Automatikus fordítás. 

"Jó napot kívánok, köszönöm szépen. Azért vagyok ma itt, hogy tájékoztassam Önöket arról, hogy a nyugati világot jelentős fenyegetés fenyegeti. Veszélyben van, mert azok, akiknek a nyugati világ értékeit kellene megvédeniük, olyan világnézet által irányítottak, amely elkerülhetetlenül a szocializmushoz, és következésképpen a szegénységhez és a gazdasági nélkülözéshez vezet.

Sajnos az elmúlt évtizedekben a nyugati világ legfőbb vezetői - egyeseket a másokon való segítés jószándékú vágya, másokat pedig a kiváltságos kaszthoz való tartozás vágya motivált - feladták a szabadság modelljét annak különböző változataiért, amit kollektivizmusnak nevezünk. Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk, hogy a kollektivista kísérletek soha nem jelentenek megoldást a világ polgárait sújtó problémákra, hanem inkább azok okai. Higgyék el, nincs nálunk, argentinoknál jobb tanúbizonyságot tenni erről a két kérdésről.

Amikor 1860-ban felkaroltuk a szabadságot, 35 év alatt a világ első domináns hatalmává váltunk. 35 év alatt az első világhatalom lettünk. Míg amikor az elmúlt 100 évben felkaroltuk a kollektivizmust, láthattuk, hogy polgáraink hogyan kezdtek el szisztematikusan elszegényedni, míg végül a világ 140. helyére, a világ 40. helyére zuhantak.

Mielőtt azonban ezt a vitát lefolytatnánk, fontos lenne, hogy először is megnézzük azokat az adatokat, amelyek alátámasztják, hogy a szabadpiaci kapitalizmus miért nem csak egy lehetséges rendszer a világszegénység megszüntetésére, hanem az egyetlen erkölcsileg kívánatos rendszer is, amellyel ezt elérhetjük. Ha megvizsgáljuk a gazdasági fejlődés történetét, láthatjuk, hogy a nulladik évtől 1800 körülig a világ egy főre jutó GDP-je gyakorlatilag állandó maradt a referencia-időszakban. Ha megnézzük a gazdasági növekedés alakulásának diagramját az emberiség történelme során, akkor egy hokiütő alakú diagramot látunk, egy exponenciális függvényt, amely az idő 90%-ában állandó maradt, és a 19. századtól exponenciálisan felfelé lő.