Az opt-out elven szerveződő csoportos jogérvényesítés nélkül nem várható, hogy sor kerüljön a fogyasztók érdekeit védő versenyjogi kártérítési perekre. A külföldi és magyar tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kollektív jogérvényesítés többi formája nem kínál hatékony megoldást, aminek hiányában a jogsértés révén megjelenő jogosulatlan gazdagodás igazságtalanul a jogsértőnél maradhat. Egy adott szakterületért felelős hatóságok ugyan alapvetően képesek a közérdekkel ellenétes, csoportos jogokat sértő megatartásokkal szemben fellépni, azokat a jövőre nézve megszüntetni, szankcionálni, de a jogsértő által megszerzett anyagi előnyt főszabályként nem feladatuk a sérelmet szenvedettekhez visszajuttatniuk. Egy tíz évvel ezelőtt publikált tanulmányomban is úgy véltem, hogy az amerikai csoportos per szabályainak átvétele a magyar perjogi rendszerben nem vezetne olyan rendszer szintű, dogmatikusan kezelhetetlen problémákhoz, amelytől az európai politika- és jogformálók tartanak. Az USA-ban az elmúlt évtizedekben előfordult visszaélések a jogszabályi szigorítások és a gyakorlat változása miatt jelentősen visszaszorultak. A visszaélés szerű megaperektől való félelem azért is megalapozatlan, mert éppen az eltérő kapcsolódó perjogi szabályaink (pl. költségviselés, ügyvédi munkadíj, bizonyítási eljárás, nagyvállalat ellenes esküdtszékek és büntető kártérítés hiánya) jelentősen csökkentik az alaptalan keresetek előterjesztésének rizikóját, nem is szólva arról, hogy a gazdaság kisebb mérete miatt az alperesek kártérítési kitettsége sem fogja átlépni az ésszerűség határiat. Az EU Bíróságának a német kollektív igényérvényesítési szabályozás kapcsán született friss ítélete alapján is szükséges a polgári perrendtartás módosítása.

A műhelytanulmány letölthető innen.