Múlt héten zárult a háromrészes rendezvénysorozatunk a versenyjog aktuális kérdéseiről, a Magyar Versenyjogi Egyesülettel együttműködésben. Hallgatói kutatóink osztják meg tapasztalataikat a rendezvényről: Márkus Jakab foglalta össze röviden az előadásokat, Miklós Koppány pedig részletesen számolt be két előadásról. 

Márkus Jakab:   

Elsőként Dr. Tóth Tihamér ismertette az Európai Unió bíróságai előtti új ügyeket. Számomra különösen érdekes volt a C-253/23. számú ASG 2 kontra Land Nordrhein-Westfalen-ügy, amely az engedményezés és csoportos igényérvényesítés kérdéseit érintette. Ezután Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán tartott előadást a hazai versenykorlátozó megállapodásokról és erőfölénnyel való visszaélésekről. Az ügyekből az rajzolódik ki, hogy az eljárások minél hamarabbi befejezéséhez kulcsfontosságú a GVH-val való szoros együttműködés. A bemutatott VJ-32/2024.-es számú ügyben a SPAR Magyarország Kft. a vállalt kötelezettségek részleges nemteljesítése bírságot vont maga után, ennek az esetnek a mélyebb megértése is tanulságos volt. A fúziókontroll témaköréről Dr. Fejes Gábor számolt be. Érdekes kérdésként merült fel a VJ-22/2019. számú ügyben a Telekom és a Vidanet helyzete, ahol a jogi megítélés attól függött, hogy a Telekom irányítást gyakorolt-e a Vidanet felett: hiszen ennek hiányában a fúziós bejelentési kötelezettség elmulasztása, ellenkező esetben kartelljogi probléma merülhet fel. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok témájáról Dr. Kőmíves Attila és Dr. Kiss Barnabás tartottak előadást, amelyben a legfrissebb hatósági gyakorlatot és annak tanulságait ismertették. A konferencia zárásaként Dr. Szilágyi Pál számolt be a magánjogi jogérvényesítés úgynevezett stand-alone ügyeiről.

Miklós Koppány:

Tóth Tihamér és Hegymegi–Barakonyi Zoltán előadása alapján az látszott, hogy a 2024–2025-ös időszakban egyrészt az uniós EUB‐gyakorlat, másrészt a Tpvt. többszöri módosítása mozgatta meg erősen a versenyjogot. Az uniós részben az EUMSZ 101. cikke kapcsán látványosan előtérbe került az információcsere önálló jogsértő jellege: a Banco BPN/BIC portugál bankkartellben az EUB már pusztán a bizalmas, egyedi adatok cseréjét is cél szerinti korlátozásnak tekinti, ha az a versenyhez szükséges bizonytalanságot szünteti meg, hatásvizsgálat nélkül. Ez szerintem azért tanulságos, mert a „lágyabbnak” tűnő magatartások (chat-szobák, callok, konferenciahívások) is könnyen 101. cikkes kockázattá válhatnak, nem csak a klasszikus „árkartell” típusú egyeztetések.

A gyógyszeripari „pay‐for‐delay” ügyek (Servier, Teva/Cephalon) alapján az is látszik, hogy az EUB nagyon szigorúan nézi a potenciális versenytárs fogalmát: nem elég elvileg belépni a piacra, reális technikai, jogi és gazdasági belépési lehetőségre van szükség. Ebből levonható az a következtetés, hogy a dogmatika (piacmeghatározás, erőfölény, „side agreement”) mögött valójában egy nagyon erős common sense-szerű „mi volt a valódi cél?”megközelítés fut.

A pénzpiaci kartelleknél (UBS és társai, Credit Suisse stb.) az ítéletek azt mutatják, hogy az egységes és folytatólagos jogsértés fogalmát a bíróságok viszonylag rugalmasan, de mégis időbeli korlátokkal alkalmazzák: 60–80 napos megszakítás önmagában nem feltétlenül töri meg az egységet, ugyanakkor a bírságok kalibrálásánál elég aprólékosan nézik az időtartamot és az egyes szereplőkre jutó súlyt. A Beaver Kaas‐ítéletből pedig az derül ki, hogy az aktív értékesítés tilalma csak akkor számít 101. cikkes megállapodásnak, ha a vevők ténylegesen, kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadják a tilalmat, és a csoportmentesség is csak attól az időponttól értelmezhető, amikor ez az elfogadás minden vevőnél megvan. Külön érdekesek a helyszíni kutatásokról szóló ügyek (Symrise, Michelin), ahol a Törvényszék egyszerre hagyja meg a Bizottság széles mérlegelési mozgásterét, ugyanakkor időben korlátozza a razzia jogszerűségét, és elfogadja az AI‐alapú „screening” használatát is.

A magyar versenyjog aktualitásának központi eleme a Tpvt. 2024‐es és 2025‐ös módosítása: A 2024-es módosítás szerint a közösen irányított vállalkozás és az irányító vállalkozások közötti megállapodás nem tiltott, ha csak azon a piacon hat, ahol a közös vállalkozás működik. A módosítás pontosította a kartell fogalmát és kimondta, hogy a társulások versenykorlátozó célú döntéseire nem alkalmazható a de minimis kivétel. Ugyanehhez a csomaghoz tartozik, hogy 2024 augusztusában egy kormányrendelet a bírságmaximumot a nettó árbevétel 15%-ára emelte veszélyhelyzetben. 

A GVH is több jelentős versenyjogi ügyben hozott döntést az elmúlt években: A VJ-76/2014 -útszóró só kartell ügyben hat vállalkozás 2011 és 2014 között hét közbeszerzési tenderen egyeztette ajánlati áraikat, a nyertes személyét, és felosztották a tendereket, amiért a GVH összesen 399,8 millió forint bírságot szabott ki. A VJ-36/2022 - Debrecen környéki vasúti közbeszerzési kartell esetében a Homlok Csoport és az Inter Mobility egyeztették ajánlati árszintjeiket, a pályázati anyagokat pedig a Homlok Csoport készítette, ezért a GVH 1,2 milliárd forint bírságot szabott ki a Homlok Csoportra és 30 millió forintot az együttműködő Inter Mobility-re. Ezzel szemben a VJ-27/2022 - Magyar Könyvvizsgálói Kamara ügyében a GVH megszüntette az eljárást, mert nem volt bizonyítható, hogy a kamara ajánlásában szereplő díjtételek ténylegesen kötelező minimumárként működtek vagy azok betartását kikényszerítették. Erőfölénnyel való visszaélés miatt is születtek döntések, például a Vj-35/2021 ügyben a Hasznaltauto.hu Kft.-re 550 millió forintos bírságot szabtak ki, mert exkluzív csomagjával a versenytársak piacra lépését akadályozta az online autóhirdetési piacon. 

Az Alkotmánybíróság tevékenysége kapcsán kiemelendő a 14/2024. (VII. 8.) sz. határozat, ami a Kertv. HoReCa‐szektorra vonatkozó egyes rendelkezéseit megsemmisítette. Továbbá megsemmisítette a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 7/B. §-ának az üdítőitalokra, gyümölcslevekre, nektárokra, ásványvízre és szikvízre vonatkozó részeit a normavilágosság követelményének megsértése miatt, így a korlátozások csak a sörtermékekre maradtak hatályban. A 2025. évi XCVIII. törvény a Tpvt. 43/F. § módosításával bevezette a „piacokon átívelő jelentőséggel rendelkező vállalkozás” kategóriáját, ami alapján a GVH jogsértés megállapítása nélkül is piactorzító magatartás miatt eljárást indíthat és strukturális vagy magatartási kötelezettségeket írhat elő. A módosítás részletes szempontokat ad a piactorzító jelentőség vizsgálatához is.

Összességében a két előadás alapján a 2024–2025‐ös időszakot egy olyan versenyjogi szempontból intenzív szakasznak látom, ahol az EUB a klasszikus 101–102. cikkes doktrínákat finomhangolta (információcsere, önpreferálás, hűségkedvezmények, essential facilities), miközben a magyar jogalkotó és jogalkalmazó közeg a Tpvt. és a Kertv. módosításával, valamint a nagyobb bírságmaximummal, a piactorzító jelentőségű vállalkozásokra vonatkozó új szabályokkal előre menekül a digitális, adat‐vezérelt, erősen koncentrált piacok kihívásai felé.