John D. Rockefeller amerikai iparmágnás és filantróp volt, aki forradalmasította a kőolajipart, és meghatározta a modern filantrópia szerkezetét. Rockefeller 1839. július 8-án született a New York állambeli Richfordban, és 16 éves korában könyvelőként lépett be az üzleti életbe. 1870-ben társalapítója volt a Standard Oilnak, amely hamarosan korának legnagyobb és legsikeresebb olajfinomító vállalatává vált. Rockefeller üzleti érzékének és a hatékonyságra való könyörtelen törekvésének köszönhetően szinte monopolhelyzetbe került az amerikai olajpiacon. Vagyona egyre gyarapodott, így a történelem leggazdagabb emberévé vált, becsült nettó vagyona meghaladta a 400 milliárd dollárt (inflációval kiigazítva). Hatalmas vagyona ellenére Rockefeller takarékos és egyszerű életet élt, szigorú szokásokhoz és vallási meggyőződéshez ragaszkodva.

A Standard Oil Rockefeller vezetésével úttörő szerepet játszott az innovatív üzleti stratégiák és gyakorlatok kidolgozásában, amelyek átalakították az olajipart. A vállalat a horizontális integrációt használta fel a versenytársak feletti ellenőrzés megszerzésére, és a szállítási költségek csökkentése érdekében titkos engedményekről tárgyalt a vasutakkal. Ezek a gyakorlatok lehetővé tették a Standard Oil számára, hogy uralja a piacot, és számos kisebb vállalatot arra kényszerített, hogy vagy egyesüljön, vagy csődbe menjen. A vállalat óriási befolyása végül nyilvános vizsgálatot eredményezett, amely az 1911-es, Standard Oil Co. of New Jersey v. United States című, a Legfelsőbb Bíróság által indított, mérföldkőnek számító ügyben csúcsosodott ki. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a Standard Oil megsértette a Sherman Antitrust Act-et, és elrendelte a vállalat 34 kisebb vállalatra való szétválását. Ezen utódvállalatok közül néhány, mint például az ExxonMobil és a Chevron, ma is jelentős szereplői a globális olajiparnak. A Standard Oil felbomlása ellenére Rockefeller innovatív stratégiái és a hatékonyság iránti elkötelezettsége maradandó örökséget hagyott az üzleti világban és az energiaiparban.