Kollektív márkák és egyéb együttműködések Villányban - Interjú Nagy Gergellyel
Bevezetés
A Villányi borvidéken ma két, hasonló méretű hegyközség működik: a Villányi Hegyközség és Tenkes Hegyközség (korábban öt villányi hegyközség volt). Az országosan is egyedülálló helyi együttműködésekről Nagy Gergellyel, a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsának titkárával, egyben a Tenkes Borvidékfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezetőjével beszélgettem.
Háttérként érdemes tudni a szőlészet-borászat állami igazgatása kapcsán, hogy alapvetően kétféle szakigazgatási egységet ismer a szabályozás: borvidékeket és a több borvidéket felölelő borrégiókat (pl. a Pannon borrégióhoz tartozik Villány, Tolna, Pécs és Szekszárd). A valóságban borászatok versenyeznek egymással, de ezen túl országos, s különösen európai színtéren a borvidékek versenye is zajlik (pl. kiállításokon külön stand).
Az interjú során többször is szóba került, hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény alapján megkülönböztetünk:
- köztestületnek minősülő hegyközségeket
- hegyközségi tanácsokat (pl. Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsa – a tenkesi és villányi hegyközség 2-2 küldöttje alkotja). Ez hoz döntéseket – a termelők véleményének figyelembevételével - a borvidék egészét érintő szakmai kérdésekben (pl. a szüret kezdete);
- országos szinten a szakmaközi szervezetként is működő Hegyközségek Nemzeti Tanácsot, HNT).
A hegybíró se nem közalkalmazott, se nem köztisztviselő – jelenleg a HNT alkalmazottja. Viták esetén az ügyek a közigazgatási bíróság előtt landolnak (pl. helyi korlátozások be nem tartása). Egyszerre mezőgazdasági, és élelmiszeripar, nagyon sokrétű, bonyolult a szabályozás.
A hegyközségek – szemben a hegybíróval - nem közigazgatási, hanem szakmai feladatokat látnak el, szakmai önkormányzatként tevékenykednek. A hegyközségek célja a szőlőtermelők és borászok közös érdekeinek előmozdítása, valamint az általuk előállított termékek származás, minőség és eredet védelme. Szőlészeti és borászati termelőtevékenység szakigazgatási egység területén csak hegyközség tagjaként folytatható. A hegyközségi szervezet céljai eléréséhez non-profit gazdasági társaságot alapíthat.
Több szervezet egy helyen. A Siklós központjában található kétszintes iroda több szervezetnek is a székhelye, a bejáratnál a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsa, a Tenkes Hegyközség, a Tenkes Borvidékfejlesztő Nonprofit Kft. táblái láthatók (a bejáratot pedig a Villányi Franc védjegye díszíti). Ezen kívül a Villány-Siklós Borút Egyesület székhelye is itt található. A Tenkes Hegyközségről és a borvidékről a fontosabb információk honlapjukon elérhetők.
Alulról és felülről szervezett együttműködések. A szőlő és borigazgatás egyrészt felülről, másrészt alulról szerveződik. Az igazán jól működő ötletekhez mindig az kell, hogy alulról, a piaci szereplők felől induljon az együttműködés, amihez persze jól jön egy idő után az állami segítség (pl. pályázatokon keresztül). Ha már megvan, hogy mi a helyi közösség (többségének) érdeke, akkor már jól jön az állami segítség (pl. egy összefogó szervezet). A borászat piaca, marketing, állami szervezet kapcsán továbbra is jó példa Ausztria – most is néhány lépéssel előttünk járnak. Sok millió eurót elköltöttek a közösségi kiállító terekre, borvidékekre, kollektív márkákra. Vannak kérdések, amikhez politikai támogatás is kell (nagyobb költségvetésű közös kiállítóterem, minta pince, stb.). Az önkormányzati, állami segítség oda megy szívesen, ahol látják, hogy valami már jól működik, ahol széthúzás van, ott nem jó közpénzeket költeni.
Minőséget védő szabályozás. A minőséget, a kötelező minimumot állami és hegyközségi szabályok fektetik le. Az alapokat az európai jog, a bortörvény és a végrehajtó rendeletek fektetik le. Itt helyben a villányi termékleírásban találhatók a szabályok. Ezeket a termelők fogalmazták, terjesztették fel nemzeti, illetve EU szintű jóváhagyásra (egy módosítás teljes folyamata minimum egy évig elhúzódik, ezen belül a magyar szakasz fél-egy évet tesz ki, amelyet követően már alkalmazható a módosított szabály). A szőlő telepítésétől a termék forgalomba hozataláig (ideértve a kiszerelés és címkézést) tartalmaz szabályozást.
Érzékszervi minősítés helyben. A négy főből álló Borvidéki Tanács működése országos szinten nézve egyedi. Amikor 2006-ban az eredetvédelem hatályba lépett, a termelők úgy döntöttek, hogy helyben történjen az érzékszervi minősítés (Tokaj és Eger is említhető hasonló jó példaként). Az új bortörvény és rendeletek fognak ezen ugyan majd változtatni, de a mai napig a legtöbb helyen országosan, központilag történik az érzékszervi minősítés is (NÉBIH akkreditált borászati laborjában). A helyi kóstolást követően kiadott határozat hiányában a NÉBIH ki sem adja a villányi bor forgalomba hozatali engedélyt (ez igaz a pezsgőre, gyöngyöző borra is). Egy 50 fős bizottság a helyi szakiskola külön erre a célra kialakított kóstolótermében végzi a munkáját, minden hétfő van minősítés. Kisorsolják a résztvevő minősítőket, vakkóstolás után jegyzőkönyv készül. 5 bort kóstolnak le Ötös sorozatokban kóstolják le a tételeket, annyit tudnak róluk, hogy pl. ez egy 2020-as portugieser, classicus kategóriában. Arról kell igen/nem alapon dönteni, hogy villányi borként adott kategóriában forgalomba hozható-e az adott tétel. Egy évben ezer tételt kóstolnak, ebből általában 50-60 tétel nem felel meg, főleg a prémium borok esetében, pl. húzós volt a tanninja, emiatt elutasításra kerül (aztán egy év múlva már lehet, hogy csúcsbor lesz belőle).
Sokféle borászat. A Tenkes hegyközséghez nagyságrendileg 700 szőlő- és/vagy bortermelő tartozik, Villányhoz is kb. ennyi (a kettő között van némi átfedés, így összesen kb. ezer fő, ami nagyon sok, ahhoz képest, hogy országos szinten mérten is kisméretű a borvidék (2400-2500 hektár regisztrált ültetvény terület). Ebben benne vannak a munka után szőlőben dolgozó hobbi borászok és a Csányi Pincészet is, amelyik a legnagyobb szereplő. Palackos borral 100-150 termelő foglalkozik, sokan kizárólag ebből élnek. Az együttműködésben nem jelent problémát a borászok eltérő mérete, a kisebbeknek jól jön a nagyok piacismerete, a nagyok pedig nem élnek vissza helyzetükkel.
Egészséges verseny. Helyi szinten kártékony rivalizálás nincsen, a villányi, illetve a siklósi borászok között sem. „Van egy egészéges verseny az emberek között, ami mindenkinek a javára válik: én húzlak téged, te húzol engem, te új traktort veszel, fejlesztesz, jobb lesz az árbevételed, akkor nekem is érdemes. A végén ezzel a fogyasztó is jól jár, mert jó minőégű termék kerül a polcokra, talán még egyre jobb áron is.” A verseny „egészséges”, nincs keresztbe tevés.
Szövetkezés helyett bérbe adás. A borvidéken sokkal nagyobb a palackozási kapacitás, mint a saját termelés, ők gyakran vállalnak bérpalackozást. A kis termelők így megtakarítják e nagy kiadást.
Egy szövetkezet szerű szervezet jól jönne, de kell még egy generációváltás ahhoz, hogy a negatív szocialista szövetkezet minta kikopjon. Évről évre azonban közelebb kerülünk ennek a lehetőségéhez. Vannak olyan borászati gépek, amelyek még egy milliárdos forgalmú pincészetnek sem éri meg megvennie. Egy hegyvidékre való traktor is nagy összeg, 15-20 millió egy alapgép ára. Múlcsozó, talajmaró, csonkázó, permetező - nagy a gépesítettség iránti igény, mert kevés a munkaerő, gépesíteni kell.
A szövetkezetet el nem érő együttműködéshez is személyes bizalom kell, főleg a vezetők személye meghatározó. Ha változnak a személyek, gyorsan széteshet az együttműködés. Volt arra példa, hogy egy cégnek bérbe adták a szőlő művelését, a cégnek volt egy traktorja, permetező, stb. Egy-két kivételtől eltekintve a résztvevők olyan kicsi voltak, hogy nem tudtak megállni a saját lábukon. A termésével mindenki maga rendelkezett, aki nem akart vele foglalkozni, az beadta a közösbe, s a cég értékesítette. Itt is tulajdonosváltás történt, illetve az alapító tagok is kiöregedtek, így szép lassan elhalt az együttműködés.
Borászat és turizmus. Vannak olyan tevékenységek, amelyeket önállóan nem lehet végezni. Eleve kicsi a borvidék, a legjobb ár-érték arányt a helyi eladások képviselik, amikor ide jön a fogyasztó, nem kell kereskedőt közbeiktatni. Akkor jön el szívesen a fogyasztó, ha tud helyben aludni, elmehet strandra, kirándulni, pl. a siklósi várba, ha tud jó úton biciklizni, jó étterembe elmenni. Egy termelő, meg tíz termelő, ilyen magas szintig nem viheti a dolgokat, ehhez sokan kellenek. Nem próbálják a vendégeket tisztességtelenül elcsábítani, mindenki egy kicsit jól jár azzal, ha valaki pl. a Gere Attila, vagy más neves borász szállodájában megszáll. Helyi szinten, a közösségnek kell meghatározni, hogy milyen fejlesztésekre van szükség, csak ezután van értelme a felülről jövő segítségnek. Ez már túlmutat a hegyközségek feladatkörén.
Kollektív márka. Néhány éve született a villányi közös márka, a REDy (külön honlappal), ez is bekerült a szabályozásba. A termékleírásba bekerült, hogy milyen szőlőkből lehet készíteni, mennyi ideig kell érlelni a bort, mikor lehet forgalomba hozni (jellemzően a Húsvéti utáni időszak). Fontos, hogy ugyanolyan a bor üvege és egységes a címke stílusa (ugyanaz készíti a grafikát, ugyanolyan minőségű legyen a címke), ugyanaz a nyomda. A bort kezdetben 10 pincészet állított elő (a honlapon jelenleg nyolc közreműködő pincészet olvasható), de szabadon lehet csatlakozni a nyitott kezdeményezéshez. Ami közös, az a minimális (magas) minőség az azonos márkanévvel, a játékos közös elemeket tartalmazó címke. A honlap szerint ez a bor a laza beszélgetések, bulik társa lesz.[2]
A REDy védjegy tanúsító szabályzata nyilvánosan is elérhető. A védjegyjogosult a Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsa. A leírás tartalmazza egyebek között az analitikai (pl. minimális alkoholtartalom) és érzékszervi jellemzőket, a kötelezően alkalmazandó és tiltott borászati eljárásokat, az engedélyezett szőlőfajtákat, a szőlőtermelés kapcsán pedig az ültetésmód, ültetvénysűrűség és rügyterhelés szabályait. A védjegyszabályzat szól természetesen a címke kötelező és fakultatív elemeiről is. A minőség biztosítása a Villányi Borbíráló Bizottság feladata, ennek szervezetét, működését, a jogorvoslati lehetőségeket a védjegy szabályzat részletesen tartalmazza – érdekes módon ez kitér a borvidék másik közös márkájára, a Villányi Francra is – ennek a népszerűsítését egyébként évente megrendezésre kerülő nemzetközi konferencia biztosítja.
Közös marketing kassza. 2006 óta, a „nagyok” egyetértése mellett, minden lekóstolt tétel után, pl. portugieser után literenként 1 Ft-ot be kell befizetni a közös kasszába, ha azt villányiként hozzák forgalomba. Aki többet termel, az értelemszerűen többet fizet be összességében. Azóta lehet közös borvidéki marketingről beszélni. Többségi alapon döntenek arról, hogy milyen irányú legyen a borvidéki marketing, milyen aktivitások valósuljanak meg. Ez azután indult el, hogy a jövedéki adó mértéke nulla lett a „csendes” boroknál. A termelők meg tudtak arról állapodni, hogy ezen túl is fizessék be ezt az összeget (8 Ft/liter), csak nem az államnak, hanem a közösbe. A kannás bor után (a villányi névvel forgalomba kerülő tételek 2-3 %-a) 3 Ft + ÁFA, a classicus borok 5 Ft, a premium borok 8 Ft.
Borvidéki marketinget segítő non-profit Kft. A hegyközségekről szóló törvény szabályozta, hogy milyen bevételek lehetnek, a borvidékeknek most sincs saját bevételük. A non-profit kft. (korábban kht.) azzal a céllal alakult, hogy ha lesznek pályázati pénzek, akkor a több száz km-es hosszúságú hegyi utak karbantartását megoldják (erre általában csekély önkormányzati forrás jut). A Kft. végső soron a helyi termelők alapították. Az akkor már több éve működő Kht.-t alakították át, melyet eredetileg a Tenkes Hegyközség hozott létre: 30%-ot eladott a Villányi Hegyközségnek, 40%-ot pedig a Borvidéki Tanácsnak. Egy szerződéssel a Borvidéki Tanács, amely kezeli a villányi termékleírást, s működteti a villányi borbíráló bizottságot, átadta a pénz beszedésének jogát a non-profit Kft-nek (ez ÁFA visszaigénylés szempontjából is előnyösebb a termelőknek). A határozatot az érzékszervi vizsgálatról a a Tanács működtetésében álló Villányi Borvidék Borbíráló Bizottsága hozza, a Tanács jegyzi ellen a származási bizonyítványt, a bevételt viszont a non-profit Kft.-nek utalja a termelő. A Tanács hagyja jóvá a Kft. komolyabb kiadásait is.
A non-profit Kft-t évente átlag 40 millió Ft-ból tud gazdálkodni (80-90 ezer hl bor évente). Évekig nem lehetett viszont indulnia az állami pályázatokon. A Villányi Franc-os nemzetközi konferencia ennek a negyedét el is viszi. A maradékból pl. kiállításokon, rendezvényeken a borvidéki stand költségeit fedezik. Az olyan hazai vagy külföldi rendezvényeken, mint p. a Pro-Wine, ahol borászok is részt vesznek, pl. hat pince + borvidéki stand, ott a kiadások felét fizette a hat termelő, másik felét a Kft. Borvidékként, Így nem a közös kassza terhére kerültek előnybe a nagyobb termelők. 2019-től egyedül a Villányi Borvidék szerződött partnere a világ legnagyobb, düsseldorfi kiállításának, ami azért nagyon előnyös, mert így maguk határozzák meg a promóciós anyagokat, üzeneteket (ők a Villányi Franc-ot népszerűsítették).
Villányi Marketing Műhely. A Villányi Marketing Műhely tanácsadó testületként működik, többek között a REDy és a konferencia ötlete is itt született. Igény szerint, de kb. havonta egyszer összeül, a borászok és/vagy a marketingeseik vesznek részt. Borvidéki szinten hagyják jóvá a terveket, a két marketinggel foglalkozó munkavállalóval rendelkező Kft. hajtja végre ezeket.
A nagyobb méretű borászatok e körben is jól együtt tudnak működni a kisebbekkel, ez utóbbiak profitálnak a nagyok szélesebb tapasztalataiból, jobban látják a külföldi trendeket. Olyan, ez, mint a „pincevakság” kicsiben (csak a saját borát ismeri valaki, a szomszéd dűlőt már nem). A műhelyben a kis termelő ötlete is ugyanúgy tud érvényesülni, mint a nagyoké. Aki ezt nem tartja fontosnak, vagy nincs kapacitása elmenni, az nyilván vállalja, hogy igazodik a többség által megszabott irányhoz.
Borút. A Borút is egyesületi formában működik, van önkormányzati tagja is. Bevétele a tagoktól származik. Főleg rendezvényeket szervez, ha kell a Kft.-vel együttműködve. Ide már kevesebb pénz jut és nem csak a szőlő- és bortermelők alkotják. Gazdálkodása nagyban függ a pályázati lehetőségektől. Tevékenysége a jól működő turizmus szervezése szempontjából nagyon fontos.
Ár és minőség. A villányi borvidéken nincs minimum ár elvárás a borászokkal szemben. Sajátos a kollektív márka, a REDy esete. A Tanács szerződést köt a termelőkkel, amelyben azok az egységes megjelenés érdekében vállalják, hogy ez a bor nem kerülhet forgalomba hiper-, super és diszkont láncokban, továbbá meghatároznak egy minimum nagykereskedelmi ársávot is társul, amire azért van szükség, mert a közös márkát nem közösen értékesítik, hanem a borászatok maguk. Arra azonban nincs ráhatásuk, hogy a kereskedő mennyiért fogja eladni a különböző borászok REDy-jeit, már csak azért sem, mert városonként más áron lehet eladni a borokat. Jellemzően 2-2500 Ft szokott lenni a polci ár. A REDy-nek van ugyan közös honlapja, közös értékesítés nem zajlik jelenleg.
Szőlő felvásárlási árak. A HNT elnöksége dönt arról, legyen-e adott évben szőlő felvásárlási minimum ár, miután megvizsgálták az országos és régiós készleteket. Szakmaközi szervezeti döntésnek minősül, hogy beavatkozzanak-e a piaci folyamatokba (pl. minisztérium számára javasolt lepárlás támogatás révén). Az országos minimum árt egyes borvidékeken nem minimum, hanem fix/maximum árként szokták betartatni a felvásárlók a kistermelőkkel, az nem fogja tudja drágábban eladni a szőlőt. Évente finomodik a módszer, most borvidékekre van már bízva a minimum ár megállapítása. Villányban szerencsés a helyzet, mert sok a családi borászat és így aránylag sok a helyi felvásárló, akik viszonylag jó áron vásárolják fel a termést. Sok esetben a szőlőtermesztő és a borászat között több éves vagy akár évtizedes kapcsolat van. Országos szinten ez nem így működik, különösen, ha egy-két nagy méretű felvásárló tevékenykedik. Villányban az országos ár ajánlás torzítaná a versenyt (a szőlőtermelők kárára).
Az interjút készítette: Tóth Tihamér
- június 25.
[1] Az interjú a Project Nr - 611050-EPP-1-2019-1-HU-EPPJMO-CHAIR számú Jean Monnet Chair program alatt folytatott kutatás keretében született.
[2] A REDy egy portugieser alapú házasítás, amelyben megjelenhetnek még a blauburger, zweigelt, kékfrankos, kadarka és más Villányban honos fajták.