“Egymást segítve kell jobbnak lennünk”

Interjú Lőrincz Györggyel versenyről és együttműködésről

Bevezetésként a poharainkba kerülő fehér bor kapcsán a Napbor és az Egri Csillag összefüggéseiről kaptunk áttekintést a kiváló borásztól, miközben az olívaolajos kenyérkét környékező legyet elzavarva a szintén ismert “Kutyafáját!” bor nevére emlékeztetett minket.

Milyen gondolatok jutnak eszedbe a verseny, rivalizálás szavak hallatán?

A rivalizálás, a „csak azért is” rossz felhangú, a vetélkedés kifejezés már jobban tetszik. A mi hivatásunkban is mindig szeretnénk olyan jót, vagy jobbat alkotni, mint a másik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ő rosszabb lenne. A versengésben sajnos benne van az, hogy le akarom győzni, el akarom tiporni a másikat. Én viszont annak örülnék, ha a szekszárdi, a somlói és persze a egri is nagyon jó borok lennének. Finomat, jót kell alkotnunk, mindent beleadni, megmutatva, hogy mitől egyedi, sajátos az a bor. A magunk műfajában kell jónak lenni.

A St. Andrea Szőlőbirtok 20 éves ünnepi kiadványa bevezetőjéből idéznék egy szép gondolatodat: „Mindnyájunknak megvan a a saját küldetésünk, hogy részt vegyünk a teremtésben, az Ország építésében. Ki így, ki úgy, mindenki a saját talentumaival. Nem azért születtünk a földre, hogy magunknak éljünk, hanem hogy közösségben legyünk és szolgáljunk.” Hozzád közelebb áll az együttműködés, mint a versengés?

Adott borvidéken belül egymást segítve, másoktól tanulva kell jobbnak lennünk. Nekünk is jobb, ha együtt vagyunk jók: erősebb a piaci üzenet, épül a jövőhöz szükséges reputáció. Nem gondolhatjuk, hogy mi mindent jobban tudjuk, mint a másik. Fontos a nyitottság. Múlt héten volt például egy kékfrankos kóstolónk helyi borászokkal. Ott a gyümölcs érettségének fontosságát hangsúlyoztam, még ha az magasabb alkohollal is társul, miközben mások talán kevésbé érlelt gyümölcsből is tudnak jó bort készíteni. Nem kioktatni akartam a többieket, csak megosztani velük egy gondolatot. Különösen nehéz a különböző generációk között a megértés, a fiatalok gyakran nagyon más elképzeléseket követnek. A versengésről alkotott képünk is biztosan függ az életkorunktól, attól, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezünk.

A borászok vagy régiók közötti verseny a fontosabb?

Valóban, a kettő nem mindig működik együtt, a több helyi összefogás erősebb országos, vagy külföldi megjelenést eredményezhet. A helyi összhang azt jelenti, hogy respektáljuk egymást és nyitottak is vagyunk az újra. Így lehet országos szinten erősnek lenni, hitelesen képviselni az egri bort, magasabb polcra rakni az Egri Bikavért. A közösség célja, hogy jövőképünk legyen, a jó bor piaca megmaradjon, növekedjen, lehetőleg árban is, mert a tömegtermelés nem megoldás.

Mik a verseny főbb paraméterei? Az ár, mennyiség, választék, fejlesztés, vagy ezek kombinációja fontos számodra?

Ezek mindegyike fontos. Úgy képzelem, hogy a lényeg az lenne, hogy helyettesíthetetlen legyen az Egri Bikavér. Az egri borvidék 5-6 ezer hektáros területe nem kicsi, sok bor terem, így nagyon kell ügyelni a minőségre és az üzenetre. Az elmúlt évtizedekben a piac nem bővült olyan mértékben, mint a szőlő területek. Ha nem csinálunk nagyon finom borokat, akkor nem fognak fogyni, s jönnek a krízisek. Van fejleszteni való, sok egri szőlőből nem Egerben készül bor. Ha van egy kiváló terméked, arra már lehet jól piacot építeni, tisztességes, nem pedig tarthatatlanul alacsony árral. A mai árak a hasonló minőségű burgundi borok árainak töredékét teszik csak ki. Azon kell gondolkodni, hogy mik az erősíthető kategóriák, a minőséget fokozni, s ezzel együtt az árszintet is feljebb tolni. Hiába van superior és grand superior kategória, nem sok tétel jelenik meg a piacon: volt olyan év, amikor e kategória kb. felét mi minősítettük. Nagy tartalékok vannak még az egri bortermelésben.

Úgy gondolod, hogy a magas minőség elérése a legfontosabb cél?

Én erre vágynék, arra az élményre, hogy kihozzuk a maximumot az egri adottságokból. Nagyon sok élményben volt részem, így most már könnyebb kimondani, hogy mire vágyok, mire nem. Nagyon nagy dolognak tartanám, ha még az életemben elmozdulhatnánk a csúcs minőségű Egri Bikavér felé. Nagyon szeretem a fehér bort is, de most a vörös bűvkörében élek. Jövő hétfőn fogunk az új bikavér ünneppel kapcsolatban egy beszélgetést tartani, van továbbá egy lélegzetelállító programunk is: a Gárdonyi emlékévben készítünk két különleges közösségi emlékbort. Jó lenne, mégha nem is világbajnok, de egy nagyértékű borokat alkotni.

Milyen mértékben szabad a külföldi piacokra merészkednie egy magyar borásznak?

Nyilván mi is azon vagyunk, hogy a világbajnok szintjét próbáljuk elérni. Nem könnyű a helyzet persze, itt volt nemrég nálunk a Domaine Louis Latour birtok képviselője februárban, ők 225 évesek, mi pedig 20 évesek voltunk, érdekes volt együtt ünnepelnünk. Ilyen többgenerációs tudással a hátuk mögött nagyon jól ismerik a dűlőket, tudják, hogy hogy melyik fajta hol érzi jól magát, nekik elég csak egy kicsit igazodniuk az új divatokhoz. Én alapvetően az Óvilágot figyelem, az európai jó példák közelebb állnak hozzánk. Az Újvilágtól is nagyon sokat lehet tanulni, főleg technológiában, megjelenésben, marketingben. Szerencsére az exportunk az utóbbi öt évben sokat fejlődött. Más neves bortermelőkkel beszélve azt látjuk, hogy 10%-os export arány már magasnak mondható, nálunk ez majdnem 20% volt tavaly. Számomra az az ideális külföldi vevő, aki kis mennyiség esetében is megadja a bor árát. Nem milliós tételeket exportálnak a burgundi borászok sem, de összességükben mégis a termelésük kb. 70%-át el tudják adni a külpiacon. Jó piacaink Belgium, Anglia, Lengyelország, Hollandia, Tajvan. Sokat kell azon dolgozni, hogy a valós értékén ismerjék el a magyar borokat. Nehéz előre tervezni ezeket az eladásokat, mert nem biztos, hogy jövőre is pont olyan lesz ez a bor, amit most kóstolunk. Nem szabad persze sokat aggódni, hanem bízni kell a gondviselő Istenben.

Az eladhatóságot mennyiben befolyásolja a borversenyeken elért eredmények?

Érdekesek a tapasztalataim, meglehetősen országfüggő a válasz. Angliában a kereskedőink szerint elvárt, hogy a kinti versenyeken ott legyünk. A kínaiak is szeretik, ha az év bortermelője és egyéb díjak angol nyelvű feliratai díszítik az üveget. Nálunk viszont, a kisebb boltokat leszámítva ez nem annyira fontos: a Bortársaság például nem a versenyeredmények alapján veszi a borainkat, nekik nem ez számít.

A versenyzés erősségét mutatja, hogy van-e példa új szereplők belépésére. A borászat nyilván összetettebb, tőke és időigényesebb tevékenység, mint mondjuk egy pékséget nyitni.

Igen, ez így van, de van azért rá példa. Böjt Gergő, Bukolyi Marcell pincéit tudnám itt hirtelen kiemelni. Marcell „zöldmezős” beruházással kezdte, Gergő talán családi borászatot formált át fiatalos elképzelésére. Tavaly is létesült Egerszóláton egy új pincészet (Dobos Attila), de az ő bora még nincs a piacon. Nem mindegy, hogy az új szereplők honnan indulnak, milyen minőségi szintről kezdik meg próbálkozásaikat. Fontos, hogy a minőségi szint az új belépőkkel egyre magasabbra kerüljön.

Az érem másik oldaláról, az együttműködésről is beszélve: a szőlő-bor vertikum melyik szintjein van példaértékű kooperáció?

Sajnos nehéz olyan helyet találni az országban, ahol sok jó példa lenne. Talán a piacépítés! Nálunk az egri bikavér hírnevének építése lehet jó tere az együttműködésnek. Van országos bormarketing is, de nem emlékszem látványos megjelenésekre. A szőlő termesztés kapcsán talán két példát tudok mondani Egerből: egyszer hallottam, hogy szőlő betakarító gépet vettek többen közösen, s talán még szőlőművelésben volt valami, de ezek nem jellemzőek. Egyfajta együttműködésnek lehet azt is tekinteni, amikor a borászok a helyi szabályzatok kidolgozása kapcsán közös nevezőre jutnak egymással, egy közös minimum minőség védelmét szolgálva. A kérdést természetesen értem, külföldön vannak jó példák a szőlőművelés, palackozás kapcsán hasznos lehet az együttműködés. Talán a szövetkezés régi sötét árnyéka kísért még mindig. Bizakodok abban, hogy ez generációs probléma, nem hiszem, hogy mi magyarok mások lennénk, mint Isten többi teremtményei.

Az időszakos összefogás jó példájaként említetted a közös bort.

Idén Gárdonyi Géza halálának századik évfordulójáról emlékezünk, jövőre pedig születésének 160. évfordulója lesz. A közös bor gondolata mostanra meg is valósult, most kezdjük a hírverést. Az Egri Bikavér Borlovagrend karolta fel az ötletet. A Borvidék Hegyközségi Tanácsával közösen megszólítottuk a bortermelőket, hogy támogassák borral e nemes közösségi célt, majd kisebb csapatok bírálták a felajánlott borokat. Nem könnyű a válogatás, ügyelni kell, hogy méltó csillag és bikavér álljon össze a válogatás végén, ami nagyon fárasztó munka volt. Nem egy átlagos, hanem nagy bort akarunk alkotni. 1552 palack lesz a borokból összesen, ebből cc.600 Csillag, a többi Bikavér. A Gárdonyi Bikavér éppen most itt van nálunk, új hordóban érlelődik. A legfontosabb az volt, hogy meg tudjuk csinálni magát a bort, a marketing csak utána következhet. A címkézésben, díszdobozolásban sok olyan vállalkozás is besegít, aki nem borász, de az ügyet örömmel támogatja. A borok értékesítéséből befolyt bevételt jótékony célokra fordítjuk, részben a Gárdonyi Géza Emlékház támogatására, részben az egri borvidéki ügyét szolgálva.

Ha jók a tapasztalatok, akkor ez egy állandó közös bor lesz?

Ebben kevésbé hiszek, mert hatalmas munkával jár a közös bor megalkotása. Ha beválik, éppen elég az, hogy hírét viszi mind az Egri Csillagnak, mind a Bikavérnek. Úgy tudom, hogy más borvidékeken, ha van is ilyen próbálkozás, azok egyrészt kevesebb borásszal működnek, másrészt félő, hogy előbb-utóbb kifulladhatnak.

A helyi minőségvédelmet jól szolgálja az Egri Borvidék Borminősítő Bizottság?

Alapvetően igen, nem mindenhol működik egy ilyen minőségi szűrő. Az alkalmankénti hét tagú bizottság feladata kóstolni és értékelni az Egri és Debrői Hárslevelű borokat. Ha valakit kétszer is elutasítanak, az az Országos Borszakértő bizottság véleményét kérheti. Elutasításra akad példa, nem megy át mindenki a vakkóstoláson. Probléma abból adódhat, hogy mennyire megalapozott, konzekvens a véleményezés. Véleményem szerint van még e téren javítani valónk. Közös nyelven kellene bírálni, közös alapokról indulni. Például minden tagnak el kellene végezni minimum egy WSET középfokú tanfolyamot. Van egy elfogadott nemzetközi kóstolási menetrend, ha mindenki megtanulná a szempontokat, akkor tudnánk közös nyelven beszélni, így objektivizálva a szükségszerűen egyéni ízlelés élményét. A kóstolást, minősítést is tanulni kell. Megtörtént korábban, például, hogy az egyik borunkat a bizottság 4:3 arányban leszavazta, pedig már megrendeltem a címkét is hozzá. Minősítés hiányában nagy bajban lettem volna az eladásnál. Ugyanazt a mintát a következő héten egy más összetételű bizottság 7:0 arányban jóváhagyta. Ez azért problémás, mert sok ember munkája mehet amiatt kárba, ha nem egy nyelvet beszélünk, nem egy szempontrendszer alapján értékelünk.  

Az Egri Borút Egyesület keretében milyen szorosabb együttműködésre törekszik a közel harminc tag borászat?

Az Egyesület hangsúlyosan az egri borturizmus fejlesztése miatt szerveződött. Rengetek egyéb érték van Eger környékén, melyek közösen a borral különlegesen hatásos vonzerő lehet. Szeretnénk előre lépni a turisztikai ajánlatok és annak terjesztése területén és speciális rendezvényekkel színesíteni az Egri turizmus kínálatát.

Ha jól tudom, van egy szűkebb „bikavéres” társaság is, az Egri Borműhely. Ennek keretében van reális lehetőség, szűkebb körben, minőségi bikavér előállításáról gondolkozni?

A 2018-ben egyesületté alakult Egri Borműhely tagjai a St. Andrea Szőlőbirtok mellett a Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a Gál Tibor Pincészet, a Juhász Testvérek Pincészete, az Ostoros Családi Pincészet, a Petrény Winery, a Thummerer Pincészet és Szőlőbirtok, a Kovács Nimród Winery, a Tóth Ferenc Pincészet, valamint a Varsányi pincészet. Közösségi médiafelülettel is rendelkezünk, Egri Bor Most néven. Az elmúlt időszakban sok szakmai előadást szerveztünk a bikavér hírnevének öregbítése céljából Egerben és Budapesten.

 Egyre többen gondoljuk úgy, hogy az Egri Bikavért nagyon ki kell emelni az egri borok sorából. Ez az elsőszámú bor, aminek nagyon jó üzenetet kell hordoznia a borvidékről. Szeretnénk a közeljövőben jelentősen előre lépni az Egri Bikavér fejlesztésében. Megalkottuk az egri palackot is, melynek használatát elkezdtük.

Hogyan látod a szőlő felvásárlási árak szintjének szabályozását?

Örülnénk egy jó tanácsnak annak kapcsán, hogy hogyan lehetne rendes árat elérni a szőlőnél. Már egy gombóc fagyi is sok helyen 500 Ft-ba kerül, egy kg szőlő pedig legutóbb 120 Ft volt. Nem lehet minőséget előállítani ilyen áron, az egyik legmunkaigényesebb gyümölcsről van szó. Jó ár hiányában a termelők sem fognak mindent beletenni, leszedik zölden a szőlőt, csak hogy kevesebb gond legyen vele. A bor kapcsán is nehéz jó árat elérni a piacon. Hallomásból úgy tudom, hogy a három német üzletlánc a másikra hivatkozva nem fogadja el az áremelést, miközben az egyikük a legnagyobb borexportőr is egyben. Nehéz így minőséget termelni, hogy a bor árakban nem tudjuk érvényesíteni a reális szőlő árat. Talán jobban kellene bíznunk a Gondviselésben, némi kockázatot vállalva, megfizetve jobban a termelőket, bízva abban, hogy a jobb szőlőből készült jobb borhoz mérten alakulnak a piaci árak is, amiből ki tudnák a borászok gazdálkodni a magasabb szőlő árat.

A COVID megszorítások hogyan érintettek titeket?

Örülünk, hogy fennmaradtunk. Azok a nagybirtokok jártak jól, akik áruházakban adtak el nagy mennyiséget. A webshopunk is erősödött egy kicsit, mert nem volt éttermi eladás. Az igazi webshophoz is kellene vagy kétezer termék, nekünk csak húsz borunk van. Ez is egy jó terepe lehetne az összefogásnak. Az emberek kapcsoltan vásárolnak, akár több táj borait is lehetne közösen árusítani. Nekünk a Bortársaság a kereskedőnk, valószínűleg mások esetében is vannak kizárólagos partnerek, így nem könnyű egy közös értékesítést megszervezni.

Mit lehetne még tenni az egri bikavér minőségének javítása érdekében?

Nemrég végig néztem az európai eredetvédett borokat, s azt lehet látni, hogy azokat általában maximum 65-80 mázsa per hektár szőlőből állítják elő. Nálunk a minőséginek mondott magyar borokhoz és benne az eredetvédett egri bikavérhez cc.135 mázsa per hektár terhelésű szőlőt is lehet még használni. Nem kell nagy szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, nem lehet ugyanolyan magas minőséget előállítani ennyire más módon termelt gyümölcsből – a klimatikus adottságokról nem is beszélve. Eleve hátrányból indulunk, miközben itt hidegebb is van, mint mondjuk egy Rioja borvidéken. Sajnos becsapjuk magunkat, ha ugyanabba a kategóriába soroljuk borainkat, mint az Óvilág nagy borai. Máshol 80 mázsás határnál kezdődnek az eredetvédett borok, Egerben ezt már superior kategóriának tartjuk. Nem mondom, hogy nincs szükség nagyobb hozamokból előállított borokra, sőt! Azonban ezeket nem szabad földrajzi eredet garancia alá venni, mert alapvetően másról szólnak.  Szerintem Egerben minösszesen egy áldozatot kellene meg hozni: 80 q per hektártól kezdeni a Bikavért. A többi bornál lehetne alacsonyabb a léc. Ha európai szinten is méltó, egyedi üzenetet akarunk képviselni egri borászként, akkor muszáj lenne ezt a minőségi ugrást meglépni.

Az interjút lejegyezte: Tóth Tihamér, 2022. június 28.

 Borvidéki tudnivalók

Az egri borvidék két eredetvédelmi körzetre, az egrire és a debrőire tagozódik. 11 hegyközség küldöttei alkotják az Egri Hegyközséget. Az egerszalóki hegyközségnek tíz tagja van, köztük a St. Andrea borászat, mely idén ünnepli fennállásának huszadik évét.

Minden Egri és Debrői Hárslevelű elnevezésű boron el kell helyezni a szigorú előállítási feltételeknek való megfelelést igazoló védjegyet. Ez a sorszámozások révén lehetővé teszi a bor visszakövetését a szőlőültetvényig. A borászok literenként 1 Ft. eredetvédelmi járulékot fizetnek.

Az ország első borszabályzata az Egri Bikavérről szólt, 1997-ben került elfogadásra – azóta már nincs hatályban. Az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa (EBHT) rendtartásának egyik mellékleteként található meg az Egri Csillag szabályzata. Ehhez kellett az is hogy helyközségi tanács kérelmére a Szabadalmi Hivatal elfogadta az „Egri Csillag” mint szóösszetétel levédését. 2010-től e szabályzat alapján (szőlőfajtákat kijelölő, házasítási, palackozási és forgalomba hozatali előírások figyelembe vételével) készthető a bikavér fehér párja.