartott.

Az adójogi szabályok által megengedett megoldás, mégha a Bizottság szerint csökkenti is a fizetendő adó összegét, nem minden esetben ütközik a versenyjogi tilalomba. Ezen ügyekben a felmerülő transzferár számítása komoly pénzügyi és jogi kérdéseket vet fel.

A Bizottság hol nyer, hol veszít ezekben az összetett ügyekben. A Törvényszék ugyanaznap hozott másik ítélete a francia Engie kapcsán viszont a Bizottságnak adott igazat, melyet természetesen a versenyügyi biztos is üdvözölt.

A feltételes adómegállapítással kapcsolatos versenyjogi ügyekről kollegánk, Békés Balázs írt nemrég egy tanulmányt az IAS-ban, kiemelve, hogy idevágó magyar ügyeket nem vizsgált a Bizottság.

 

Pünkösty András: Az Európai Unióban álmodják az emberarcú mesterséges intelligenciát?

Pünkösty András

Április 21-én jelent meg az Európai Bizottság által kidolgozott mesterséges intelligencia alapú technológiák uniós szintű szabályozásra vonatkozó rendelettervezet az Artifical Intelligence Act. A tervezet amellett, hogy megalkotja a mesterséges intelligencia alapú technológiák szabályozáshoz szükséges terminológiai keretet, jól értelmezhető kockázat-alapú szabályozást javasol, egyúttal kezdeményezővé teszi az Európai Uniót az új technológiák vonatkozásában, hangsúlyosan az európai értékek talaján állva.

A hivatalban lévő Európai Bizottság számára kezdettől fogva prioritás Európa felkészítésére a digitalizáció kihívásaira, amely stratégia kidolgozásában kitüntetett szerepet játszik Margrethe Vestager versenyügyi biztosasszony is. A rendelettervezet bemutatásakor a Margrethe Vestager hangsúlyozta, hogy Európa vezető szerepet kíván betölteni a biztonságos, megbízható és ember-orientált mesterséges intelligencia fejlesztésében. A tervezet előzménye a 2020 februárjában elfogadott Mesterséges Intelligenciáról szóló Fehér Könyv, amely kijelölte a gondolkodás irányát, amelynek a középpontjában a kiválóság és a bizalom állt.

A Rendelettervezet az 1. számú mellékletében határozza „mesterséges intelligencia rendszerek” technikai specifikációkat, amelyre azért is szükség volt, mert jelenleg MI alatt technikai megoldások széles körét emlegetjük pontos definíció nélkül, így végre rendszert alkot a túlterhelt fogalom kapcsán.[1]

Dömötörfy Borbála: Pont kerül évtizedes viták végére? – az Európai Bíróság ítélete a Lundbeck ügyben

Dömötörfy Borbála

Az Európai Bizottság 2009-ben, a Gyógyszeripari ágazati vizsgálatában[1] azonosította az ún. pay-for-delay megállapodásokat (értékátruházással járó szabadalmi vitarendezési megállapodásokat) potenciális versenyjogi problémaként. Ezt a bizonyos magyar vonatkozásokkal is rendelkező, Lundbeck és több generikus gyártó elleni eljárásindítás követte, melynek folyományaként 2013-ban megszületett a Bizottság marasztaló döntése[2] a Lundbeck és négy generikus vállalkozás ellen, mely szerint cél szerinti versenykorlátozó megállapodások megkötésével késleltették a generikus citalopram piacra lépését 2002-2003-ban az EGK és az Egyesült Királyság piacain. (A magyar vonatkozások Bizottság általi részletesebb vizsgálatára nem is kerülhetett sor, hiszen a vizsgált időszakban Magyarország nem volt uniós tagállam).

Az ügy több szempontból is érdekes. Egyrészt, a Bizottság döntésével szinte egyidőben született meg az amerikai Supreme Court Actavis[3] ügyben hozott, pay-for-delay megállapodások esetén az alkalmazandó jogi standardot megállapító precedensével, és jutott úgymond ellentétes következtetésre. Másrészt az úttörőnek számító ügy után több pay-for-delay megállapodásokkal szembeni eljárás[4] is megindult, melyek számára a Lundbeck ügy tanulságai relevánsak lehetnek. A Bíróság friss ítéletének bizonyos vonatkozásai emellett az Allianz Hungária[5], a Carte Bancaire[6], a magyar MIF ügy[7] és a Paroxetine[8] után a cél és hatás dichotómia szempontjából is relevanciával bírhatnak.

A pay-for-delay ügyek jövője szempontjából a Törvényszék 2016-ban a Lundbeck ügyben[9] született ítélete a róluk való gondolkodás alapjait letette: a szóban forgó megállapodások megítélése egyértelműen a potenciális verseny fogalmának mibenlététől függ (hiszen annak hiányában nem is lehetne szó versenyjogsértésről, megléte esetén viszont a megállapodás – szabadalom hiányában – egy versenytárs kivásárlását jelentené a piacról, ahogy ez történt a Fentanyl ügyben is, mely így sima piafelosztó versenykorlátozó megállapodásnak minősülne). Ahogy várható volt, a szabadalom kérdésben játszott szerepe tekintetében a Bíróság megerősítette a Törvényszék azon álláspontját, mely szerint a szellemi alkotások védelmére vonatkozó jogszabályok nem biztostanak jogot olyan megállapodások megkötésére „amelyek eredményeként a tényleges vagy potenciális piaci versenytársak részére azért fizettek, hogy ne lépjenek be a piacra”.[10]

Visszatérve a poteniális verseny kérdésére: a Bíróság nem okozott e téren meglepetést, érvelésében – ahogy az várható volt, és ahogy azt Kokott Főtanácsnok is tette indítványában[11] – jelentős mértékben támaszkodott a GUK előzetes döntéshozatali eljárásban kimondottakra. Ennek megfelelően:

  • Annak értékelése érdekében, hogy a valamely piacon jelen nem lévő vállalkozás potenciális versenyhelyzetben van‑e a piacon jelen lévő vállalkozással, azt kell eldönteni, hogy van‑e valós és konkrét lehetőség arra, hogy az előbbi vállalkozás az említett piacra lépjen, és versenyezzen, valamint a piac működését szabályozó gazdasági és jogi háttérre tekintettel az említett megállapodások hiányában lett volna‑e valós és konkrét lehetőség arra, hogy e vállalkozások hozzáférjenek az említett piachoz, és versenyezzenek az e piacon már letelepedett vállalkozásokkal. A gyógyszerágazat vonatkozásában e tekintetben vizsgálandó, hogy a generikus gyártónak ténylegesen fennáll‑e az egyértelmű piacralépési szándéka és képessége, és hogy e piacra lépés nem ütközik‑e leküzdhetetlen akadályokba. Szabadalom fennállása önmagában nem ilyen leküzdhetetlen akadály, ha egy generikus, amelynek ténylegesen fennáll az egyértelmű piacralépési szándéka és képessége, és az intézkedései révén késznek mutatkozik, hogy vitassa a szabadalom érvényességét, és felvállalja a bitorlási kereset kockázatát. [12]
  • A bíróság szintén kimondta, hogy a szubjektív elemek két vagy több vállalkozás közötti potenciális versenyhelyzet fennállásának bizonyítása érdekében történő figyelembevétele nem zárható ki, amennyiben az említett versenyhelyzetet nem kizárólag vagy lényegében ilyen elemek alapján állapítják meg. Ez különösen igaz az innovatív gyártó azzal kapcsolatos felfogására, hogy milyen kockázatot jelent kereskedelmi érdekeire az érintett generikus gyógyszergyártó, amely felfogás releváns a potenciális verseny fennállásának értékelése szempontjából, mivel meghatározza az originálisgyógyszer‑gyártó piaci magatartását. [13]

A cél szerinti versenykorlátozások vonatkozásában az ítélet megerősti a Paroxetine (és a Carte Bancaire) ítéletekben kimondottakat, mely szerint a „cél általi korlátozás” fogalmát szigorúan kell értelmezni, a pay-for-delay megállapodások pedig nem tekinthetők minden esetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi korlátozásnak”. Annak minősülnek viszont, „ha az érintett egyezség útján történő vitarendezési megállapodás vizsgálatából kitűnik, hogy az abban előírt értékátruházásokat kizárólag az a kereskedelmi érdek igazolja, amely mind a szóban forgó szabadalom jogosultja, mind pedig az állítólagos szabadalombitorló részéről az iránt áll fenn, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt, mivel azok a megállapodások, amelyekkel a versenytársak a versennyel járó kockázatokat tudatosan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel váltják fel, nyilvánvalóan a „cél általi korlátozásnak” minősítés alá tartoznak” [14]

Az ítélet – az Allianz Hungária és Carte Bancaire ítéletek által felkavart, majd a magyar MIF ügy és a Paroxetine ítéletek által „helyretett” – cél-hatás dichotmiához is szolgáltat további adalékot: egyrészt kiválóan végigvezeti a cél szerinti versenykorlátozások megítéléséhez e két utóbbi ítéletben felállított struktúrát, további hozzájárulást nyújtva a több évtizedes vita után a gyakorlat kikristályosításához, másrészt azt is megálapítja, mikor nincs szükség counterfactual elemzésre cél szerinti megállapodások esetén.

Röviden összegezve tehát:

  • Minden egyes esetben értékelni kell, hogy az innovatív által a generikus javára teljesített értékátruházások nettó pozitív egyenlege kellően jelentős volt‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözze hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről, és érdemi versenyt folytasson (nem szükséges, hogy a nettó pozitív egyenleg magasabb legyen mint a generikus által a piacra lépstől várt profit)[15]
  • Egy adott megállapodás „cél általi korlátozásnak” minősítése szempontjából kizárólag a megállapodás sajátos jellemzői bírnak jelentőséggel amely jellemzők alapján kell következtetni a verseny szempontjából esetlegesen fennálló különös károsságra, szükség esetén e megállapodásnak, a célkitűzéseinek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e megállapodás illeszkedik.[16]
  • A meg nem támadási kikötések hiánya nem releváns (a Paroxetine ügyhöz képest ez volt egy fontos különbség), ugyanis a megállapodások megkötését követően semmilyen érdeke nem fűződött a generikusnak ahhoz, hogy vitassák a Lundbeck szabadalmait, mivel a Lundbeck általi értékátruházások nagyjából megfeleltek annak a nyereségnek, amelynek elérésére piacra lépés esetén számítottak, illetve azon kártérítésnek, amelyet akkor kaphattak volna, ha a Lundbeckkel szemben pert nyertek volna, másrészt biztos és azonnali nyereségről volt szó, amelyet e gyártók anélkül szereztek meg, hogy vállalniuk kellett volna azon kockázatokat, amelyekkel a piacra lépés járt volna.[17]
  • A megállapodásokhoz kapcsolódó, a versenyt elősegítő hatások hiánya: nem tesz eleget a Paroxetine ítélet 107. pontjában megkövetelt bizonyítási szintnek ahhoz, hogy az említett megállapodásoknak a verseny szempontjából fennálló elegendő károsságát illetően észszerű kétségeket ébresszen, és azáltal el kelljen vetni e megállapodások „cél általi korlátozásnak” minősítését. (avagy, hogy Bobek főtanácsnok indítványát[18] idézzem, a hal halnak tűnik)

Korábban említettem, hogy a counterfactual elemzés szükségességének vonatkozásában hoz új elemet az ítélet: eszerint a „kontrafaktuális forgatókönyv” vizsgálata lehetővé teszi az összejátszásra irányuló magatartás hatásainak az EUMSZ 101. cikkre tekintettel történő értékelését akkor, ha az említett magatartás elemzése nem fed fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot ahhoz, hogy azt „cél általi korlátozásnak” lehessen minősíteni. Következésképpen a counterfactual elemzés  lefolytatása „nem lehet kötelező az összejátszásra irányuló magatartás „cél általi jogsértésnek” minősítéséhez, mivel az ezzel ellentétes megközelítés a „cél általi korlátozás” és a „hatás általi korlátozás” fogalmai közötti, magából az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szövegéből eredő egyértelmű különbségtétel tagadását jelentené.[19] A Bíróság tehát egyértelműen kimondja, hol van helye counterfactual elemzének cél szerinti versenykorlátozások esetében:

„amikor olyan megállapodásról van szó, amely következtében valamely vállalkozást átmenetileg a piacon kívül tartanak, meg kell határozni, hogy az említett megállapodás hiányában fennállt volna‑e annak valós és konkrét lehetősége, hogy e vállalkozás belépjen az említett piacra, meg kell állapítani, hogy e pontosítás az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó megállapodásokhoz hasonló megállapodás felei közötti potenciális versenyhelyzet fennállásának értékelésére, nem pedig az említett megállapodások „cél általi korlátozásnak” minősítésére vonatkozott.”[20]

 

[1] Final Report – Pharmaceutical Sector Inquiry: https://ec.europa.eu/competition/sectors/pharmaceuticals/inquiry/staff_working_paper_part1.pdf

[2] AT.39226 - Lundbeck

[3] FTC v. Actavis, Inc., 570 U.S. 136 (2013)

[4] AT.39612 – Perindopril (Servier), AT.39685 – Fentanyl, AT.39686 – Cephalon

[5] C-32/11 Allianz Hungária Biztosító Zrt. and Others v Gazdasági Versenyhivatal, ECLI:EU:C:2013:160

[6] C-67/13 P Groupement des cartes bancaires (CB) v European Commission, ECLI:EU:C:2014:2204

[7] C-228/18 Gazdasági Versenyhivatal v Budapest Bank Nyrt. and Others, ECLI:EU:C:2020:265

[8] C-307/18 GUK and Generics v CMA, ECLI:EU:C:2020:52

[9] T-472/13 Lundbeck v European Commission, ECLI:EU:T:2016:449

[10] C-591/16 P Lundbeck v European Commission, ECLI:EU:C:2021:243, para 122 („Ítélet”)

[11] C-591/16 P, Juliane Kokott Főtanácsnok indítványa, Lundbeck k. Európai Bizottság, ECLI:EU:C:2020:428

[12] Ítélet 54-60.

[13] Ibid 75-76.

[14] Ibid 112-114.

[15] Ibid 115.

[16] Ibid 131.

[17] Ibid 133-135.

[18] “ha valami úgy néz ki, mint egy hal, és a szaga is olyan, mint a halnak, feltételezhetjük, hogy az egy hal. Hacsak első látásra nincs valami szokatlan ennél a vizsgált halnál – például nincs uszonya, a levegőben lebeg, vagy illatos, mint a liliom –, nem szükséges e hal részletesebb vizsgálata ahhoz, hogy azt halnak minősítsük. Ha azonban van valami, a szokásostól eltérő a kérdéses hal esetében, még besorolható halként, de csak a kérdéses élőlény részletes vizsgálatát követően” (Michal Bobek Főtanácsnok indítványa, C-228/18 Gazdasági Versenyhivatal k Budapest Bank Nyrt. és társai, ECLI:EU:C:2019:678, para 51.)

[19] Ítélet 139-140.

[20] Ibid 143.

Oroszi Fanni: Újabb fejezet a Trucks-ügyben (AT.39824 ügy – Teherautók.)

Oroszi Fanni

Az Európai Bizottság még 2016-ban állapította meg hogy a fő teherautógyártók, köztük a Daimler, kartellmegállapodást kötöttek egymással az árak rögzítésére és a teherautók bruttó árának EGT-n belüli emelésére vonatkozóan.

A Sumal kártérítési keresetet indított a kartell egyik résztvevője, a Mercedes Benz Trucks España (MBTE) ellen Barcelonában. A kereset első körben elutasításra került a tagállami bíróság által arra hivatkozással, hogy az MBTE nem rendelkezik passzív perbeli legitimációval, mivel a Daimler volt az a jogi személy, amelyet az Európai Bizottság által indított, szankció kiszabására irányuló közigazgatási eljárás érint azon kartell tárgyában, amelyen a Sumal kártérítési igényei alapulnak. Vagyis az MBTE nem, csak a Daimler szerepelt a szankcionált vállalkozások között a Bizottság Trucks-döntésében.

Trust-busting az Egyesült Államokban

Szilágyi Pál

Nagyratörő címmel látta el a törvényjavaslatát Hawley szenátor amikor "The Trust-Busting for the Twenty-First Century Act" címmel látta el. Pusztán versenyjogász oldalról szemlélve brutális javaslatokat tartalmaz, mint pl.

  • a monopol helyzetet (nálunk gazdasági erőfölény) úgy is meg lehessen állapítani, hogy jelentős piaci erőt tud valaki valószínűsíteni vagy ha valószínűsíteni tudja, hogy a magatartásnak versenykorlátozó vagy más káros hatása van. Ez esetben nem kell érintett piacot és piaci részesedést meghatározni;
  • ilyen esetben a vállalkozáson van a bizonyítás terhe, hogy a versenyelőnyök nyilvánvalóan meghaladják a hátrányokat ÉS a vállalkozás nem tudna elérni hasonló versenyelőnyöket életképes üzlet alternatív megoldásokkal, amelyek kisebb versenyhátránnyal járnak;
  • a szankció keretében a bíróságoknak a jogsértő magatartással elért teljes profitot el kellene vonnia;
  • az alkalmazandó standard (a fogyasztói jólét helyett) a gazdasági verseny védelme lenne;
  • 100 milliárdos piaci kapitalizáció felett tilos bármilyen összefonódás (felvásárlás, egyesülés, stb.)
  • ahol valószínűsíteni lehet a káros versenyhatásokat nem kell érintett piacot és piaci részesedéseket meghatározni a fúziókontroll során;
  • nem lehet vélelmezni azt, hogy nincs versenyellenes hatás a vertikális és egyéb összefonódások vonatkozásában;
  • a "digitális domináns vállalkozásokra" még szigorúbb felvásárlási szabályok vonatkoznának, mint pl. az egy millió dollár feletti felvásárlásokról vélelmezni kell azok tisztességtelenségét és deceptív jellegét.

Csupa érdekesség :D

Messze vagyunk még ettől

Szilágyi Pál

A Versenyjogi Kutatóközpont egyik kutatási témája az utazási szolgáltatások piacának versenyjogi megítélése.

A napokban a német szállodaszövetség sajtóközleményt adott ki[1], amelyben támogatásáról biztosította azt a csoportos keresetet, amelyben közel 2000 szálloda perelte be a Booking.com-ot versenyjogi alapon kártérítése.[2] Mint közismert a Booking.com 2004 óta MFN klauzulákat alkalmaz, amelyek többek között lehetővé tették, hogy alkalmanként akár 50% jutalékot is elkérjenek egy-egy foglalás után.

A csoportos kereset a daBeisein kezdeményezésként folyik[3] és viszonylag könnyű volt csatlakozni hozzá. A per egy klasszikus amerikai filmet idéz szinte, „költségkockázat nélkül, kartelljogi szakértőkkel megtámogatva és egy csoportos menedzsmenttel ellátva”, online lehetett csatlakozni 2020. május 20-ig.

Új ítéleteket hozott az üzletkötéstől való elzárkózás vonatkozásában az Európai Bíróság – 2. rész

Szilágyi Pál

Az előző blogbejegyzésünket (Új ítéleteket hozott az üzletkötéstől való elzárkózás vonatkozásában az Európai Bíróság – 1. rész) a Slovak Telekom ítélet[1] első részének rövid bemutatásának szenteltük. Jelen bejegyzésben ezt folytatjuk (egyelőre érdemi komment nélkül).

Az Európai Bíróság megerősítette a korábbi joggyakorlatát, miszerint „[…] a jogszabályi kötelezettség releváns lehet az ágazati szabályozás hatálya alá tartozó erőfölényben lévő vállalkozás által tanúsított, az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartás értékelése szempontjából.”[2] Mindazonáltal a Bizottságnak még ilyen esetben is bizonyítania kell az EUMSZ 102. cikkének megsértését, nem vélelmezheti azt pl. az ágazati jogszabály előírásai alapján.[3]

Ha egy ágazati szabályozás hozzáférési kötelezettséget ír elő, akkor, ha az eljárás alá vont vállalkozás nem tagadja meg a hozzáférést, hanem a hozzáférés feltételei kapcsán merül fel a versenykorlátozó magatartás gyanúja, akkor nem a Bronner feltételeket [nélkülözhetetlen eszközökre vonatkozó előírásokat] kell alkalmazni.[4]

[1] C-165/19 P sz ügy Slovak Telekom, a.s kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2021:239.

[2] ibid. 57. pont.

[3] ibid.

[4] ibid. 59. pont.

 
 

Csakazértis Facebook

Szilágyi Pál

Az európai közvélemény nagy figyelmet szentel a németországi versenyhatósági fellépésnek, amelynek célkeresztjében a Facebook áll. (Erről korábban mi is írtunk: Pünkösty András: Versenyjogi össztűz alatt a Facebook – túlél-e a birodalom?)

A legújabb fejlemény, hogy 2021. március 24-én a Düsseldorfi Fellebbviteli Bíróság meghallgatást tartott[1], amelynek végén arra jutott, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez.

Az egyik alapvető kérdés a bíróság szerint, hogy tilos-e a versenyjogi szabályok szerint vajon az, hogy a közösségi háló használói nem dönthetnek arról, hogy csak a Facebook.com szolgáltatás kapcsán keletkező adatait használja-e a vállalkozás, vagy tágabban, más szolgáltatásokból szerzett adatokat is (pl. WhatsApp, Instagram, Oculus, más weboldalak). A bíróság külön felhívta a figyelmet arra, hogy versenyjogban nem jogosult a Bundeskartellamt indokolását sajátjával helyettesíteni olyan mértékben, hogy azzal megváltozzon a hatósági döntés lényegi tartalma, márpedig jelen esetben úgy tűnik, hogy a jelen ügyben már magasabb fokon is eljárt bíróságok jogértelmezése alapján más típusú jogsértésről beszélhetünk, mint amit a hatóság megállapított. Hovatovább, az is felmerült, hogy vajon ezt, a fogyasztói választási lehetőség hiányát, vajon érinti-e a hatósági határozat egyáltalán.

Szemelvények a DMA hatástanulmány alapozó tanulmányából - 1. rész

Szilágyi Pál

Ha a Digital Markets Act (DMA) vagy a Digital Services Act bizottsági közleményeit szemezgetjük, akkor a DMA egyik alaptanulmányát[1] ott nem tették közzé, de persze ez minket nem akadályoz meg abban, hogy szemezgessünk belőle. :D Az alábbiak nem a mi véleményünk, pusztán szemelvények a tanulmányból.

Mi a probléma és miért probléma?

Mi a probléma természete?

Egyes szolgáltatók kapuőrökké váltak

A szolgáltatások digitalizációja széleskörű innovációval járt együtt, ugyanakkor egyes szereplőket ez hozzásegítette ahhoz, hogy kapuőrök legyenek, azaz ellenőrzik a végfelhasználók által látható információkat és ahhoz történő hozzáférést, a funkciókat, pozícionálást, és az általános szerződési feltételeket azon üzletfelek számára, akiknek az üzlete ezen platformoktól függ. Pl. a németek 58%-a foglalt szállást a booking.com-on keresztük 2019 és 2020 között.

A kapuőrök a tőlük függő üzleti felhasználók üzleti feltételeit alá tudják ásni, illetve alakítani tudják független vállalkozások számára az innováció és belépési feltételeket

Az erős hálózati hatások okán a kapuőrök befolyásul alatt tudják tartani tőlük függő vállalkozásokat, a piachoz való hozzáférést, illetve az egyik piacon meglévő befolyásukat ki tudják terjeszteni más piacokra is. A befolyásuk továbbá tisztességtelen üzleti feltételeket eredményezhetnek a tőlük függő vállalkozások számára, a saját termékeiket előnyös helyzetbe tudják hozni, illetve különböző árukapcsolásokat tudnak sikeresen végrehajtani, amellyel a versenytársak pozícióját áshatják alá.

Új ítéleteket hozott az üzletkötéstől való elzárkózás vonatkozásában az Európai Bíróság – 1. rész

Szilágyi Pál

Az Európai Bíróság két ítéletet hozott március 25-én[1] amelyben az üzletkötéstől elzárkózást vizsgálta. Rövid poszt sorozatunkban kiemeljük az Európai Bíróság jelentősebb megállapításait és a végén elhelyezzük a korábbi joggyakorlat megállapításai viszonylatában.

Különleges felelősség[2]

„Az EUMSZ 102. cikk szerint tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik tehát azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt. […] A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 102. cikk értelmében vett „erőfölénnyel való visszaélés” fogalma olyan objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozás olyan magatartásaira vonatkozik, amelyek hatására – olyan piacon, ahol pontosan a szóban forgó vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült – a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők által nyújtott teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését.”[3]

Üzletkötéstől elzárkózás és a nélkülözhetetlen eszközök szerepe

„Annak megállapítása, hogy valamely erőfölényben lévő vállalkozás visszaélt a helyzetével, mivel

Hamburger fúziókontroll - EU Big Mac szendvics

Szilágyi Pál

2021. március 26-án az Európai Bizottság közzétett egy hatástanulmányt. (IP/21/1384 - Mergers: Commission announces evaluation results and follow-up measures on jurisdictional and procedural aspects of EU merger control) A röpke 115 oldalas hatástanulmány itt érhető el: https://ec.europa.eu/competition/consultations/2021_merger_control/SWD_findings_of_evaluation.pdf.

Az uniós fúziókontroll az egyablakos rendszeren alapulva, a "kellően nagy" összefonódásokat fogja fel, amelyet számos hatáskör átruházási szabály finomít. Többek között a Fúziós Rendelet alapján lehetőség van a tagállami hatóságoknak egy összefonódást az Európai Bizottsághoz utalni. 

A Bizottság a szabályozás grammatikai hiányosságát kiemelve, arra bíztatja a tagállami hatóságokat (bár korábban éppen ellenkezőleg, elbátortalanította őket attól), hogy a saját küszöbszámaikat el nem érő összefonódásokat is utalják bátran a Bizottsághoz, ha úgy ítélik meg. (lásd pl. 36., 56., 68. bekezdések).

(Az uniós fúziós szabályozás és a hatáskörmegosztás többek között éppen azon alapul, hogy a küszöbszámok biztosítják azt, hogy tagállamok közötti kereskedelmet érintő összefonódások alapvetően a Bizottságnál landoljanak, a kisebbek pedig ne, így nem életszerűtlen az, hogy a jövőben akár sikeresen is lehet egy ilyen fúziós Bizottsághoz megtámadni a bíróságok előtt hatáskör hiánya okán.)

Ezzel a Hamburger Fúziókontroll megjelenése elkerülhetetlen, a tagállami küszöbszámokat el nem érő és az uniós küszöbszámokat meghaladó összefonódások is a Bizottság előtt landolhatnak, míg a két küszöbszám közöttiek a tagállami hatóságoknál köthetnek ki.

Emlékezteztő:

Fúziós Rendelet 22. cikke: 

A Bizottsághoz történő áttétel

22. cikk (1) Egy vagy több tagállam kérelmezheti a Bizottságtól bármely 3. cikk szerinti összefonódás megvizsgálását, amely az 1. cikk értelmében nem közösségi léptékű, de hatással van a tagállamok közti kereskedelemre, és azzal fenyeget, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt a kérelmező tagállam vagy tagállamok területén.

E kérelmet az összefonódás bejelentését, vagy ha azt nem kell bejelenteni, annak az érintett tagállam tudomására hozását követő legfeljebb 15 munkanapon belül kell benyújtani.

Kutatóink kapcsolódó témájú publikációi:

Szilágyi Pál, ‘Az Összefonódások Vizsgálatának Ügyáttételi Lehetőségei’ (2005) I Versenytükör 33

 

AstraZeneca és versenyjog - 2. rész

Szilágyi Pál

Sokat szerepel a médiában az AstraZeneca mostanában, így gondoltuk röviden felemlegetjük a közelmúltbeli ügyét a versenyjog területén

A versenyjogban nagy visszhangot kiváltó ügy volt az AstraZeneca ügy, amely mind a Törvényszéket[1], mind az Európai Bíróságot[2] megjárta.

Az előző bejegyzésünkben az Európai Bíróság ítéletének egyik részét elemeztük, mostani bejegyzésünk a „rövidke” 206 bekezdésből álló ítélet második érdekes anyagi jogi részével foglalkozik.

Az alapügyben az Európai Bizottság kifogásolta, hogy az AstraZeneca egyes tagállamokban visszavonta a forgalombahozatali engedélyeitt (FHE), amely azzal jár, hogy a hatályos szabályozás szerint, hogy a generikus versenytársak nem tudtak egyszerűsített eljárásban engedélyt szerezni a saját termékeik forgalmazásához. A Törvényszék az ítéletében[3] kiemelte, hogy úgy tűnik, az, hogy az AstraZeneca visszavonta FHE-jeit, kizárólag azt akadályozta meg, hogy a lényegileg hasonló gyógyszerekre vonatkozó FHE-t kérelmezők igénybe vehessék a rövidített eljárást, és ezáltal megzavarta vagy késleltette a generikus termékek piacra lépését. Az a tény, hogy erre joga van, nem eredményezheti azt, hogy ne lenne alkalmazható az EUMSZ 102. cikke.

Az Európai Bíróság sok tekintetben megerősítette a Törvényszék ítéletét, amikor kimondta, hogy „valamely – akár erőfölényben lévő – vállalkozás részéről olyan stratégia kidolgozása, amelynek célja az értékesítései visszaesésének minimalizálása, és annak lehetővé tétele, hogy szembenézhessen a generikus termékek támasztotta versennyel, jogszerű, és a rendes verseny körébe tartozik, feltéve hogy a tervezett magatartás nem tér el az érdemeken alapuló, a fogyasztók javát szolgáló verseny körébe tartozó gyakorlatoktól.”[4] Nem tartozott azonban ebbe a körbe, ha a kizárólagos jog lejárát követően objektív igazolás nélkül visszavonta az AstraZeneca a forgalombahozatali engedélyeket, amivel meg akarta zavarni a generikus termékek bevezetését és a párhuzamos importot.[5] Objektív igazolhatóság körébe pedig nem tartozott önmagában a befektetésvédelemre történő hivatkozás[6], illetve az sem, hogy a visszavonás joga nem jelenti azt, hogy feltétlenül mentesülne az adott magatartás a versenyjogi következmények alól.[7] A bíróság továbbá hivatkozott a már megszokott elvárásra, miszerint a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozásokat különös felelősség terheli a belső piacon a hatékony és torzulásmentes verseny biztosítása vonatkozásában és így „az érdemeken alapuló versenyben részt vevő vállalkozás jogos érdekeinek védelmét szolgáló indokok, illetve objektív igazolás hiányában nem használhatja fel oly módon a szabályozási eljárásokat, hogy azzal megakadályozza vagy megnehezítse versenytársak belépését a piacra.”[8]

Az ítélet egyik jelentős hozadéka, hogy annak eredményeként más szabályozási területek által biztosított jogosultságokkal való élés, valamint más jogszabályok megsértése is lehet gazdasági erőfölénnyel való visszaélés.

 

[1] T-321/05 sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI:EU:T:2010:266.

[2] C‑457/10 P sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2012:770.

[3] AstraZeneca (T-321/05. sz. ügy) (n 1).675-677. pontok.

[4] C‑457/10. P. sz. ügy. AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság. ECLI:EU:C:2012:770 (n 2). 129. pont.

[5] ibid. 129-130. pontok.

[6] Különösen azért is így döntött az Európai Bíróság, mivel ennek nyoma nem volt fellelhető korábbi, belső dokumentumokban, a bírósági eljárásban merült csak fel, mint hivatkozási alap.

[7] ibid. 131-132. pontok és 135-136. pontok.

[8] ibid. 134. pont.

 

AstraZeneca és versenyjog - 1. rész

Szilágyi Pál

Sokat szerepel a médiában az AstraZeneca mostanában, így gondoltuk röviden felemlegetjük a közelmúltbeli ügyét a versenyjog területén

A versenyjogban nagy visszhangot kiváltó ügy volt az AstraZeneca ügy, amely mind a Törvényszéket[1], mind az Európai Bíróságot[2] megjárta.

A jogvita abból keletkezett, hogy egy egészen régi – és jól ismert – uniós szabályozás alapján gyógyszereket csak tagállamok által adott forgalombahozatali engedéllyel lehet forgalomba hozni. A forgalombahozatali engedély öt évre érvényes és lejárat előtt három hónappal lehet újabb öt évre kérvényezni a meghosszabbítását. Egy további gyakran alkalmazott jogintézmény a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, amelynek az egyik lényegi eleme, hogy nemzeti vagy európai szabadalom jogosultja kaphatja és öt évvel meghosszabbítható vele a jogi oltalom, legfeljebb 15 évig az első uniós forgalombahozatalt követően. Ennek oka az, hogy a hosszadalmas engedélyezési eljárás miatti oltalmi idő veszteséget részben kompenzálja a meghosszabbított oltalmi idővel. A tanúsítvány iránti kérelmet a forgalomba hozatalt követő hat hónapon belül lehet benyújtani és a kérelemben ez utóbbinak a főbb adatait, mint a keltét is be kellett jelenteni.

Az AstraZeneca versenytársai panaszt nyújtottak be 1999-ben az Európai Bizottsághoz azt panaszolván, hogy visszaélt a gazdasági erőfölényével. A Bizottság 2005-ben megállapította, hogy a vállalkozás visszaélt a gazdasági erőfölényével és 60 millió euró bírságot szabott ki arra hivatkozva, hogy „a versengő generikus gyógyszerek piacra kerülésének megakadályozása, illetve késleltetése, valamint a párhuzamos kereskedelem megakadályozása érdekében visszaéltek a szabadalmi rendszerrel és a gyógyszerkészítmények forgalmazásával kapcsolatos eljárásokkal.”

Az AstraZeneca az ügy(ek) tanulsága szerint félrevezette a szabadalmi hivatalokat szerte Európában annak érdekében, hogy a főként generikus versenytársakat kiegészítő jogi oltalom megszerzésével távol tudja tartani. Lényegében az AstraZeneca téved dátumot jelölt meg az első forgalombahozatali engedély dátumának. Ha az AstraZeneca a jogilag és tényszerűen helyes korábbi dátumot adja meg a beadványokban, akkor nem tudott volna kiegészítő oltalmat szerezni. Az Európai Bíróság arra alapozta megállapításait, hogy ez egy szándékos magatartás volt az AstraZeneca részéről, hiszen elhallgatta a tényeket, illetve szándékosan elhitette a szabadalmi hatóságokkal, hogy a későbbi dátum az első forgalombahozatali engedély dátuma.

Az Európai Bíróság ítélete megerősített olyan korábbi joggyakorlatot, miszerint „a „visszaélés” fogalma objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozások olyan magatartására vonatkozik, amely befolyásolja a piac szerkezetét, ahol pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására a termékeknek vagy a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők általi teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését”[3]. Ahogy az adott ügyre vonatkoztatva ez megjelent, az Európai Bíróság kiemelte, hogy „a hatóságok tévedésbe ejtése [nem jogszerű eszköz a saját jogértelmezése útján, a jogainak való megvédésére] … [az ugyanis] nyilvánvalóan ellentétes az érdemeken alapuló verseny fogalmával, és az ilyen vállalkozás azért való különös felelősségével, hogy magatartásával ne korlátozza az Unión belül a hatékony és torzulásmentes versenyt.”[4].

 

[1] T-321/05 sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI identifier: ECLI:EU:T:2010:266.

[2] C‑457/10 P sz ügy AstraZeneca AB és AstraZeneca plc kontra Európai Bizottság ECLI:EU:C:2012:770.

[3] ibid. [74].

[4] ibid. [98].