A tanulmány bemutatja a magánjogi jogérvényesítés kialakulásának ívét az Európai Unióban egyes, válogatott eseteken keresztül. 

Az Európai Unió versenyjogának magánjogi úton történő érvényesítése – vagyis amikor a versenyszabályok megsértése miatt magánfelek peres úton követelnek elégtételt, tipikusan kártérítést – az elmúlt két évtizedben látványos fejlődésen ment keresztül. A történet azonban nem két, három évtizede kezdődött, hanem az Európai Gazdasági Közösség alapításáig nyúlik vissza. Sőt, ahhoz, hogy megértsük a kifejlődését egészen a kezdetekig vissza kell nyúlnunk. Jelen tanulmányban tekintettel arra, hogy a kötet egyes tanulmányai a részkérdéseket részletesen elemzik, egy történeti áttekintést adunk a fejlődés ívéről, szubjektív, a károsulti nézőpontból bemutatva az egyes, kiválasztott ügyeket.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Az opt-out elven szerveződő csoportos jogérvényesítés nélkül nem várható, hogy sor kerüljön a fogyasztók érdekeit védő versenyjogi kártérítési perekre. A külföldi és magyar tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kollektív jogérvényesítés többi formája nem kínál hatékony megoldást, aminek hiányában a jogsértés révén megjelenő jogosulatlan gazdagodás igazságtalanul a jogsértőnél maradhat. Egy adott szakterületért felelős hatóságok ugyan alapvetően képesek a közérdekkel ellenétes, csoportos jogokat sértő megatartásokkal szemben fellépni, azokat a jövőre nézve megszüntetni, szankcionálni, de a jogsértő által megszerzett anyagi előnyt főszabályként nem feladatuk a sérelmet szenvedettekhez visszajuttatniuk. Egy tíz évvel ezelőtt publikált tanulmányomban is úgy véltem, hogy az amerikai csoportos per szabályainak átvétele a magyar perjogi rendszerben nem vezetne olyan rendszer szintű, dogmatikusan kezelhetetlen problémákhoz, amelytől az európai politika- és jogformálók tartanak. Az USA-ban az elmúlt évtizedekben előfordult visszaélések a jogszabályi szigorítások és a gyakorlat változása miatt jelentősen visszaszorultak. A visszaélés szerű megaperektől való félelem azért is megalapozatlan, mert éppen az eltérő kapcsolódó perjogi szabályaink (pl. költségviselés, ügyvédi munkadíj, bizonyítási eljárás, nagyvállalat ellenes esküdtszékek és büntető kártérítés hiánya) jelentősen csökkentik az alaptalan keresetek előterjesztésének rizikóját, nem is szólva arról, hogy a gazdaság kisebb mérete miatt az alperesek kártérítési kitettsége sem fogja átlépni az ésszerűség határiat. Az EU Bíróságának a német kollektív igényérvényesítési szabályozás kapcsán született friss ítélete alapján is szükséges a polgári perrendtartás módosítása.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Nagy Aranka

A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) a 2013-as évben négy teljeskörű fúziós eljárást folytatott le^[1], a Vj/9/2013, Vj/31/2013, Vj/52/2013 és Vj/62/2013. sz.^[2] versenyfelügyeleti eljárásokat. Jelen ügyismertetés a fenti teljeskörű eljárásokban hozott nyilvános határozatok tartalmát ismerteti^[3] a határozatok lényegi megállapításaira koncentrálva, majd összegzésként kiemel pár az összes határozatból levonható következtetést, illetve rámutat a jövőbeli joggyakorlat szempontjából megfontolandó elvi jelentőségű kijelentésekre a határozatokból.

A határozatok indokolásával összefüggésben kiemelésre érdemes, hogy lévén, hogy teljeskörű eljárásokról van szó, így a Versenytanács egyik ügyben sem alkalmazta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (4) bekezdés a) pontja szerinti egyszerűsített döntést (ld. a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és a Versenytanács elnökének 2/2013. számú közleménye 12. a) pontját).

A műhelytanulmány letölthető innen.

Dr. Boronkay Miklós (IV. fejezet), Dr. Boytha György (I. fejezet), Dr. Csepely-Knorr Tamás (II. fejezet), dr. Szilágyi Pál (III. fejezet).

A 2008-ban íródott műhelytanulmány részletesen és sokoldalúan elemzi a közös jogkezelők versenyjogi és szerzői jogi szabályozását.

A műhelytanulmány letölthető innen.